Az olasz kormány újabb biztonsági csomaggal próbál választ adni a fiatalkorúakhoz kötött utcai erőszakra. Giorgia Meloni kabinetje most nem a büntethetőségi korhatárt vinné lejjebb: az továbbra is 14 év marad. A változás lényege az, hogy a 14 és 18 év közötti elkövetőknél a bíróság kiindulópontja fordulna meg. Ma a bíróknak ügyenként kell megállapítaniuk, hogy a kiskorú képes volt-e felfogni tette súlyát. Az új javaslat szerint ezt a képességet vélelmeznék, és a védelemnek kellene bizonyítania az ellenkezőjét.
A kormány ezt a felelősség helyreállításának nevezi. Meloni videóüzenetében arról beszélt: aki lop, erőszakot alkalmaz vagy rongál, annak akkor is felelnie kell, ha 15 vagy 16 éves. Carlo Nordio igazságügyi miniszter szintén azt hangsúlyozta, hogy nem a korhatár változik, hanem az imputálhatóság vélelme.
A kabinet szerint ezzel azoknak a bűnszervezeteknek üzennek, amelyek kiskorúakat használnak fel végrehajtóként, mert úgy számolnak, hogy a fiatalkorúak enyhébb elbírálásban részesülnek.
Fordított bizonyítási teher
A tervezet azonban még nem hatályos jogszabály: a parlamentnek is el kell fogadnia. A részletek ezért különösen fontosak. A csomag az úgynevezett antimaranza vonalba illeszkedik, vagyis azokat a nagyvárosi, gyakran közösségi médiában is jelen lévő fiatal csoportokat célozza, amelyeket az olasz közbeszédben a rablásokkal, csoportos erőszakkal és késes fenyegetésekkel kötnek össze. A kormány a megelőző őrizet kiterjesztésével, az öt főnél nagyobb, megfélemlítő csoportosulások tiltásával és a csoportos rongálás szigorúbb büntetésével is fellépne.
A jogászok és gyermekvédelmi szereplők szerint éppen ez a baj: a csomag összemossa a bűnözést, a városi félelmeket és a politikai rendteremtés látványát. A tízezer büntetőjogászt képviselő szervezetek alkotmányossági aggályokat emlegetnek, mert a fiatalkorúak büntetőjogának alapelve eddig az volt, hogy a fejlődő személyiséget nem lehet automatikusan felnőttként kezelni. A gyermekvédők arra figyelmeztetnek, hogy a belátási képesség vélelmezése könnyen oda vezethet: a társadalmi háttér, a családi elhanyagolás, az iskolai lemorzsolódás és a mentális állapot vizsgálata háttérbe szorul.
A statisztikák vegyes képet mutatnak. Olaszország nem tartozik Európa legmagasabb fiatalkorú bűnözési mutatóival rendelkező országai közé, de több városi erőszakos cselekménytípusban valóban romlott a helyzet. A rablás és a testi sértés miatt eljárás alá vont kiskorúak száma emelkedett, a közterületi verekedések és a késes incidensek pedig különösen nagy figyelmet kapnak.
A kormány ezekből biztonságpolitikai fordulatot épít, az ellenzék viszont azt mondja: a szigorítás a tünetet bünteti, miközben a külvárosi szegénységet, az iskolarendszer gyengeségeit és a családsegítő hálózat hiányait érintetlenül hagyja.
Biztonságpolitika kampányüzemmódban
Meloni mostani lépése nem egyedi. A Caivano-rendelet már 2023-ban szigorította a fiatalkorúakkal szembeni kényszerintézkedéseket, miután Nápoly közelében súlyos, országos felháborodást kiváltó bűncselekmény történt. A kritikusok szerint a rendelet következménye elsősorban a kiskorúak börtöneinek túlzsúfolódása lett, nem pedig a megelőzés erősödése. A mostani javaslat ugyanazt a logikát folytatja: gyors büntetőjogi választ ad olyan társadalmi problémákra, amelyekhez lassú szociális, oktatási és városfejlesztési beavatkozás kellene.
A háttérben egyre élesebb jobboldali verseny is zajlik. Roberto Vannacci volt tábornok Nemzeti Jövő, azaz Futuro Nazionale nevű pártja a friss felmérések szerint már Matteo Salvini Ligáját is megelőzte, és a kormánykoalíció szavazóiból is elszívhat támogatást. Vannacci a „valódi jobboldal” hangján beszél migrációról, rendről, családról és nemzeti identitásról. Meloni ezért egyszerre próbálja megőrizni kormányzóképességének mérsékelt képét és bizonyítani saját táborának, hogy nem engedi át a közbiztonság témáját a radikálisabb kihívónak.
A közbiztonsági napirendet az elmúlt napok más ügyei is fűtötték. A piemonti ékszerész, Mario Roggero ügye ismét felnyitotta a jogos védelem határairól szóló vitát, miután a bíróság szerint a menekülő rablók lelövése már nem minősült közvetlen önvédelemnek. Bolognában pedig Abderrahim Fakir rendőri intézkedés közben bekövetkezett halála váltott ki tiltakozásokat és összecsapásokat.
A kormány mindkét történetet a rendpárti üzenet megerősítésére használja, miközben ellenfelei szerint éppen az igazságszolgáltatás és a rendőri fellépés politikai nyomás alá helyezése a veszély.
A fiatalkorúak büntethetőségének átírása ezért egyszerre jogi reform és kampányszimbólum. A kormány azt állítja, hogy véget vet a következmények nélküli erőszaknak. A bírálók szerint viszont a gyerekeket és kamaszokat érintő igazságszolgáltatásban a gyors keménység gyakran csak későbbi bűnözéshez vezet. A kérdés az, hogy az állam csak büntetni akarja-e vagy még vissza is akarja hozni őket abból a világból, amelyben a kés, a banda és a videóra vett erőszak lett a felnőtté válás eszköze.
