Hánta, Nádasd
Kora délután érkeztünk a tóhoz.
A frissen kaszált legelőn át arra
tartottunk, ahol a romokat sejtettük,
s a nyárfák alatt megleltük a kastélyt.
Itt volt a lépcsőház, erre az alagsor,
s azok ott a keresztboltozatban a
villanyvezetékek új járatai, mondtuk,
és kibukdácsoltunk a törmeléken át.
Hátrébb megtaláltuk a melléképületeket.
A kataszteri térkép szerint legalább
százhatvannyolc évesek, mutattam a
kijelzőn, s a műholdkép áttűnését hol
növeltem, hol csökkentettem újra, hogy
lásd az egyezést. A töltésen régi székek
hevertek a fűben. Horgászok tanyája?,
tanakodtunk, s a tűző napról a tölgyek
árnyékába húzódtunk. Az alsó és felső
tavat gát választotta el. A felső partján
hosszú fészer s bódék sora állt, mint
később kiderült, a másik horgászegylet
pihenőhelye. Az alsó tavat a monarchia-
kori térkép is mutatta; a Batthyány gróf
duzzasztotta fel, vagy korábban a hántai
káptalan feje? A prépostságnak errefelé
kellett állnia, utoljára talán Rómer tudta,
hol. A prépost 1520-ban elfogatott egy
pannonhalmi szerzetest, olvastam a
könyvből, és elvette tőle Füredet illető
okleveleit. Öt órát ütött a harang. Míg
vacsorához készülődtünk, páran össze-
verődtek a gáton, és vitatkozni kezdtek.
Halak dobálták fel magukat a mélyből,
de senki sem törődött velük.
A törvény hatálya
Ajka, Csinger-völgy
Arcunkon bujkált a mosoly, micsoda
meglepetést okozunk majd a régi bánya-
törvénykönyvvel – de vajon mutathatunk-e
újat bányamérnök túravezetőnknek?
A múzeum udvarán a tönkrement gépek
és az elhunyt bányászok emlékoszlopai
közt egyre nőtt bennünk a kétség.
A semmiből lángolt fel a tűz. A létesítményből
kiszorult minden levegő. Többé senki sem int
vagy pisszeg a homályból. A mentőfelszerelések
tehetetlen lógnak a falon. A torony drótkötelei
még feszülnek, de a függőaknában a kasok
mozdulatlanok, félkörös ívjárataikban talán
érzik még a gravitációt. Szétoszlott a füst,
rég kialudt a láng. Föltelt és bezárult a völgy.
A törvény mit sem ér, ha nem kaphat teret,
gondoltuk, ám a mérnök elpirult, s úgy lapozta
fel a kötetet, mintha régi, kedves olvasmánya
volna, amelyről egészen megfeledkezett.
A legtávolabbi pont
Pásztor-kúti erdő,
Németbánya–Iharkút
Az ösvényt, amely valaha a Rómer-
emlékút szakasza volt, elfoglalták
a cserjék. Félúton hallottuk, hogy
motorkerékpárok bőgnek észak-
nyugaton. Scott kapitány tudta, hogy
Amundsen előbb éri el a célt. Mintha
mi sem történt volna, megtettük, ami
erőnktől telik. Másként lemaradtunk
volna arról, amikor az út kiszélesedik,
és torkolatában nem találtuk volna
meg a halomsírokat. Előbb érkeztünk
a kereszteződéshez, mint a terepmotorok,
valaki mégis megelőzött. Egy árokba dőlt
táblán állt a felirat: „Méheinek foglalta
a területet F. Gy. március kilencedikén.”
