A benyújtott alkotmánymódosítás véget vetne Sulyok Tamás államfői tisztségének. Sulyok szerint nincs közjogi indok arra, hogy lemondjon, és az új rendelkezés sincs összhangban hazánk közjogi hagyományaival. Hack Péter egyetért Sulyokkal, szerinte a javasolt módosítás „alapjaiban ássa alá a közjogi rendet, alkotmányos válság is kialakulhat, amennyiben az Alkotmánybíróság és az államfő sem tudja ellátni a feladatát”.
Mindkettőjük kiindulópontja az, amit Hack úgy fogalmaz meg: „1990 óta az alkotmányos rend része, hogy a köztársasági elnöknek nincs politikai felelőssége, nem lehet politikai vitába húzni, és politikai okokból eddig kizárták a hivatalvesztést”. Hack a módosító javaslatot egyenesen „jogon kívüli” (másutt „alkotmányos kereteken kívüli”) politikai megoldásnak nevezi.
Mindketten tévednek. Sulyok elmozdítását éppen az „alkotmányos rend” helyreállítása teszi szükségessé, hiszen az Alaptörvény 9. § (1) rendelkezése meghatározza az államfő feladatát, előírja, hogy a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.
Ez a feladat nem értelmezhető kizárólag közjogi feladatnak, hiszen annak megítélése, hogy az államszervezet egy adott esetben demokratikusan működik vagy sem, elkerülhetetlenül politikai értékelés tárgya, hiszen „az államszervezet demokratikus működését” nem lehet kizárólag közjogi fogalmak vagy rendelkezések alapján felmérni. Az államfő alkotmányos politikai szerepét és felelősségét tovább erősíti az az eszköztár, amit az Alaptörvény a rendelkezésére bocsát. Az Alaptörvény 9. § (3) cikke szerint a köztársasági elnök
(b) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein;
(c) törvényt kezdeményezhet;
(d) országos népszavazást kezdeményezhet;
(f) különleges jogrendet érintő döntéseket hozhat.
Ezenkívül a köztársasági elnök visszaküldheti az Országgyűlésnek újbóli megfontolásra a már megszavazott törvényt, illetve továbbíthatja azt az Alkotmánybírósághoz normakontrollra.
Mind a négy eszköz részben vagy egészben politikai tartalommal és jelentéssel bír. Mi lenne egy „politikaibb” eszköz, mint egy felszólalás az Országgyűlésben, egy törvény kezdeményezése vagy egy népszavazás elindítása? Az Alaptörvény nem tartalmaz semmiféle korlátozást arra vonatkozólag, hogy a köztársasági elnök miről beszélhet az Országgyűlés előtt, milyen törvényt vagy milyen tárgyú népszavazást kezdeményezhet, ha kezdeményezése feladata ellátásához, tehát az államszerkezet demokratikus működésének megőrzéséhez fűződik. Sulyok és Hack olvasatában tehát az Alaptörvény a köztársasági elnököt nem az államszerkezet demokratikus, hanem közjogilag jogszerű működése feletti őrködéssel bízta meg.
Sulyok Tamás a fenti négy eszköz egyikét sem alkalmazta hivatalba lépése óta. Saját elmondása szerint nem azért, mert erre nem látott alkalmat vagy szükséget, hanem azért, mert ezeket az eszközöket szerinte ő csak és kizárólag a közjog védelmében lett volna hivatott igénybe venni. Csakhogy a közjog védelme nem a köztársasági elnök, hanem a bíróságok feladata.
Sulyok tehát szereptévesztésben szenved: olyan feladatot kíván ellátni, ami nem az övé – nem hozhatta magával, amikor átköltözött az Alkotmánybíróságtól –, és nem kíván eleget tenni annak, amit rábíz az Alaptörvény.
A jelenleg zajló vita egy történelmi lehetőség az államfő szerepének tisztázására. Az államfőre bízott részben közjogi és részben politikai feladatkör ugyanis nagyon fontos ellensúly a kétharmadnak adott korlátlan hatalommal szemben. Az államfő nem írhatja felül a kétharmad akaratát, de felhívhatja a figyelmet az esetleges hatalmi túlkapásokra, önkényeskedésekre.
A fentiekben felsorolt eszközök éppen arra alkalmasak, hogy az államfő közvetlenül kifejezhesse a nemzet felé esetleges aggályait, éppen azért vannak, és éppen azért állíthatók a „demokratikus működés” szolgálatába, mert kell valamilyen politikai korlát az Országgyűlés korlátlan jogi hatalmának megfékezésére. Ha most a javasolt módosítás kudarcot vall, és Sulyok a helyén marad, kénytelen lesz eszközeit csak olyan esetben alkalmazni, ahol a meghozott törvény valamilyen közjogi hiányosságban szenved.
Végtelenül abszurd, hogy éppen akkor dobja el Sulyok, Hack és a Fidesz ezt az eszköztárat, amikor a kétharmados túlkapások kockázata megint fennáll: jogászi csűrés-csavarásba bocsátkoznak ahelyett, hogy a fontos tartalmi kérdéssel foglalkoznának, azzal, hogy mi is a köztársasági elnök szerepe, hogyan, mennyire látta azt el Sulyok Tamás, hogy mi legyen egy tisztségviselővel, aki véglegesen és visszafordíthatatlanul elvesztette nemzete bizalmát, akinek elmozdítására a szavazók bőséges többsége kifejezett felhatalmazást adott az új kormánynak.
Persze Sulyok lelkes támogatója volt a NER államelméletének, miszerint a kétharmad hatalmát semmi sem korlátozhatja. Most, amikor égető szüksége lenne pont azokra a hatékony korlátokra amiket a NER leépített, Hack Péter a segítségére siet, az alkotmányba szánt rendelkezést „jogon kívüli politikai megoldásnak” nevezi. Annak ellenére, hogy a jog, azaz az Alaptörvény vitathatatlan és korlátlan felhatalmazást ad a kétharmadnak a javasolt módosítás megszavazására.
Sulyokkal együtt valamiféle, közelebbről meg nem határozott „közjogi rend” aláásását vizionálja, miközben a közjogi rendet valójában az a köztársasági elnök és az a jogász ássa alá, aki nem veszi tudomásul azt, ami április 12-én történt. Azt sem írják le, hogy hol van annak a közjogi rendnek a határai, miből áll az a közjogi rend, ami még az Alaptörvény rendelkezéseit is felülírhatja, és azt sem, hogy miért volna ez a módosító javaslat „jogon kívüli”, miközben az ezt megelőző tizenöt szerintük jogon belül van.
A szerző az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára, a New York-i Ügyvédi Kamara tagja.