A Gazdasági és Energetikai Minisztérium négy, az Eximbankhoz kapcsolódó ügyben tett feljelentést. A vizsgált finanszírozások összértéke meghaladja az ezermilliárd forintot. Van közöttük 576 milliárdos egyiptomi vasúti fejlesztés, 360 milliárdos észak-macedóniai államhitel és egy 126 milliárdos afrikai infrastruktúra-projekt is. Több ügyletnél különösen nagy kockázatokat és gyenge biztosítékokat azonosítottak. Az érintett kedvezményezettek között ott van a volt miniszterelnök veje, Tiborcz István, továbbá a barátja, Szíjj László.
Mondhatnám, hogy csak az elmúlt 16 évben szokásos… Az adófizetők pénzének költése úgy, mintha magánbefektetőé lenne. Az Eximbank ugyanis nem magánbank, ahol a tulajdonos a saját pénzét kockáztatja. Állami intézmény. Így aztán amikor egy ügylet rosszul végződik, végső soron nem egy távoli befektető veszít, hanem mi, a magyar lakosság.
Az esetek kapcsán újra kiderült, hogy az Orbán-kormány gondolkodásában a közpénz egy nem létező, de legalábbis félreértett fogalom.
A közpénz ugyanis valamely közfeladat ellátására áll rendelkezésre. Amiből összeáll: a többi között a polgárok, a munkaadók, a munkavállalók által befizetett adókból, járulékokból, az állami vagyonból és az állami cégek bevételeiből, az uniós támogatásokból. Valószínűleg ott értette félre az előző kormányzat, hogy fizikailag nála volt a pénz, és emiatt azt gondolta, az övé, szabadon rendelkezhet vele. Így juthatott 700 milliárd forint futballstadionokra, 800 milliárd a Budapest–Belgrád-vasútra, több száz milliárdnyi állami tőke magántőkealapokba, látványberuházásokra.
Kapitány István tárcája végre véget akar vetni a 16 év gyakorlatának. Helyre teszi a fogalmakat. A közpénz a közé. A mienk, akik befizetik. Nagyon jó lenne, ha mindez a gyakorlatban is megvalósulna, és végre ránk, állampolgárokra költenék.