Sándor Mária feketeruhás ápoló az elmúlt napokban jelentette be az „Én is veled táncolok” civil kezdeményezést. „Száz önkéntes segédápolóval segítené a kórházak munkáját" - írja erről a Blikk.
Csak az igazság kedvéért jegyezzük meg: a segédápoló szó használata már foglalt a szakmában, az önkéntes pedig nem ápol. Azt csak a valódi ápoló teheti, különböző felhatalmazással. A kezdeményezés emberileg persze tiszteletre méltó. Éppen ezért idejében ki kell mondani: az egészségügyi önkéntesség csak akkor szolgálja a betegek érdekét, ha világos szakmai, etikai és jogi szabályok között működik. Nem utólag kell rendeleteket alkotni, amikor már bekövetkezett egy olyan esemény, amely veszélyezteti a betegek biztonságát.
Ezért a hangsúly nem az önkéntesek toborzásán, hanem az állam szabályozási felelősségén van. Magyarországon ugyan az 2005. évi LXXXVIII., a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény lehetővé teszi az önkéntesek részvételét, de nem alakít ki részletes ápolásszakmai, etikai és jogi keretrendszert az egészségügyi intézmények számára, hogy gond nélkül tudjanak civil embereket fogadni a betegek melletti ápolási környezetben.
A civil önkéntes jelenléte az emberi kapcsolatok erősítését, a betegek pszichés támogatását és a közösségi felelősségvállalást szolgálja. Az önkéntes tevékenység azonban nem válhat a szakemberhiány pótlásának eszközévé, és nem helyettesítheti a szakképzett ápolók munkáját. Ez sértené a betegbiztonság, a szakmai felelősség és az igazságosság alapelveit.
Az önkéntesség szabályozása állami feladat. Ennek megfelelően az Egészségügyi Minisztériumnak kötelessége az országos szakpolitika kialakítása, amely biztosítja az önkéntesek egységes működését minden egészségügyi szolgáltatónál. Ugyancsak a minisztérium feladata a már meglévő törvényt alapul véve elvégezni az országos egészségügyi önkéntes stratégia kidolgozását, a szakmai és etikai, jogi, szabályok kialakítását. Különös tekintettel arra, hogy a kórházak felelősségbiztosítása hogyan fogadja be ezt a rendszert.
Létre kell hozni az önkéntesek számára a kötelező alap- és továbbképzési rendszert, illetve egy nyilvántartást. Ki kell dolgozni a szakmai érdekvédelmi szervezettel együtt egy egységes adatvédelmi, titoktartási és etikai nyilatkozatot - akár etikai kódex vagy etikai irányelvek formájában. Az új tevékenységet be kell állítani a minőségbiztosítási rendszerbe, meg kell fogalmazni a civil önkéntesekre vonatkozó panaszkezelési és betegbiztonsági eljárásrendet, megszervezni az önkéntesek tevékenységének rendszeres szakmai felülvizsgálatát és értékelését.
Az egészségügyi szolgáltatóknak, a kórházaknak néhány évvel ezelőtt már volt szerencséjük ehhez a törvényhez. A kórházi kiadásokban akkor nagy tételben szerepeltek a munkaalkalmassági vizsgálatok, az oktatás, a munka- vagy védőruhák, a balesetbiztosítás költsége, az utazás térítése. A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy az intézmények jelentős adminisztratív és szervezési terheket vállaltak fel, miközben az önkéntes programok rövid időn belül megszűntek.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy intézmények kötelesek lennének önkéntes-koordinátort foglalkoztatni, valamint meghatározni az önkéntesek feladatait a vonatkozó ápolási protokollokban. Biztosítani kellene a felügyeletet, ugyanekkor szabályozni az önkéntesek tevékenységét, és biztosítani nekik a speciális képzést az intézet speciális feladatai szerint.
De a tág törvényi lehetőség és a 2022-es OKFŐ ajánlás ellenére ma sincs országos szakmai és etikai irányelv az egészségügyi önkéntesek számára. Nincs olyan minisztériumi módszertani levél vagy szakmai protokoll, amely egységesen meghatározná a kompetenciahatárokat, a felügyelet rendjét, az etikai kötelezettségeket, az illegális egészségügyi tevékenység megelőzésének szabályait, a betegbiztonsági követelményeket.
Az ilyen tevékenység hivatalos befogadás nélkül jogellenes, és veszélyeztetheti a betegek biztonságát. Mégsincs arra szabályozás, hogy ha az önkéntes túllépi a kompetenciáját és illegális tevékenységet végez „puszta szeretetből”, akkor mi legyen az eljárás. Pedig a józan és azt diktálná, hogy az esetet jelenteni kell az intézmény vezetésének, betegbiztonsági eseményként ki kell vizsgálni, szükség esetén a hatóságokat is értesíteni. Az önkéntes jogviszonyát fel kell függeszteni vagy meg kell szüntetni, ismételt vagy súlyos esetben ki kell zárni az egészségügyi önkéntes programból. (Ezért szükséges a regisztráció, hogy ezután más intézménybe ne kerülhessen át.)
Az önkéntes által végzett jogosulatlan egészségügyi tevékenység tehát nemcsak etikai, hanem adott esetben közigazgatási, polgári jogi vagy büntetőjogi következményeket is maga után vonhat. Ha az illegális tevékenységhez intézményi mulasztás is hozzájárult – például nem volt megfelelő a felügyelet, a képzés vagy a feladatmeghatározás –, az intézményvezető és a szakmai irányító felelősségét is vizsgálni kell.
Az egészségügyi önkéntesség célja nem a szakdolgozói létszámhiány elfedése és nem a fizetett munka kiváltása. A beteg biztonsága, az ápolás szakmai színvonala és az emberi méltóság minden körülmények között elsőbbséget élvez. Az önkéntes nem jogosult egészségügyi szakképesítéshez kötött tevékenység végzésére.
Az Egészségügyi Minisztérium felelőssége egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amelyben az önkéntesség valódi társadalmi értéket képvisel, miközben maradéktalanul érvényesülnek a szakmai, etikai és jogi követelmények.
Az amerikai ápolók között ismert egy kifejezés: "blowing the whistle" – magyarul: belefújni a sípba. Ez azt jelenti, hogy valaki felemeli a hangját, amikor a betegbiztonság vagy a szakmai tisztesség veszélybe kerül. Én most ezt teszem, azért, hogy egyszer végre legyenek világos szabályok, amelyek a beteget, az önkéntest és a hivatásos ápolót egyaránt védik.
A jó szándék önmagában nem egészségpolitika, a megszólalóknak pedig megvan a maguk felelőssége. A betegbiztonságot nem jó szándékkal, hanem szabályokkal, szakmai felelősséggel és állami garanciákkal lehet megvédeni.