Május végén jött a hír, hogy a Népszava nyomtatott kiadása megszűnt, a Magyar Nemzet pedig hamarosan hetilappá alakul. Ezzel a nyomtatott politikai napilapok megszűntek létezni Magyarországon.
Megdöbbentő, de nem egyedülálló jelenség. Az elmúlt két évtizedben az Amerikai Egyesült Államokban az addig megjelenő újságok száma majdnem a felére zuhant. Angliában 2005 óta mintegy 300 lap szűnt meg.
Történelmi forduló tanúi vagyunk, hiszen a nyomtatott újságok története az ókori Rómáig nyúlik vissza.
Az első ismert, rendszeres írott hírszolgáltatás a birodalom fővárosában működött, ahol az Acta Diurna nevű, közügyekről szóló táblákat már időszámításunk előtt 59-ben közzétették nyilvános helyeken.
A nyomtatott sajtó Európában a könyvnyomtatás elterjedése után, 1609-ben született meg, amikor Németországban megjelentek az első rendszeres nyomtatott újságok, az Aviso és a Relatio. A ma is létező legrégibb nyomtatott újság, a német Einkommende Zeitung 1650-ben, az első angol napilap, a londoni Daily Courant 1702-ben került ki a nyomdából.
A ma is vezető amerikai napilapok közül a New York Times 1851 szeptemberében, a Washington Post 1877 decemberében, a Wall Street Journal 1889 júliusában került először az utcára. Meglepő ugyan, de a nyomtatott sajtó Afrikában is nagyjából ez időtől indult útjára. A francia gyarmatosítók 1773-ban indították a Commercial Gazette-et Mauritius szigetén. Dél-Afrikában a brit és holland gyarmatosítók adtak ki újságokat a 19. század elején. A nyugat-afrikai Ghánában az Accra Herald 1858-ban, az Iwe Irohin pedig 1859-ben került a lakosság kezébe.
A magyar sajtó kezdetei is ezekre az évekre esnek. Az első magyarországi lap a latin nyelvű Mercurius Hungaricus volt (1705), amely II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának eseményeit és a kuruc propagandát közvetítette. Az első magyar nyelvű újság a Rát Mátyás által alapított Magyar Hírmondó volt, amely 1780. január 1-jén látott napvilágot Pozsonyban.
Ezzel nagyjából egy időben vette kezdetét az újságok házhoz szállítása is. Ennek első esete 1768-ból, Koreából ismert, Magyarországon pedig a 19. század végén vált gyakorlattá.
Bár ma még számos országos terjesztésű napilap jelenik meg − Oroszországban 400, Németországban 352, Franciaországban 80, Angliában 12 −, a nyomtatott napilap, úgy tűnik, utolsó korszakát éli. A napilapokat is leginkább a komputeren olvassuk. Az információra és hírekre vágyók egyre nagyobb számban fordultak és fordulnak az internethez: számuk világméretekben eléri 2,4 milliárdot. Az emberek többsége azonban, felmérések szerint közel 60 százalékuk, jobban kedveli a papírújságot a számítógépen elérhetőnél.
Új jelenség, hogy a hagyományos hírforrások kevesebb ember figyelmét vonzzák, mint a közösségi média. Ez utóbbiak között a legnépszerűbb a Facebook, a WhatsApp, az Instagram, a YouTube és a TikTok, ezek egyenként mintegy 3-3 milliárd főt vonzanak. De egyes közszereplők közösségi internetes oldalai is népszerűnek számítanak: Donald Trump közleményeit 5-6 millióan követik, ő lényegében ezáltal befolyásolja a közönségét, nem a napisajtó vagy a televízió révén. (És mintegy mellékesen milliókat keres az oldalon elhelyezett hirdetésekkel.)
A különböző internetes keresők (google, bing, yahoo stb.) is a befolyásolás eszközeivé váltak. A hirdető cégek gyakran hír formában prezentálják hirdetéseiket, vagy egyenesen hamis híreket terjesztenek. A minap egy egyórás, mesterséges intelligencia által komponált „műsort” láttunk, nagyon ismert szereplőkkel (akiknek az egész akcióhoz valójában semmi közük nem volt, nem is tudtak a létezéséről), amely arról győzködte az embereket, hogy az Alzheimer-kór elleni gyógyszerek tévedéseken alapulnak, csak a gyógyszergyárak profitálnak belőlük, és az emlékezetvesztés megállítását vagy visszafordítását sokkal egyszerűbb, diétás módszerekkel lehet elérni.
A kártékony, hamis hírek, melyek egyeseket akár életveszélyes tevékenységekbe vagy öngyilkosságba hajszolnak, egyre gyakoribbak, és a társadalom egyelőre keveset tud tenni ellenük. Az interneten megjelenő hamis hírek eléréséhez ugyanis nem szükséges pluszpénz vagy speciális tudás, odakerülnek eléd akkor is, ha nem csinálsz semmi különöset.
Sem a mai jogrend, sem az oktatás nincs felkészülve erre a rapid változásra. A jogrend sürgős módosítását a közösségimédia-cégek óriási anyagi erőkkel gátolják, az oktatás pedig, mely a „fake news” felismerését segíthetné, csak lassan igazodik a helyzethez.
Óriási szükség van és lesz még jó darabig olyan hírforrásokra, melyek eleve megbízhatók, nem bombázzák vad, hamis hírekkel az olvasókat.
Ennek legtradicionálisabb forrása a napisajtó, és legkedveltebb formája a papírra nyomtatott újság. A modern történelemben most először léteznek olyan országok – Koszovó, Nicaragua, és mostantól Magyarország –, ahol teljesen megszűnt a nyomtatott politikai napisajtó. Pedig igazán nem ez a legfontosabb terület, ahol Magyarországnak az elsőbbségért kellene küzdeni, vagy jó helyezést kellene elérni.
A szerző történészprofesszor
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.