A Koltay András felmentéséről szóló döntés talán nem olyan horderejű a közvélemény számára, mint Sulyok Tamás ügye (sors fintora, hogy Magyar Péter javaslatára Sulyok mentette fel Koltayt). Mégis felvet egy fontos kérdést: mit várunk egy médiahatóságtól egy demokratikus államban?
Az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács eredeti küldetése nem az, hogy bármelyik kormány médiapolitikai elképzeléseit végrehajtsa. Éppen ellenkezőleg, többek között azért jöttek létre, hogy a média szabadságának és sokszínűségének intézményi garanciái legyenek.
Az elmúlt másfél évtizedben azonban ez a függetlenség finoman szólva is vita tárgyát képezte. Nem azért, mert egy-egy döntés vitatható volt – ilyen minden szabályozó hatóságnál előfordul –, hanem mert maga az intézmény vált a politikai rendszer részévé. Elég a Klubrádió frekvenciájának elvételére gondolni, amely nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi fórumokon is a médiaszabadságról szóló viták egyik jelképévé vált. A Médiatanács akkor jogi szabályokra hivatkozott, bírálói viszont azt állították, hogy a jogalkalmazás nem volt független a politikai környezettől. Mondhatnánk úgy is, bökte a főnök csőrét az erősen ellenzéki hangvételű rádió.
A legfontosabb viszont, hogy a személycsere ne csak politikai oldalváltást jelentsen. Ha sikerül ugyanis visszaállítani azt az elvet, hogy a médiahatóság a mindenkori kormánytól egyaránt független, szakmai alapon működő intézmény, akkor a mostani döntés valóban fordulópont lehet.
A demokratikus intézmények értékét ugyanis nem az adja, hogy kik vezetik őket, hanem az, hogy akkor is képesek-e ellátni a feladatukat, amikor a hatalomnak éppen nem tetszik a működésük. Ez lenne az NMHH és a Médiatanács eredeti szerepe – és végső soron ez az, amiről a mostani személyi döntésnek is szólnia kellene. A szándék látszólag megvan, reméljük a kivitelezés is ennek megfelelően alakul.