Sulyok Tamás természetesen menni fog. Hogy csúnyán vagy szépen, elegánsan vagy sem, igazából részletkérdés. A jelenlegi ellenzék számára ez így is, úgy is sokáig támadási alap lesz, Európa mértékadó körei talán egy ideig ráncolni fogják a homlokukat, majd ezek a ráncok szép lassan kisimulnak. Magyar Péter eddigi legnagyobb próbatétele csak ezután jön el.
Azon ugyanis, hogy kit jelöl majd az államfői posztra (akit aztán természetesen a parlamenti többség megválaszt), akár a politikai jövője is múlhat. Egy jó választás az egekig emelheti eddig is rekordokat döntögető népszerűségét (és ezzel persze a Tisza rendszerváltó elhivatottságába vetett hitet), egy rossz pedig jelentősen visszavetheti azt, kialakítva az „ezek sem különbek” érzést.
Az egymilliós kérdés persze az, hogy mi (pontosabban ki) számít majd jó vagy rossz választásnak.
Kiindulásnak ott van az Alaptörvény agyonidézett passzusa, mely szerint „a köztársasági elnök … kifejezi a nemzet egységét”. Az utóbbi – azon kívül, hogy dagályosság tekintetében jól passzol az Alaptörvény szülőinek ízlésvilágához – ugyanolyan politikai termék, mint pl. a „polgári Magyarország”. Ilyen egység ugyanis nyilvánvalóan nem létezik – és ebben a tekintetben szerencsére nem különbözünk a többi nemzettől.
Többpártrendszerben nemzeti egységről beszélni fából vaskarika, egypártrendszerben vagy pártok nélküli társadalomban – azaz diktatúrában – meg pláne az. Nemzeti egység alatt a legfontosabb, sorsformáló dolgokban fennálló egyetértést szokás érteni, és ilyenek legfeljebb nagyon ritkán, kivételes történelmi helyzetekben és momentumokban, rövid ideig érhetők tetten, amíg a kegyelmi pillanat el nem enyészik.
Egy másik értelmezése lehetne a nemzeti egységnek az alkotmányos szabályok mindenkire kötelező voltának elismerése, ha azokat éppen nem egy egypárti származású Alaptörvény testesítené meg.
Az Alaptörvény kontextusában nyilván nem erről van szó. Hanem arról, hogy a köztársasági elnök pártok, politikai oldalak felett álló, független és integratív személyiség, az ehhez elengedhetetlen életúttal, erkölcsi tekintéllyel és tudással. Olyan, aki minden állampolgár tiszteletét bírja. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a Fidesz által az elnöki székbe ültetettek közül az előzők kire illenek.
Magyar Péter – merthogy ez az ő személyes krédója – előtt két út áll: az egyik – ami kétségtelenül az egyszerűbb –, hogy választása a 141 képviselő egyikére vagy a Tisza más háttéremberére esik. Erre vonatkozóan – Schiffer Andrással kezdve – már bőséggel jelentkeznek kéretlen, nálam mindenképpen bátrabb jövőbe látók. Ráadásul ebből a körből többen akár alkalmasak is lehetnének – az egy függetlenséget kivéve. Forsthoffer Ágnes például házelnökként kitűnőre vizsgázott, tevékenysége osztatlan elismerést vált ki még az ellenzék soraiban is – hát még, ha a Kövér-féle terrorhoz hasonlítjuk. És mégis: az ő választása bármilyen pártatlannak tűnő működés esetén sem mosná le a „pártkatona” jelzőt, amihez egyébként ez az ország már sajnálatosan hozzászokott. Hiszen egy ország látta kitörő örömét Magyar Péter oldalán a választás éjszakáján, háttérben a Parlamenttel. Valljuk be, hogy egy ilyen út valószínűsége nagyobb, ami azzal jár, hogy sokan úgy látják majd, hogy egyik pártkatona váltja a másikat, azaz „ezek sem különbek”. Ez még nem erodálja a Tisza népszerűségét, de jót nem tesz neki.
A másik út göröngyösebb, de szerintem a hosszú távú politikai haszna nagyobb. Ha ezen az úton visszafelé tekintek, Sólyom Lászlót és Mádl Ferencet látom. Őrájuk minden illett a fenti checklistből. Hivatalba lépésüket megelőzően nem tartoztak egy párthoz sem, nemcsak de jure, hanem de facto sem (ezt Sulyok Tamás miatt nem hagyhattam ki). És akkor még nem voltak égig érő falak a politikai szekértáborok között, ezért lehetőség volt a józan kompromisszumok megtalálására.
Ha Magyar Péternek ilyen, hozzájuk mérhető formátumú egyéniséget sikerülne megnyerni, azzal az ő államférfiúi nagyralátása nyerne bizonyítást, a mostani ellenzék maradék kapaszkodói pedig kihullanának a képzelt falból.
Ezen az úton a legnagyobb akadály még csak nem is egy ilyen személy megtalálása. Hanem az, hogy az illető vállalja is ezt a szolgálatot. Az ilyen, kivételes reputációt magukénak tudó személyiségek ugyanis nem biztos, hogy hajlandók azt kockáztatni azért a gyűrődésért, ami a haza első emberének tisztségével jár.
Pár hét múlva ez is kiderül. A nagy próbatétel ideje közeledik.
A szerző mérnök-közgazdász
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.