Váratlanul elhunyt Lindsey Graham. Az AP beszámolója szerint a dél-karolinai republikánus szenátor szombat este halt meg „rövid betegség” után; irodája további részleteket nem közölt, a család pedig magánéletének tiszteletben tartását kérte.
A hír váratlanul érte a Trump-adminisztrációt, Graham néhány nappal ezelőtt ugyanis még Kijevben tárgyalt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, és a következő hónapok egyik legfontosabb külpolitikai ütközetére, az Oroszország elleni új szankciós csomagra készült. Graham egyszerre volt a régi republikánus külpolitikai iskola utolsó nagy túlélője és Donald Trump második washingtoni rendszerének egyik legfontosabb szenátusi biztosítéka.
A szenátus költségvetési bizottságának elnökeként kulcsszerepe volt a republikánus törvényhozási stratégiában, külpolitikai kérdésekben pedig közvetlenül is hatott az elnöki döntéshozatalra.
A dél-karolinai Central kisvárosából induló Graham élettörténete sokáig a klasszikus amerikai felemelkedéstörténetek közé tartozott. Szülei vendéglőt és biliárdszalont vezettek, a család szerény körülmények között élt. Huszonegy évesen, egyetemi évei alatt mindkét szülőjét elveszítette, ezért kiskorú húga gondozását is magára kellett vállalnia. A Dél-Karolinai Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd az amerikai légierő jogi karában, hadbíróként kezdte pályáját.
A katonai szolgálat, különösen az akkori Nyugat-Németországban töltött idő, meghatározta egész világképét. Graham a hidegháborús transzatlanti rend politikusa maradt akkor is, amikor saját pártja egyre inkább elfordult az internacionalista hagyománytól. Meggyőződése szerint az Egyesült Államok katonai jelenléte nem teher, hanem a világrend fenntartásának ára, és e nézetét még a Republikánus Párt trumpista korszakában sem adta fel teljesen.
Országos politikai pályája az 1994-es republikánus áttöréssel indult, amikor Newt Gingrich konzervatív forradalmának hullámán bekerült a képviselőházba. Ő volt az első republikánus, aki évtizedek után elnyerte dél-karolinai körzete mandátumát. A Capitoliumban gyorsan ismertté vált kemény vitastílusáról, majd az 1998-as Clinton-impeachment egyik aktív republikánus szereplőjeként országos figyelmet kapott.
2002-ben Strom Thurmond szenátori székének megüresedése után választották be a felsőházba, ahol több mint két évtizeden át Dél-Karolina egyik legbefolyásosabb washingtoni képviselője lett. 2008-ban, 2014-ben és 2020-ban is újraválasztották, 2026 júniusában pedig ismét megnyerte a republikánus előválasztást, vagyis halálakor már az ötödik ciklusáért készült a novemberi választásra.
A szenátusban John McCain arizonai republikánus és Joe Lieberman connecticuti független demokrata oldalán vált igazán meghatározó külpolitikai szereplővé. A sajtó által „három muskétásként” emlegetett trió Afganisztántól Irakon át Líbiáig járta a válságövezeteket, és következetesen a kemény amerikai fellépés mellett érvelt. Graham ebben a körben tanulta meg, hogyan lehet egyszerre pártpolitikai szereplőnek és nemzetbiztonsági tekintélynek lenni.
Élete legvitatottabb fordulata Donald Trumphoz kötődött. A 2016-os kampányban még élesen támadta a milliárdost, alkalmatlannak és a konzervativizmusra veszélyesnek nevezte. John McCain halála után azonban látványosan közeledett az elnökhöz, és rövid idő alatt Trump egyik legfontosabb szenátusi szövetségesévé vált. Ellenfelei elvtelen fordulatról beszéltek, támogatói viszont azt mondták: Graham felismerte, hogy a republikánus párt új hatalmi központja mellett lehet csak befolyása.
