Hová tűnt Damon Hill? – üvöltötte 1997-ben Palik László a Magyar Nagydíj Forma–1-es futamán. „És hová tűnt Orbán Viktor?” – suttogta néhány ember a 2026. július 9-i Fidesz-tüntetésen. Merthogy a volt miniszterelnök, az ellenzéki párt jelenlegi elnöke nem volt sehol. Illetve egyes állítások szerint már elutazott Amerikába a focivébére, mások viszont a Sportkórházban látták a rendezvény előtti órákban.
Nagy eséllyel eleve nem is akart odamenni, nem véletlenül delegálta főszónoknak Áder Jánost, aki szegény sose volt egy kiváló debattőr, köztársasági elnökként egyszer sem tudott emlékezeteset nyújtani, pedig tíz évig tölthette be ezt a funkciót. Ő sem oda tervezte a péntek estéjét, ahogy jelezte: a horgászbot mellől parancsolta el örökös főnöke, de ha egyszer meg kell védenie utódját, Sulyok Tamást, ha ez a feladata, akkor ő teljesít; jól-rosszul – olyan ez, mint a horgászszerencse.
Neki még egyszer sem sikerült – mint fentebb jeleztem – kifognia a nagy halat; nem a halakat fárasztotta, hanem bennünket. Most sem sikerült nagyot alkotnia, noha a hajdani kormányzat komplett beszédírói csapata a segítségére lehetett. De ne legyünk igazságtalanok: a helyzet sem kínálta a nagy fogást;
Tizenhat év önkényuralmi berendezkedése, évtizednyi rendeleti kormányzás, egy tökéletes mélyállam kialakítása, az alaptörvény folyamatos gittrágása, a nemzetközi gyászos szerepvállalás, az orosz agresszor kiszolgálása, az egyre hülyébbé váló Trump előtti hódolat után jogállamért kiáltani meglehetősen paradox szerep.
Az a körülbelül 3000 ember, aki fölsorakozott a Sándor-palota előtt, hogy ott harmincezres tömegnek mutassa magát, makacsul hitt abban, hogy szabadságharcot vív az önkény ellen. Hogy Orbán nélkül vívja ezt a harcot, az nyilván megbocsátható; ők legalább vakon hisznek abban, hogy őszre már újra ott lesz a soraikban, de persze azok élén a Főnök.
Orbánt amúgy utoljára egy szelfin, vagy csak egy csinált, művi szelfin lehetett látni: Szakács Pisti oldalán. Ez a Szakács Pisti idáig egy senki volt, jómagam most láttam őt először, azt azonban nem tudtam eldönteni, hogy mikor volt részeg. Ő ugyanis azzal védekezett, hogy az ötszázezres sereget, amely sereg lett volna hivatott kiszabadítani Orbánt, ittasan akarta verbuválni, amúgy sosem tett volna ilyet. Amit készséggel el is hiszek: Szakács Pista nem egy bátor gyerek, már ahogy ránézek, sem tűnik forradalmárnak, de még feltalálónak sem. Hírnevét annak köszönheti, hogy bevitte őt a rendőrség – hős lett azonnal, nem egy ostoba, részegeskedő ember –, és ezzel kivívta azt a jogot, hogy Orbán partnere legyen. Ami egyébként nagyon szépen mutatja, hogy a volt miniszterelnök milyen mélységekig jutott; válogatás nélkül idomul ahhoz, akit fel lehet használni, és hősi pózba lehet emelni, mint a rendszer – a hatvannapos rendszer – lebontóját. Orbán odáig jutott, hogy már nem képes felismerni, kik azok, akik emelik őt, és kik azok, akik még jobban lehúzzák. Márpedig akiket mostanság kiválaszt, azok többnyire lehúzzák, hívják Szakács Pistinek vagy Áder Jánosnak.
Másfelől, innen nézve egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy péntek estére, a roncsderbire eltűnt ő is. Akárcsak Damon Hill, aki amúgy ott volt a vert mezőnyben.