JUHTENYÉSZTŐKNEK. Marcus Porcius Cato író és politikus szakkönyvet írt a mezőgazdaságról. Egyszer egy barátja azt kérdezte tőle: mi a legjövedelmezőbb ágazat? „A jól művelt juhtenyésztés”. És mi a második legjövedelmezőbb? „A közepesen művelt juhtenyésztés”. És mi a harmadik legjövedelmezőbb? „A rosszul végzett juhtenyésztés.” És mi a negyedik legjövedelmezőbb? „A szántás”.
LEKÖTELEZ. „Mihelyt méltó embereket részesítesz jótéteményben, mindannyiukat lekötelezed”. (Publilius Syrus)
LÓPATKÓ. Ernest Hemingway író újságírót fogadott a lakásában. A zsurnaliszta meglepetésére lópatkót látott az író bejárati ajtaja fölé szögezve. Rögtön rá is kérdezett. „Mester, csak nem babonás? Hisz az ilyesmiben?” „Ó nem - felelte az író -, de állítólag azokat is védi, akik nem hisznek benne."
NAGYMAMA. A gyermekek és a mesélés közben a gyermeki képzelet szemüvegét viselő szülők ma is úgy vélik, hogy a Piroska és a farkas című fabula központi alakja Piroska. Az elmúlt évtizedekben azonban, különösen Red kétkötetes nagymonográfiájának megjelenése után (Red, John: The Grandmother, Oxford, 2018) tudományos közhellyé vált: a történet valójában a nagymamáról szól. Az ő házába igyekszik minden szereplő. Az ő házában, sőt ágyában futnak össze a szálak. Ő az agresszió első áldozata, és épp ezért (továbbá életkora miatt) egyúttal legnagyobb túlélője is. Red szerint a teljesen hiteltelen vendetta a történet végén (amely megcsúfolja a vadász-etikát egy védett és az adott pillanatban teljesen védtelen állattal szemben) csupán arra szolgál, hogy a gyermeki lélek elől elfedje a nagymama és a vadász erotikától korántsem mentes románcát.
NÉP. Történelme által összekapcsolt embertömeg, melyet az 1988-1990-es rendszerváltás után leváltottak. Így lett Népsport helyett Nemzeti Sport, népgazdaság helyett nemzetgazdaság, Népstadion helyett Puskás stadion, Néphadsereg helyett honvédség. A váltás azonban nem volt vaskövetkezetes. Megmaradt a népdal, a népmese - és a Népszava.
TÉTLEN. „Sohasem vagyok kevésbé tétlen, mint amikor nem tevékenykedem. És sohasem vagyok kevésbé magányos, mint amikor egyedül vagyok” - írta Cornelius Scipio Africanus római hadvezér és politikus. Amiről eszembe jut egy modern történet. Jorge Amado brazil író fekszik a kertjében, a nyugágyban. Átszól a szomszéd a kerítésen: „Pihenünk, pihenünk, mester?” „Nem, dolgozom.” Pár órával később az író füvet nyír. Megint a szomszéd: „Dolgozunk, dolgozunk, mester?” Mire Amado: „Nem. Pihenek.”
SZECESSZIÓ. Amikor az aprólékos és részletező díszítést nem tartjuk giccsesnek, és jellegzetesen magyarnak érezzük az olyan motívumokat is, amelyek valójában keletiesek vagy épp német földön születtek.
TANULÁS. Az elkövetkező évben sok polgártársunk tanulási folyamaton eshet át. Megtanulhatja, hogy nem, nem lesz nyugdíjasok adója, nem adóztatják meg a macskákat sem. És megtanulhatják, hogy nem, nem küld harcoló csapatokat Ukrajnába senki, akkor sem, ha nem Orbán a miniszterelnök. „Jé, engem becsaptak! Nekem hazudtak!” Ami miatt pesszimista vagyok: az emberek nem szeretik az olyan tanulást, amelyből az derül ki, becsapták őket, vagyis becsaphatók, hiszékenyek, manipulálhatók voltak.