Ha a biológia stand-up komikus lenne, a menopauza lenne az egyik legdurvább poénja. Az ember azt hinné, hogy évtizedek rutinja után a szervezetünk csukott szemmel hozza a kötelezőt, mire egyszer csak beköszönt az a bizonyos időszak, a női élet természetes biológiai mérföldköve. Vannak, akiknél a tünetek enyhék, más a poklok poklát járja meg hosszú éveken át. Sok mindenben megnyilvánulhat, egészen a semmiből előtörő hangulatváltozástól a minden odafigyelés ellenére növekvő testsúlyon át a hajhullásig. De görcsök, szívdobogás, izzadás és még ki tudja, mi mindennel „örvendezteti” meg az élet az ember lányát akár egy évtizeden át.
Ha már a biológia a fekete humoráról tesz tanúbizonyságot, szerencsére a tudomány komolyan veszi a dolgot. A legfrissebb kutatások, számadatok bizonyítják, hogy a nők ilyenkor nem „képzelt betegek”, és a modern orvoslás csillapítani igyekszik ezt a láthatatlan vihart.
Képzeljük el, hogy nem csak képzeljük
Ha elfelejtettük, hová tettük a kulcsot, vagy a nyitott hűtőt bámuljuk azon töprengve, minek is mentünk oda, az nem annak jele, hogy kezdjük elveszíteni az ép elménket. A Cambridge-i Egyetem kutatói csaknem 125 ezer nőt tanulmányoztak, közülük 11 ezernél MRI-vizsgálatot is végeztek, az eredményeket az idén tették közzé. A tudósok vizsgálták az önbevalláson alapuló mentális egészségüket, az alvási szokásaikat, néhány résztvevő kognitív teszteken is részt vett. A memóriát és a reakcióidőt tesztelték. Az alanyokat három kategóriába sorolták: menopauza előttiekre és utániakra, utóbbiak egy része kapott hormonpótló kezelést, másik része nem.
Az utóbbi két csoportban a kutatók jelentős csökkenést tapasztaltak a szürkeállomány, azaz az idegsejteket tartalmazó agyszövet térfogatában.
Ez a terület segít az információk feldolgozásában, a mozgás szabályozásában, valamint a memória és az érzelmek kezelésében. Memóriafeladatok terén nagyjából azonosan teljesített mindhárom csoport, különbség viszont megmutatkozott abban, hogy azoknak, aki éltek a hormonterápia lehetőségével, jobb volt a reakcióidejük.
Utolérte a tudomány a női testet?
A mai napig létezik egy láthatatlan határvonal a menopauza-terápiában: az egyik oldalon ott a hormonpótlás, a másikon pedig a félelmek azzal szemben. Azonban tavaly fordulópont következett be a menopauza ellátásában, különösen a hőhullámok nem hormonális kezelésében.
A magyarázat bizonyára bonyolultabb, mint a hatása, de tegyünk egy kis tudományos kitérőt. Az agyban találhatók az úgynevezett neurokininreceptorok. Ezek a változókorban túlműködnek, ami pedig „félrevezeti” a szervezet belső termosztátját, és hirtelen hőhullámokat, izzadást vált ki. Aztán van az antagonistának nevezett molekula, amely blokkoló hatású; rákapcsolódik a fenti receptorra, elzárja a jelzések útját. A kettőt összehozva létrejött a neurokininreceptor-antagonista, egy modern, nem-hormonális gyógyszercsoport, amely legalább 60 százalékkal visszaszorítja a hőhullámokat, ezzel együtt segíti az éjszakai pihenést. Tehát nem puszta tüneti elfojtásról van szó, hanem rendszerszintű békefenntartásról a szervezetben.
Szemléletváltás zajlik ugyanakkor az orvosi ajánlásokban is: már egyre többször tekintenek az életmódra „gyógyszerként”.
A Nemzetközi Menopauza Társaság legfrissebb klinikai irányelvei már nem kizárólag a hormonterápiára fókuszálnak, hanem a bizonyítékokon alapuló életmód-orvoslásra. A kutatások megerősítették a fizikai aktivitás, a speciális táplálkozás, például a célzott magnéziumpótlás, és a mentális jólétet támogató stresszkezelés kiemelt szerepét a tünetek enyhítésében.
