Egy 3D-ben kinyomtatott sárga színű szobor, Pospischil Mihály öntőmunkás fogadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem lépcsőjén a látogatókat, és invitálja a Stróbl Alajos (1856-1926) életét bemutató kiállításra. A figura eredetije a a szobrászművész 1913-ban készült Mechwart emlékművének mellékalakja – a többalakos alkotás megsemmisült a második világháború idején, és egyedül ez a figura maradt meg belőle, melyet az Öntödei Múzeum a kertjében őriz.
Stróbl érzékletes alakjai szinte megszólítják az utca emberét: a Halászbástya előtti Szent István-lovasszobor, az Operaház szfinxei és a budavári Mátyás-kút alakjai realisztikus hatást keltenek. Ezen alkotások történetét most mélyebben megismerhetjük A halhatatlanság forrása című kiállításon, ahol a köztéri szobrok mellett a művész kisplasztikái is láthatók.
Stróbl Alajos tehetsége már fiatalon megmutatkozott, így 1874-ben a családja úgy döntött, hogy Bécsben kell folytatnia a szobrászati tanulmányait. A császárvárosban a Kunstgewerbeschule (Iparművészeti Iskola) növendéke lett, majd 1876 és 1881 között a korszak egyik legjelentősebb német-osztrák szobrásza, Caspar von Zumbusch tanítványa volt az Akademie der Bildenden Künstén (Képzőművészeti Akadémia). 1881-ben Budapestre költözött, ahol komoly megbízásokat kapott: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc szobrát mintázhatta meg az Operaház homlokzatára, majd a Nemzeti Múzeum elé tervezett Arany János-emlékmű pályázatán kapta meg a kiviteli megbízást. Emellett a művészeti és a közélet szereplőiről készített portrékat, 1884-ben ő volt az első szobrász, aki élő modell után mintázhatta meg az uralkodót, Ferenc Józsefet.
És Stróbl karrierje ezután még tovább ívelt: a századfordulóra az egyik legfoglalkoztatottabb emlékműszobrász lett, ő készítette el a budai királyi palota Mátyás-kútját, a budavári Szent István-lovasszobrot és a Jókai téren látható Jókai-szobrot. A jelen, kétszintes kiállítás első részében, az aulában ezekről az alkotásokról láthatunk fekete-fehér és színes felvételeket, illetve megismerhetjük létrejöttük történetét. Például a Szent István Bazilikában elhelyezett Szent István-szoborról megtudhatjuk, hogy egy carrarai cég faragta márványba, és hogy Stróbl mintázta a nagy angyalfigurát is, melynek Mosshammer Románné, a szobrász feleségének barátnője volt a modellje.
A Szent István Bazilikában elhelyezett Szent István-szoborról megtudhatjuk, hogy egy carrarai cég faragta márványba, és hogy Stróbl mintázta a nagy angyalfigurát is.
Kiderül továbbá, hogy a Zeneakadémia homlokzatára tervezett Liszt Ferenc bronz ülőszobra nem aratott osztatlan sikert, a Vasárnapi Ujság egy kritikusa például azt nehezményezte, hogy az alakot nem „az erkélyek rejtett magasságában”, hanem „a normális szemhatár nyugodt vonalában” kellett volna elhelyezni, hogy jobban lehessen látni. „A nagy mester prófétai tekintete nem azokon lebeg, kik a művészet csarnokába óhajtanak lépni, hanem szürke háztetőkön s a szomszédos kémények imbolygó füstfelhőin révedez” – fogalmazott az újságíró. A jelen kiállításon pedig az egyik köztéri szobrot élőben is láthatjuk: az eredetileg a józsefvárosi Gschwindt-házban felállított A halászlány című alkotást, mely a Budapesti Történeti Múzeumból érkezett a tárlatra.
Stróbl az alkotói tevékenysége mellett oktatóként is fontos szerepet töltött be: 1885-től a budapesti Mintarajztanoda szobrásztanára, majd 1891-től a „gyakorló szobrászati osztály” vezetője lett, amely 1897-től hivatalosan is mesteriskolaként működött – ennek részeként rendezte be az Epreskertet, melynek kinézetén a mester rajtahagyta kéznyomát: antik szobormásolatokat és középkori kőtöredékeket helyezett el benne. Illetve saját alkotásait is, melyekkel művésztársai és elődjei előtt tisztelgett, és egy plasztikáját még ma is láthatjuk a helyszínen: a budavári Szent István lovas szobor lovát a Strobl Alajos Műteremház oszlopos előcsarnokában.
A kiállítás második részében, a Barcsay teremben Stróbl kisebb méretű szobrai sorakoznak, melyek közt láthatjuk Ferenc József egy és Erzsébet királyné két mellszobrát, valamint több kisplasztikát. Utóbbiak általában nagy méretű emlékművekhez készült bozzettók, azaz vázlatok, egy ötlet formába öntött megjelenései. A teremben pedig maga Stróbl alakja is feltűnik: Hans Temple, morva származású osztrák művész festményén a fiatal szobrász piros barettben és kezében vésővel látható, amint a Liszt Ferenc-emlékműtervét szemléli.
A tárlat utolsó termében Stróbl hagyatéki kiállítását idézték meg, melyet a művész halála után, 1927-ben az Epreskertben rendezték meg. A kutatást segítette a tárlat fennmaradt katalógusa, mely bár fotókat nem tartalmaz, de a családi hagyaték ekkor készült felvételei segítettek a szobrok azonosításában.
Infó: A halhatatlanság forrása. Strobl Alajos (1856-1926). Kurátor: Erős Apolka, Borovi Dániel. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, VI. kerület, Andrássy út 69-71. Megtekinthető: szeptember 19-ig
