A Tisza-mozgalom történelmi jelentőségű tette volt az önmagát túlélt, anakronisztikus korábbi rendszer leváltása, amely lényegében csődbe jutott. Ennek felismerése lett a társadalom különféle csoportjai mozgásba jöttének, példátlan támogatásának az alapja.
A sokszínű összefogás azonban csak a közvetlen célok kitűzésében, a hatalmon lévők leváltásában és a demokratikus rendszer helyreállításában vallott egységes nézeteket. Az egykori baloldali-liberális szavazók többsége (és néhány pártjuk) is csatlakozott a Tisza akcióihoz, mert széttagolt, egymás ellen is harcoló, tehetetlen pártjaik többféle okból elveszítették a bizalmat.
Az évtizedeken át gúzsba kötött társadalom számára egy történelmi sorsforduló új lehetőségei kellettek ahhoz, hogy az új politikai szerveződés más utat járhasson. Érthető, hogy az előző korszakokban hatalmon lévő pártoktól látványosan elhatárolódott, hiszen csak így tudott más arcot mutatni követőinek és szimpatizánsainak.
A politikai átalakítás, a gazdasági újjáépítés és a korrupció felszámolása mellett a legvonzóbb célkitűzés a nemzet újraegyesítése volt. A sokféle szekértáborba zárkózott, egymást gyalázó politikai élet helyett egy valódi, kulturált európai polgári demokrácia reménye vezette a támogatók többségét.
A hatalom első intézkedései sikeresek voltak, de az utóbbi napok fejleményei kétségeket is szültek. A múlt „eltörlése”, az egykori ellenzék kollektív „kiközösítése” lehetetlenné teszi a demokratikus erők közreműködését az új világ építésében.
Azokat is kirekeszti, akik a korábbi kilátástalan helyzetben is vállalták az ellenállást a jogtalanságok elkövetőivel szemben, és tették, amit tudtak. Ismert és névtelen baloldali és liberális emberek vállalták a kiközösítést, a megtorlásokat, és ezekből az egyéni ellenállásokból indult el a társadalom tudatának átalakulása.
El lehet határolódni a korábbi kormányzatokat működtető pártoktól, bár józan ésszel nem lehet azonosnak tekinteni a tetteiket. (Emlékeztetésül: baloldali politikusok nyitották meg a nyugati határokat, léptették be az országot az Európai Unióba és a NATO-ba, számos szociális intézkedésük segített a rászorulóknak – ugyanakkor hibás döntéseket is hoztak és a hatalom sokakat megrontott közülük is, amiért most is vezekelnek, de a többséget ezért nem lehet elítélni.)
A baloldalt és az ellene lázadókat a korábbi rendszer kiközösítette – nem lenne szerencsés, ha most is ez történne. Ha ez folytatódik, akkor a helyzet hasonló lesz a korábbi rendszerben megszokotthoz, amit egy ismert humorista egykor úgy jellemzett, hogy „az én kommunistám nem olyan, mint a te kommunistád”. (Saját esélyeit is rontja a mostani kormányzat, ha baloldali-liberális támogatói egy részét elbizonytalanítja, hiszen azok a közelgő helyhatósági választásokon jelöltjeivel szemben akár esélyesebb ellenfelek mögé is állhatnak.)
El lehet határolódni egyes pártoktól, de a nemzeti egység és a polgári demokrácia jelszavai is hitelüket vesztik, ha a személyükben is feddhetetlen, demokratikus politikusokat kizárjuk az új világ építéséből. A mostani rendszerváltásban fontos, erjesztő szerepet betöltő Hadházy Ákos mellőzésének például érezhető, negatív hatása volt ezrek véleményére. Egy világváltozás utáni újjáépítés korszakában hangzott el és ma is aktuális Veres Péternek az a bölcs mondása, hogy „nem az a fontos, honnan jössz, hanem hogy hová tartasz”.
Egy politikai párt és egy-egy vezető politikus legvonzóbb ereje a többféle összetevőből formálódott hitelesség. Éppen a demokrácia meghirdetett jelszavai miatt vált érzékennyé a társadalom minden olyan intézkedéssel szemben, amelyek a demokratikus szabályoktól eltérően születnek.
Kontraproduktívvá kezd válni a propaganda túladagolása is, mert olyan csömörhöz vezethet, amilyen az előző időszak alatt kialakult a hatalom igehirdetésével szemben.
Nem kellene elfeledni, hogy „a többpártrendszerben a nép ugyanúgy pártonkívüli, mint az egypártrendszerben volt”.
A demokrácia működésének a lényege, hogy az emberek ki tudják javítani a mindenkori politika tévedéseit és hibáit. Most eljött a próbatétel ideje. A gyakorlott sakkozók ismerik a susztermattot, amikor pár lépéssel le lehet győzni az ellenfelet. Vegyük észre: már legyőztük, most közösen kell egy új világot építeni.
Történelmi esély van a nemzet újjászületésére, de ennek alapja a magyarságot mindig megosztó politika megváltoztatása. A kirekesztés „kultúrája” a legfőbb akadálya a nemzet valódi egyesítésének, ennek felszámolása a sikeres országépítés alapja. Ennek a történelmi lehetőségnek az első feltétele a politikai rendszerváltás, ám ez mit sem ér, ha elmarad az átfogó nemzeti érdekegyeztetés és érdekközösség megteremtése.
Ebben a társadalom egészét átfogó szemléletváltoztatásban fontos szerepük van a politikusoknak, akik emberi minősége és viselkedése pozitív vagy negatív hatással van a közgondolkodásra és a közéletre. A változások lényege az emberi értékek, a humanizmus, a viselkedés és a teljesítmény elismerése, függetlenül a mindenkori hatalom napi érdekeitől. Az új világot hirdető politikusoknak önmagukat kell meghaladni és túllépni a politika napi érdekvilágán, hogy a változások elindulhassanak.
A Fidesz egykori miniszterétől, a ma is köztiszteletben álló Martonyi Jánostól származik, hogy „az ellenfelet gondolkodásra és nem térdre kell kényszeríteni!” Kár, hogy ezt a bölcsességet még kevesen követik.
A szerző társadalomkutató, nyugalmazott főiskolai tanár.