Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Nem hangzik hitelesen az „óellenzékizés” annak a szájából, aki négyszer, de legalább háromszor megszavazta Orbán Viktor rendszerét. Ezzel a háttérrel nincs meg az erkölcsi alapja ahhoz, hogy megszabja, kik vehetnek részt és kik zárhatók ki a politikai főáramának alakításából, a kormányzáshoz szükséges szakértői és államigazgatási háttérmunkából. A magyar államigazgatásban nagyon sokan tisztességesen végezték a szakmai munkájukat, miközben „tele volt a hócipőjük” azzal, amilyen irányba Orbán vitte az országot.
Sokan pedig nyíltan és aktívan felléptek a rendszer ellen, nem kis egzisztenciális kockázatot vállalva. Csak néhány „óellenzéki” név, a teljesség igénye nélkül, aki tényleg tettek az Orbán-rendszer ellen: Hadházy Ákos, Szabó Tímea, Szél Bernadett – és a lista hosszan folytatható.
Mint ahogyan nem lehet említés nélkül hagyni önkormányzati vezetőket és a független sajtót sem.
Az „óellenzékizés” elsősorban a Tisza-kormányra nézve káros. Eleve kizár rengeteg olyan szakembert, akik a maguk területén tisztességesen végezték a dolgukat, szakértelmük nélkülözhetetlen lenne, de a miniszterelnöki tiltás kizárja őket az érdemi hozzájárulás lehetőségéből – miközben a Tisza-kormány égető szakemberhiánnyal küzd. Nem lenne szabad az országot „ó-emberekre” és a többiekre osztani.
***
Ami miatt személyesen nehezen viseltem az Orbán-rendszert, az nem is a rendszerszerű maffiaállam-építés és a lopás volt. Ez felháborított mint citoyent, állampolgárt. Minden ilyen dolognak alaposan és gyorsan utána kell járni, ahol törvénysértés történt, ott büntetőeljárás és felelősségre vonás szükséges.
A leginkább bántó dolog az volt, hogy a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy felcseperedésük során egyszer sem tapasztaltak normális hangvételű politikai diskurzust. Hogy mindig harcolni kellett, mindig ellenség volt valaki vagy valami. Hogy semmivel szemben nem volt türelem és tolerancia. Hogy mindenhol mérgező tartalmú kék plakátokkal voltak körülvéve. Hogy eluralkodott a rákosista „aki nincs velünk, az ellenünk van” felfogás. Hogy most csodálkozva néznek a világra, hogyan is kellene civilizáltan beszélgetni a politikában.
A rendszerváltástól többek között és elsősorban azt vártam, hogy megváltozik a hangnem, hogy vége a propagandának. Hogy a békés, toleráns, megértő, egymásra figyelő hangnem lesz a meghatározó. Sajnos ennek egyelőre kevés nyomát látni.
***
Az is érthető, hogy napirenden kell tartani az elkövetett „disznóságokat”, mert enélkül elhalványodik ezeknek a bűnöknek a kollektív emlékezete is. A kérdés mindig a mérték.
A Fidesz nímandokat, senkiket ültetett be a parlamentbe, miközben a főkolomposok csendben a háttérbe húzódnak. Ezek a parlamentbe beült emberek nem érdemlik meg a reflektorfényt. Ezt a reflektorfényt pedig jelenleg a Tisza és Ön biztosítják nekik a folyamatos savazással. Nem arról van szó, hogy nem kellene ezeket a kérdéseket napirenden tartani, hanem ennek arányairól. A kormány tagjai a heti munkanapjaikból egy-két napot a parlamentben töltenek. Ez a munkaidejük 20-40 százaléka, ami sok hasznos időt vesz el a valódi kormányzástól.
Gyakran hallottuk, és a választók – politikai nézeteiket tekintve igencsak sokszínű – többsége azért szavazott a Tiszára, mert egy békés, szerethető, demokratikus Magyarországot ígért. Jó lenne azt látni, hogy a folyamatos ellenségeskedés helyet a dolgok és a hangnem ezeket a célokat előmozdító irányba fordulnak.
Kevesebb Mónika-show-t a parlamentben, több kormányzást!
Miniszterelnök Úr! Ön a rendszerváltással már beírta magát a magyar történelemkönyvek lapjaira. Jó és kívánatos lenne azt olvasni a majdani, következő oldalakon, hogyan válik egy rendszerváltást levezénylő politikai párt kampányoló vezéréből az országot valóban demokratikussá alakító államférfivá.
Telkes András
