Ez a kiállítás egy gyászmunka eredménye, amivel édesapám halálát szerettem volna feldolgozni, mely három éve történt – mondta lapunknak Bánkúti Gergő képzőművész, akinek a Kőszikla a házam, zöld mező takaróm című kiállítását a ferencvárosi Bakáts Bunker földalatti tereiben tekinthetjük meg, melynek ódon téglafalai misztikus hangulatot kölcsönöznek a tárlatnak, mely egyszerre épül fel a művész személyes, családi élményeiből és idézi meg a mítoszok és legendák világát.
– A halált három oldalról közelítjük meg a kiállítás három termében. Az elsőben a halál tényével való szembesülést és magát a biológiai folyamatot mutatjuk be, a másodikban a gyászfolyamatot, a halottra való emlékezést járjuk körül, a harmadikban pedig a túlvilágról szóló természeti elképzelések kapják a hangsúlyt
– mondta a Népszavának Cserhalmi Luca kurátor, hozzátéve, a művésszel azt szerették volna elérni, hogy a kiállítás reménytelien záruljon.
Az első terem legszembetűnőbb alkotása egy, a földön elhelyezett installáció, mely röntgenképekből rajzol ki egy emberi csontvázat, melyet hamu és edények vesznek körül. Utóbbiakban az elhunytnak szóló üzeneteket olvashatunk, melyeket a szerettei szántak a halottnak, hogy azokat magával vigye a túlvilágra. – Azért tartom ezt erős műnek, mert egyrészt a csontváz motívuma a halál biológiai tényszerűségét, a test mulandóságát fejezi ki, és a hamu is ezt az érzetet erősíti, másrészt a test körül elhelyezett edények viszont azt a törődést fejezik ki, ahogy az emberek a halottaik felé fordulnak – mondja Cserhalmi Luca.
A második terem már a művész konkrét emlékeiről szól: egy képen az apja például vadászként puskával a kezében látható, amint lábát egy legyőzött kígyón pihenteti, míg mellette egy emlékképen az alkotó tűnik fel, amint egy kis vaddisznót emel fel, melyet gyerekkorában még az apja fogott el.
Emellett egy virágtartó installációként szerepel a térben: ezen személyes, családi tárgyak jelennek meg, mint Szűz Mária-szobor, lakáskulcs és virágból készült vőlegénykitűző. – Ezek kis méretű objektumok, de mégis sokat jelentenek, hiszen valakinek azok a tárgyak személyesek, az élete fontos részét képezik – mondja Cserhalmi Luca. E szekcióban láthatunk még szürreális festményeket is, az egyiken egy nő álomra hajtja a fejét, miközben egy szarvas magával ragadja őt.
Az utolsó terem már átvezet a halál utáni létbe, aminek kapcsán a kurátor megjegyzi, hogy a túlvilágról szőtt elképzelések összefüggnek a természeti szimbólumokkal és motívumokkal, illetve több vallásban a túlvilág egy harmonikus, természeti helyként jelenik meg, mint a görög mitológiában az elíziumi mezők vagy a kelta mítoszokban Avalon, az örök megújulást jelképező sziget,
de Cserhalmi hozzáteszi, a természet és a növények önmagukban is az újjászületést fejezik ki. Ez a fő motívuma Az élők háza című képnek is, melyen egy férfi holttestét látjuk, fölötte egy szürkés színű vidéki tájjal, alatta viszont egy szövetekből varrt, zöldes színekben játszó földdel. A kép felső része a halál utáni ürességérzetet és a gyászt jeleníti meg, míg alsó része annak a lehetőségére utal, hogy a halott belépett egy teljesen másik, harmonikus világba. Ennél visszafogottabb mű A lélegzet kapuja, mely a tárlat többi, színpompás művétől eltér: egy fehérre festett faajtót látunk, körülötte apró, vajszínű csempéket, melyeken temetői sírköveken a halálhoz és a túlvilághoz kapcsolódó szimbólumok tűnnek fel, mint a bagoly, az olajlámpa, egy áthúzott nulla, a farkába harapó kígyó vagy egy kardokkal átszúrt szív. A mű olyan érzetet kelt, mintha egy átjáró lenne, de hogy milyen világ van mögötte, és hogy egyáltalán van-e valami mögötte, annak eldöntése már a néző képzeletére van bízva.
Infó
Bánkúti Gergő
Kőszikla a házam, zöld mező takaróm
Kurátor: Cserhalmi Luca
Bakáts Bunker
Megtekinthető augusztus 20-ig
