„Amikor először elkezdtünk a fognövesztéssel foglalkozni, egy dolog nagyon világos volt a számunkra: az emberek szeretnének valami újat a fogászatban” – mondta a BBC-nek Hannele Ruohola-Baker, a Washingoni Egyetem Őssejt Intézetének (Seattle, USA) társigazgatója.
Mint legtöbbünk már tapasztalhatta, a fogorvosoknak jó néhány módszerük van a romlásnak indult fogak állapotának kezelésére. A sérült részt eltávolítják – fogfúrás (!) –, majd helyét mesterséges anyaggal, például műgyantával kitöltve kijavítják a szuvasodott területet, és a kisebb repedéseket és csorbulásokat is javíthatják töméssel.
Ezek azonban korántsem tökéletes megoldások: a tömések tartóssága tág határok között – akár öt és húsz év között – változhat, ezért szükség lehet megismétlésükre.
Az implantátumok sem örök életűek: mivel nem tartalmaznak olyan idegeket, amelyek segítik az érzékelést rágás közben, akaratlanul is túl erősen harapunk, és megrepesztjük az implantátumot. A baktériumok az implantátumon is megtapadhatnak, ami hatással lehet az egészséges fogak állapotára. A koronák cseréjére is szükség lehet körülbelül 15 év után.
A fő ok, hogy ezek a javítások elsősorban a károsodások helyreállítására, nem pedig a biológiai funkciók helyreállítására összpontosítanak. „Mivel a regeneratív fogászat a gyógyításra helyezi a hangsúlyt, paradigmaváltást jelenthet” – magyarázta Anne George, az Illinois-i Egyetem (Chicago, USA) szájbiológia-professzora.
Egyes felmérések szerint a felnőttek hetven százaléka fél fogorvoshoz menni, tart a fúrástól, töméstől, más kellemetlenebb dolgokról, például gyökérkezelésről nem is beszélve.
Az olyan fogászati problémák, mint a fogíny bakteriális fertőzései, növelhetik a szívbetegségek vagy a légzőszervi fertőzések kockázatát, de már az Alzheimer-kórral is kapcsolatba hozták. A fogak elvesztése további problémékkal járhat, a halálozásokra is hatása van. Állapotuk befolyásolja az evés és a rágás képességét, és ha valaki fél rossz fogsora miatt mosolyogni, károsíthatja a társas és érzelmi jólétét. Ez egy olyan alattomos folyamat, amely már gyermekkorban elkezdődhet.
A fogszuvasodás a leggyakoribb ok, ami a fogak károsodását okozza. A fogaknak négy fő rétegük van: zománc, dentin, cement és fogbél. A fogszuvasodás akkor alakul ki, amikor a fogplakkban tenyésző, cukorral táplálkozó baktériumok olyan savakat termelnek, amelyek fokozatosan feloldják a fogzománc felső rétegét. A következő lépés a dentin elleni támadás, ami a zománc alatt található. Ez puhább és kevésbé ellenálló a szuvasodással szemben, amikor szabaddá válik, a szuvasodás kockázata tovább nő.
George azokat a fehérjéket kutatja, amelyek segítik a dentin növekedését, öngyógyulását. Tagja volt annak a csapatnak is, amely klónozta az egyik dentint felépítő gént: a tudósok ebben szerzett ismeretei új kezelésekhez vezethetnek, amelyek arra serkentik a sérült fogakat, hogy saját maguk új dentinnel javítsák ki a károsodott részeket.
Ruohola-Baker és csapata hosszú távon viszont azt szeretné elérni, hogy laboratóriumban őssejtek segítségével olyan, a fog felépítéséhez szükséges mesterséges sejteket hozzanak létre, amelyeket a beteg szájába építettek, azután „a természet gondoskodna a többiről”.
Folynak kísérletek egerekkel, sertésekkel is, az ezekkel szerzett tapasztalatok azonban még nagyon kezdeti stádiumban vannak, vagy inkább csak elméleti segítséget nyújtanak. Főemlősökkel is kell kísérleteket végezni, mondja Ruohola-Baker, ami még több kutatást, időt és pénzt igényel. Ráadásul ahhoz, hogy laboratóriumban növesztett fogak kerüljenek az emberi szájba, a kutatóknak jobb környezetet kell teremteniük a fejlődésükhöz.
A fogporblémákkal küzdők közül sokan keresik fel a fognövesztéssel kísérletező laboratóriumokat, de a nagy kereslet ellenére, még mindig évekre vagyunk az öntömődő lyukaktól vagy laboratóriumban növesztett fogpótlástól.
A regeneratív fogászat során szerzett ismeretek segíthetik a test más szerveinek és a csontok reprodukálását célzó kutatásokat. „Mivel a fogak rendkívül kifinomult élő szervek, a laboratóriumi előállításukra irányuló erőfeszítések során a tudósok kideríthetik, hogyan működnek együtt alapszinten a kemény és lágy szövetek” – mutatott rá Yellick.