Jó szóval oktasd!
– Nyolc éve kezdtem el foglalkozni a témával, akkor még más volt a párbeszéd a menopauzáról, ritkaságszámba ment egy-egy cikk – magyarázza Iványi Orsolya közösségépítő, menopauza edukátor és munkahelyi tanácsadó. Úgy látom, Magyarországon három-négy éve indult el valami, főként a közösségi médiának és a női közösségeknek köszönhetően.
Részben még mindig tabunak számít a téma, a nők fele ugyan szeretne valós információhoz jutni, de a tüneteikről sem a családjuknak, sem a barátaiknak, sem a munkahelyükön nem beszélnek nyíltan. Még az orvosnak sem hozzák fel a dolgot, mert úgy szocializálódtak, hogy ezt „csendben át kell vészelni”. Egyrészt nem várnak érdemi segítséget, és attól is tartanak, hogy ha nyíltan beszélnek róla, akkor „kiöregedettnek”, kevésbé kompetensnek vagy gyengének fogják tartani őket.
Az otthonról és a környezetükből hozott sztereotípiákban gondolkodnak: „a menopauza természetes folyamat, minek kellene beleavatkozni, anyukám és a nagymamám is túlélte”. De mindez nem a mi hibánk, hiszen alig hallunk arról például középiskolás korunkban, hogy a menstruációnak egyszer vége lesz és annak meglesznek a tünetei. A háziorvosok sem foglalkoznak azzal túlzottan – hiszen az orvosképzésben sem kap hangsúlyt a téma –, hogy érdemes lenne felkészülni a változásra.
A téma egyszerűen nincs jelen az életünkben 40 éves korunk előtt - magyarázza a hazai szakértő.
Ezen a ponton jutunk el az edukáció fontosságához. Iványi Orsolya látja a változást. Egyre többen értik meg, hogy nem csupán tüneti kezelést kell alkalmazni, mert ha komolyan foglalkozunk a (peri)menopauzával, ez az életünk következő évtizedeit fogja meghatározni. Amikor elmegy előadást tartani cégekhez, azt a 30-as éveikben járó nők is szívesen meghallgatják, számukra a menopauza már nem tabu, fel akarnak rá készülni. Számos alkalommal szembesül azzal, hogy előadás után odamennek hozzá akár érintettek, akár fiatalabb nők, hogy ezt nekik eddig még senki nem mondta el így egyben. Örül a kíváncsiságuknak, nyitottságuknak. Sokszor azt látja, hogy az érintettek maguktól próbálnak információt szerezni, de nincsenek könnyű helyzetben.
Az online tér zajos, tele van félinformációval. Szakfolyóiratokban megjelent elemzések szerint a közösségi médiában keringő tartalmak több mint 80 százaléka orvosilag megalapozatlan vagy téves, és a videók többsége félelemmarketingre alapozva pusztán az eladásra épít.
A tabu ára
Angliában már erőteljes törekvés van arra, hogy 2027-re minden, legalább 250 főt foglalkoztató cég rendelkezzen menopauza-akciótervvel. Itthon még az út elején járunk, de már most látszik, hogy ez nem egy múló divathullám vagy túlzó elvárás, hanem a vállalati kultúrákban gyorsan normává váló HR-mérföldkő lesz. Iványi Orsolyát sok céghez hívják, ennél azonban kevesen mennek tovább.
A legkiválóbb ellenpélda a Tesco, amely Magyarországon úttörő a változó korhoz való hozzáállás terén. Zárt Facebook-csoportjuk van, érzékenyítik a férfi kollégákat, csapatnapon egy tematikus sátornál reggeltől estig sorban állnak a dolgozók, hogy orvossal és vele beszélgessenek a témáról. Két másik céggel is dolgozik azon, hogy menopauza-barát minősítést kapjanak. Ezeken a munkahelyeken jól érzékelhetők a nemzetközi statisztikák: a nők 70-80 százaléka észlelt a munkavégzésére negatívan ható tünetet. Jellemző az is, hogy nehéz jó munkakörnyezetet biztosítani ott, ahol fiatal férfi a főnök.
Minden tizedik nő fel is mond a kezeletlen tünetek és a nem támogató környezet miatt.