A Trump-korszakban ez a befolyás kézzelfogható volt. Graham a szenátus igazságügyi bizottságának vezetőjeként kulcsszerepet játszott a konzervatív bírói kinevezések védelmében, különösen Amy Coney Barrett legfelsőbb bírósági megerősítésében. Közben gyakran adott tanácsokat Trumpnak Irán, Oroszország és Ukrajna ügyében is, vagyis éppen azokon a területeken, ahol a republikánus párton belül a legerősebb volt az izolacionista fordulat.
Élete utolsó napjai is ezt a szerepet erősítették. A Reuters beszámolója szerint Graham július 10-én Kijevben arról beszélt, hogy Kínának kulcsszerepe lehet Oroszország nyomás alá helyezésében, és a következő hónapokban esély nyílhat az ukrajnai háború diplomáciai lezárására. Zelenszkijjel az ukrán légvédelem sürgős szükségleteiről és a régóta készülő orosz szankciós törvénycsomagról tárgyalt.
A szenátor azt is jelezte, hogy Trump csapata már támogatja a szankciós javaslat előremozdítását. Ez különösen fontos fejlemény volt, mert Graham azon kevés republikánus politikus közé tartozott, aki egyszerre tudott beszélni Trump nyelvén és fenntartani az amerikai ukránpolitika hagyományosabb, oroszellenes logikáját. Halála ezért nemcsak személyes veszteség Kijev számára, hanem konkrét törvényhozási bizonytalanságot is okozhat Washingtonban.
A washingtoni sólyom címkéje ugyanakkor nem véletlenül tapadt rá. Graham a 2003-as iraki háború egyik következetes támogatója volt, később pedig Iránnal szemben is a kemény fellépést sürgette. Bírálói szerint túl gyakran látta katonai erőben a megoldást; hívei szerint viszont azok közé tartozott, akik nem felejtették el, hogy Amerika visszavonulását a rivális nagyhatalmak mindig meghívásként értelmezik.
Halála a dél-karolinai politikában is azonnali bizonytalanságot teremt. Graham már túl volt az előválasztáson, és a republikánusok novemberben újabb győzelemre készültek egy olyan államban, amely országos szinten is a jobboldal egyik biztos bázisa. A mandátum sorsa így nem csak helyi kérdés lesz: a szenátusi erőviszonyok és a Trump-kormány törvényhozási mozgástere miatt Washington egész republikánus vezetése figyeli majd, hogyan rendeződik az utódlás.
Graham politikai öröksége azért nehezen megfogható, mert egyszerre testesítette meg a régi washingtoni alkukultúrát és az új republikánus lojalitáspolitikát. Tudott együtt dolgozni demokratákkal bevándorlási vagy nemzetbiztonsági ügyekben, de amikor a pártfegyelem és Trump védelme került napirendre, ritkán habozott. Ez az ellentmondásosság nem gyengítette, hanem éppen magyarázza a túlélőképességét.
Lindsey Graham halálával a Republikánus Párt egyik utolsó olyan figurája távozott, aki még személyesen kötötte össze a McCain-féle internacionalista jobboldalt Trump hatalmi gépezetével. Nem ő volt a legnépszerűbb, nem is a legkövetkezetesebb konzervatív politikus, de kevés szenátor értette nála jobban, hogyan működik a hatalom Washingtonban. Ezért hiánya nemcsak Dél-Karolinában, hanem a Fehér Ház és a Capitolium közötti mindennapi alkukban is gyorsan érződni fog.
Az utolsó üzenet
A szenátor halála előtt két nappal még Kijevben járt, ahol Volodimir Zelenszkijjel az ukrán légvédelemről és az Oroszország elleni új szankciókról egyeztetett. Nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, hogy Pekingnek nagyobb befolyása van Moszkvára, mint Washingtonnak, ezért Kínát is rá kell venni arra, hogy nyomást gyakoroljon Vlagyimir Putyinra.
Graham szerint az Egyesült Államoknak egyszerre kell növelnie Ukrajna katonai képességeit és szankciós nyomást építenie Oroszország köré. Ez az álláspont különösen fontos volt a republikánus párton belül, ahol egyre erősebbek az ukrajnai szerepvállalást bíráló hangok.
