Az elmúlt hét egyik legfontosabb hírének tartom, hogy az NKA-botránnyal kapcsolatos nyomozás a Fidesz szervereinek a lefoglalásához vezetett.
A rendszerváltások idején meglehetősen gyakori, hogy felelősségre vonnak olyan politikusokat, köztisztviselőket, a gazdasági és szellemi életben tevékenykedőket, akik visszaéltek a hatalmukkal, szisztematikusan elcsaltak, elloptak közpénzeket, fenyegetéssel vagy zsarolással szereztek előnyt a piacon stb. Sőt gyakran rendszerváltás nélkül is előfordul, hogy a korrupt hatalmi elit egy-egy személy vonatkozásában felfüggeszti a maffiaszerű működést, és a közvélemény vagy a külföldi megfigyelők megnyugtatása céljából „beáldoz” valakit.
Az 1980 körüli években kedves elfoglaltságunk volt, hogy baráti körben megvitattuk azokat a rövid közleményeket, amelyeket bírósági döntésekre hivatkozva hozott nyilvánosságra a szovjet távirati iroda, és amelyekben középszintű szovjet vezetők súlyos gazdasági visszaéléseiről adtak hírt. Az ítéletek rendkívül súlyosak voltak, a nagyon nagy összegű csalásoknál még halálos ítéletek is előfordultak. Ezeknek az ügyeknek a kommunikálása nagyon nem hasonlított az évtizedekkel korábbi koncepciós perekéhez: azok címlapsztorik voltak, ezek a valódinak tűnő ügyek apró hírek. Azoknak szóltak csak, akik szisztematikusan figyelték, hogy a szovjet rendszeren belül milyen megújulásra utaló folyamatok zajlanak.
A minőségi különbséget azonban minden rendszerváltás folyamatában az jelenti, amikor a rendszerváltó politikai központ, illetve a büntető igazságszolgáltatás magára arra a szervezetre csap le, amely felelős volt azért, hogy a korábbi törvénytelenségek megtörténtek.
Mind a szovjet, mind a magyar rendszerváltás alapeleme volt, hogy a pártállami rendszert működtető szervezetnek meg kellett szűnnie. A fiatalok nem feltétlenül emlékeznek a részletekre, de a magyar rendszerváltás alapvető jelentőségű eleme volt, hogy az MSZMP saját reformkörei kezdeményezésére, de a közvélemény széles támogatásával 1989 őszén feloszlatták az MSZMP-t, illetve megszüntették az állami erőszakszervezeti rendszerbe nem tagolódó, a rendszerváltással közismerten szemben álló munkásőrséget.
A szovjet rendszerváltás pedig az „elnöki tanács” (a kollektív államfői testület) pozíciójából szerveződött elsősorban. Amikor 1991-ben puccskísérlet történt Gorbacsov ellen, és nyilvánvalóvá vált, hogy a párt szervezeteiből kiiktathatatlan a régi rendszerhez való kötődés, Gorbacsov betiltotta a Szovjetunió Kommunista Pártját.
A Fidesz talán évtizedek óta, de az elmúlt másfél évtizedben mindenképpen szervezetszerűen fonódott össze a törvénytelenségekkel. Bár a választás után megjelentek bizonyos kritikus hangok, a párt majdnem egyhangúlag állt ki Orbán Viktor elnökségének megújítása mellett.
Ezek természetesen politikai kategóriák, jogi kérdés viszont, hogy az NKA-ból kiemelt közpénzeket egyes fideszes képviselőjelöltek választási kampányának a finanszírozására használták-e fel. És ha így volt, mehetünk is tovább: ez a bűncselekmény valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. A Fidesz szervereinek a lefoglalása azonban egy olyan folyamat kezdetét jelentheti, amelyben indokolatlanná válnak azok az aggodalmak, hogy az elmúlt másfél évtized bűnösei közül csak a kisebbek kerülnek majd börtönbe.
A szerző egyetemi tanár