„Néha előfordul velem, ha kocsiban ülök dél körül, csak azért kapcsolom be a rádiót, hogy a déli harangszót meghallgassam a Kossuthon. Ma ezt nem tehettem meg. A déli harangszót még a komcsik sem merték elvenni tőlünk – a Tisza igen.” Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő, volt egészségügyi államtitkár fakadt ki így a közösségi oldalán. Meg kell a szívnek szakadni! Forduljon gyorsan orvosához, gyógyszerészéhez!
De most viccen kívül. Először is: a komcsik a Rákosi-rendszerben bizony el merték venni a harangszót, amely aztán csak ’56-ban tért vissza újra a Kossuthra. Másodszor: ez ugyan szép hagyomány, de ha valaki csak azért kapcsolja be a Kossuthot, hogy a harangszót hallgassa, az önmagában felér egy lelki szegénységi bizonyítvánnyal, hacsak nem kifejezetten arra bizonyíték, hogy ami az elmúlt 16 évben a harangszó után következett, az színtiszta hazugság és propaganda volt, s ezt Takács képviselő is nagyon jól tudta. Ha tehát esetleg tiszta hangra vágyott, az tényleg a harangszó volt. De harmadszor, és ez a legfontosabb: az Orbán-kormány totálisan az uralma alá hajtotta a közpénzből (túl)finanszírozott közmédiát, és ennek a lehető leggyorsabban véget kellett vetni. Méghozzá látványosan és radikálisan.
Lehetett volna úgy is csinálni, hogy napi 24 órán át csak a harang szól, mert az nem hazudik.
De azért ennyire mégsem kell(ett volna) félreverni a harangokat, hiszen nem most jön a veszedelem, hanem éppenséggel most vagyunk túl az önkényuralmi vész 16 éves korszakán.
Lehetett volna ezen a korszakon túljutni más módszerrel is, például folyamatos átalakítással, hogy a hallgató sokk nélkül figyeljen fel a változásra, és vegye észre, hogy a Kossuth (meg az M1) már nem hazudik hivatalból, hanem igyekszik valós tájékoztatást adni az embereknek. Ebben az esetben egyetlen percre sem állt volna le az adás, Takács Péter lelki nyugalmát sem zavarja meg, hogy megszűnik a Déli harangszó, viszont utána sem kellett volna elzárnia az autórádiót, mert tisztességesen szerkesztett hírekben és magazinműsorokban tudhatta volna meg, mi történik az országban és a világban. Lehet, hogy ez neki személy szerint sokk lett volna, de hozzá lehet szokni. A menet közbeni átalakítás helyett azonban lehet így is, robbanásszerűen, hogy mindenki fölfigyeljen rá. Hogy a többhetes leállásnak tartós nyoma legyen a fejekben.
Hogy mindenki számára érzékelhetővé váljon, hogy itt valóban rendszerváltás zajlik, nem csak kiigazítás.
Nem állítom, hogy a folyamatos átalakítással nem lehetett volna elérni a közmédia rendszerének és tartalmának gyökeres megújítását. Sőt, én ezt tanácsoltam volna, mert így a közönséget talán jobban meg lehetett volna tartani, ugyanakkor elképzelhető, hogy a Fidesz-propagandában hívő és ahhoz módszeresen hozzászoktatott közönség így is, úgy is mindenképpen elveszett a közmédia számára. Az ország többsége viszont így tudja egyszerre értelmileg és érzelmileg is átélni a drámai leszámolást a hazudozással.
Néhány hétig nincs Déli harangszó? Takács Péternek ajánlom, hogy alkalmanként térjen be egy templomba, s imádkozzék egy jobb Kossuth rádióért és M1-ért, a tisztességes, kiegyensúlyozott, a lényeget megragadni akaró, az igazságot kereső tájékoztatásért.
Ha valahol a városban harangszót hall, parkoljon le és hallgassa átszellemülten, gondolkodjék el azon, hogyan és miért rontották el. Vajon Istennek és embernek tetsző volt-e a társadalom tudatos megtévesztése annyi éven át?
Elvi lehetőségként még azt is fel tudom tételezni, hogy akár ő, akár más vezető fideszes politikus hitt a saját igazában, és örült, ha azt hallhatta vissza nap mint nap a Kossuthon (és szinte kivétel nélkül minden más, megkaparintott hullámhosszon). De azzal mindenképpen tisztában kellett lennie neki is, hogy nem mindenki gondolkozik ugyanúgy, mint ők, léteznek más érdekek, más érvek, más igazságok is, és ezek valahogy sose kerültek elő, legföljebb úgy, mint a haza ellen forduló ellenség szüntelen ármánykodása. A Republikon Intézet 2025-ös vizsgálata az M1 esti híradójáról (amit a Kossuth rádióról is ugyanezzel a végeredménnyel készíthettek volna el) kimutatta, hogy a műsorban Orbán Viktort 3158-szor nevezték meg, fő kihívóját, Magyar Pétert pedig 3950-szer, csakhogy az előbbit szinte kizárólag pozitív, az utóbbit szinte kizárólag negatív kontextusban és megvilágításban. Hogy a Kossuthon Orbánnal minden héten csináltak interjút, Magyarral meg soha, az csak ráadás.
Ehhez képest a Déli harangszó valóban felüdülés lehetett. Annyira, hogy ha majd bejelentkezik az új Kossuth és az új M1, a mai, teljesen megváltozott közhangulatban egyáltalán nem lesz könnyű egyszerre megfelelni a közönség elvárásainak, igazságérzetének, és kiegyensúlyozottságra törekedni, Orbánról vagy a Fideszről valami pozitívumot mondani. De meg kell próbálni. Hogy attól kezdve Takács se csak a vágyott harangszóját hallgassa, hanem a valódi híreket is.