Felesleges csodára várni, nagy valószínűséggel nem fog kiderülni október 22-én késő este, hogy pontosan mivel fogták Orbán Viktort vagy más prominens politikust például az oroszok. (Már ha egyáltalán zsarolni kellett azt, aki amúgy természetétől fogva romlott.) A rendszerváltozás előtti ügynökakták most elfogadott ünnepélyes, október 23-ára időzített nyilvánosságra hozatala szimbolikus ügy lesz, amolyan zászlófelvonás-szerűség, semmi más.
Sokszor, sokan leírták, így itt csak címszavakban mondjuk el:
a rendszerváltozás előtt keletkezett állambiztonsági iratok jó részét még a pártállam összeomlásakor megsemmisítették, ellopták, a megmaradt egykori akták egy része tudatos vagy hanyagságból fakadó dezinformációt is tartalmaznak, azaz az „ügynökakták” minimum rendkívül erőteljes forráskritikával kezelendők.
Ráadásul az ilyen iratoknak csak a kisebb része került át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL), ahol amúgy máig többé-kevésbé szabadon kutathatók.
Ám egy nagyobb, sok ezer folyóméternyi iratanyag maradt a mai titkosszolgálatoknál ilyen-olyan ürüggyel. Bár most főszabály szerint ezt a visszatartott irattömeget is felszabadítaná a Tisza törvénye, azonban a lényeg most is az apró betű: a szolgálatok ezután is tudnak válogatni aszerint, hogy kiknek az adatai kerüljenek nyilvánosságra.
A most sürgősséggel elfogadott tiszás, Melléthei-Barna-féle törvény is lehetőséget ad, hogy a 2020. január elseje után tovább szolgáló ügynökök adatait a szolgálatok ma is visszatartsák, illetve azt is eltitkolják, ha olyan ügynökökről van szó, akiknek a feldobása esetleg rombolná Magyarország és a NATO, az EU vagy az EGT viszonyát. (Értsd: ha az egykori kommunista érában már aktív ügynököt esetleg 1990 után valamelyik külső EU- vagy NATO-tagország szolgálata is beütötte, és erről az elhárításnak keletkezett információja, ám úgy látják odafentről, hogy a leleplezése diplomáciai zűrt okozna szövetségeseinkkel.)
Az egész ügynökkérdés morális vetülete, ha lehet, még nehezebb. Egy halom olyan ügynök volt, akit simán lehetne akár ellenállónak is minősíteni, mivel egy ponton valamivel durván zsarolták az érintettet, de az ügynöki munkára kényszerített a kezdeti ijedtség után kiismerte a rendszer rothadt mivoltát, szabotálta a munkát, senkiről nem jelentett semmilyen kompromittáló adatot. Nem egyet ki is kellett zárni a hálózatból emiatt. Ráadásul a pártállam idején történt besúgások igen tetemes része az aktákban névtelenül maradó társadalmi kapcsolatoktól, informátoroktól származott, akik bízvást pózolhatnak akár ma is feddhetetlen figuraként.
Szóval a közélet megtisztításának a szándéka nyilván szép óhaj, de így csak óhaj. Másrészről a kommunista érából megörökölt párt-mélyállami polip továbbélése egy izgalmas kérdés. Azonban ha a mai, 2026-os közéletről van szó, a magam részéről sokkal inkább érdekelne egy másik kérdés.
Kit szerveztek be a szolgálatok az utóbbi 20 évben?
Félreértés ne essék, a demokráciák életéhez is hozzátartozik, hogy a titkosszolgálatok fedett hálózatot építenek. A kémelhárításhoz, terrorelhárításhoz, döntés-előkészítéshez elengedhetetlen terepi információkhoz továbbra is szükség van hálózati személyekre, arra pedig ott van a civil kontroll – a parlament nemzetbiztonsági bizottsága –, hogy az aktuális hatalom ne a politikai telekszomszéd tehenét döglessze a szolgálatokkal.
Igen ám, csak Magyarország az eltelt 16 évben minden volt, csak nem demokrácia. Egy orosz titkosszolgálat által kőkeményen megdolgozott, autoriter pártállami elit uradalma volt, amely elit gátlástalanul használta vagy próbálta használni a szolgálatokat, zéró civil kontroll mellett, más szóval a NER-ben gyakorlatilag kikapcsolták a nemzetbiztonsági bizottság működését.
És az is finoman szólva gyanús, hogy az egyetlen ismert, újságíróra irányuló beszervezési kísérlet célpontja egy a politika által „ellenségnek” minősített médiás volt. Aki az előélete, a szakmai tapasztalatai alapján időben észrevette, hogy éppen megpróbálják beszervezni – a közhiedelemmel ellentétben az ilyen megkörnyékezés nagyon ritkán néz úgy ki, hogy az érintettel pacekba közlik, akkor ezt és ezt várják el tőle, sokkal inkább egy fokozatos barátinak-haverinak beállított közeledésnek, segítségnyújtásnak álcázzak a folyamatot –, így dekonspirálta ezt az akciót.
Azonban nagy kérdés, hogy amikor a szolgálatok olyan újságírót, tudóst, laikus civilt kerestek meg, akinek nincs ilyen szakértelme, esetleg nem volt ilyen dörzsölt, akkor vajon az is időben átlátta, hogy mit kockáztat azzal, ha nem dobja fel időben az őt beszervezni próbáló „haverokat”? Akinek, ha lépre ment, onnantól garantáltan halványlila gőze sem lehetett arról, hogy pontosan miért és mire irányul a tartóinak a hírigénye, bízvást hihette, hogy a kémelhárítási tevékenysége mögött például pártpolitikai feladatmeghatározások voltak.
Ugyanakkor azzal, hogy a Fidesz idehaza szitokszóvá válik, így a NER alatt üzemelő szolgálatokkal való titkos kapcsolattartás önmagában súlyosan kompromittáló tényező,
Ugyanakkor azzal, hogy a Fidesz idehaza szitokszóvá válik, így a NER alatt üzemelő szolgálatokkal való titkos kapcsolattartás önmagában súlyos kompromittáló tényező, egy közéleti szereplő pályafutását kb. lenullázhatja, ha a laikus, ám április óta lincshangulatban úszó közvélemény orra alá pottyan egy olyan cím, hogy az illető „Orbán ügynöke” volt. Ergo, a NER-ben megkörnyékezett, átállított figurák egy új rendszerben villámgyorsan csatasorba állíthatók.
Szóval részemről az egész iratnyilvánosságosdi forradalmisága inkább az lenne, ha az állambiztonsági minősítéseket vizsgáló szakbizottság a lassan 100. születésnapja felé közeledő kommunista titkos ügynökök mellett esetleg az eltelt 16 évben beütött figurák kartonjait is átnézné.
Hogy ne kelljen majd ugyanígy, mondjuk 2050 körül, az országnak azt a kérdést feszegetnie, hogy vajon miért siklott félre Magyarország demokratizálási kísérlete 2026 után, pedig minden olyan szépen, biztatóan indult, mint 1989-ben. Csak lehet, hogy akkor is olyanok is ott voltak a Hősök terén a tribünön és a tömegben egyaránt, akiket jobb lett volna időben leleplezni, hogy aláírtak ezt-azt. Sok bajt spórolhatott volna meg az ország.