Inspiráló volt az MKK Zrt.-nél végzett audit eredménye is, a női dolgozók közel 88 százaléka kifejezetten fontosnak tartja, hogy a cég foglalkozzon a menopauzával, és a vezetői támogatottság is kiemelkedően magas értéket kapott. Különösen pozitív visszajelzés, hogy a férfi kollégák több mint 80 százaléka nyitott a témára, és érti annak fontosságát. A kulturális alapok tehát megvannak, már csak a támogatási kereteket kell megadni.
A döntéshozók meggyőzésében a legerősebb érv maga a gazdasági valóság: a Mayo Clinic kutatása szerint a kezeletlen munkahelyi tünetegyüttes az USA-ban évi 1,8 milliárd dolláros mínuszt jelent a kiesett munkanapok miatt. A menopauza-stratégia hiánya tehát mérhető anyagi veszteség. Minden cég maga döntheti el, mi fér bele számára: pihenőszoba a kolléganőknek, lehetőség, hogy közelebb ülhessenek a vécéhez, több váltóruha, ventillátor, átmenetileg más munkakör biztosítása. Ezzel párhuzamosan érdemes foglalkozni a férfi változókorral. A legjobb, ha mindkét nem meghallgatja az összes előadást, így elejét lehet venni a téma tabusításának, a titkolózásnak. Az is nagy segítség, ha a felsővezetésből valaki coming-outol és elmeséli nyíltan a többieknek a saját megéléseit.
A szakértő nem tartja szerencsés védekezésnek, ha egy cég azért nem foglalkozik az üggyel, mert náluk csak fiatal nők dolgoznak, hiszen egyszer ők is középkorúak lesznek. Arról nem is beszélve, hogy létezik korai orvosi menopauza, de petefészek eltávolítás és kemoterápia utáni is, életkorra hivatkozni tehát felesleges. Szerencsére úgy tapasztalja, hogy az előadások hatására a cégeknél kikristályosodik: miközben az 50 fölötti nők jelentős számban vannak jelen a munkaerő-piacon, nincs az rendben, hogy a munkahelyek a férfiakra vannak kitalálva, vagy hogy az előnyök jórészt csak a fiatalabb nőknek járnak. Tény, hogy nem minden nő fog szülni, de a menopauza kivétel nélkül minden nőt elér.
Társadalmi vakfolt
A Richter Gedeon nemzetközi kutatása rávilágított a menopauza súlyos érzelmi és ellátásbeli hiányosságaira. A statisztika szerint a nők átlagosan 5,4 tünettel élnek együtt egyszerre, a magyar nők 27 százaléka fordul orvoshoz a panaszaival, miközben a nők 41 százaléka magára marad és elszigetelődik az érzelmi terhek miatt. Míg más országokban már nyíltan beszélnek erről, nálunk még mindig sokan hiszik azt, hogy „ezzel együtt kell élni".
A menopauza pszichés tüneteivel, azaz a memóriaproblémákkal, a feledékenységgel, az agyi köddel kevésbé szoktunk foglalkozni, pedig mindez, hasonlóan a hízáshoz, az ifjúságorientált társadalomban ezeknél a munkavállalóknál munkahelyi önbizalomhiányhoz vezethet. Kár lenne ezt a réteget elveszíteni - emeli ki Iványi Orsolya. Szerencsére lát jó példákat, sok férfi vezető is felismeri, hogy tenni kell valamit. Szerinte nulladik lépésként át kellene keretezni a társadalom hozzáállását.
Példaként egy olyan jelenséget említ, amire maga sem gondolt korábban. Számos nő mesélte, hogy közösségi közlekedéssel megy dolgozni reggel, egy órát utazik, és sehol nem tud elmenni vécére. Ez azt jelenti , hogy indulás előtt nem mer vizet inni, kiszáradva, fejfájással ér be a munkahelyére, ahol egy újabb órájába telik, hogy összeszedje magát. Ezért jelenthet óriási segítséget a heti egy-két nap home office is. Vajon ezekre gondolnak a HR-vezetők? Azoknál a cégeknél, ahol a külföldi anyavállalat már kiemelten kezeli a témát, eredendően nagyobb a nyitottság, de arra is számos példát lát, hogy az olvasói viszik be az ügyet a HR-re, amire nagyon büszke.
