„A színház nem egyszerű hivatal, mindenki az idegrendszerével dolgozik, érzékeny művész lelkek jönnek mennek egymás között” – mondta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár annak kapcsán, hogy a színházigazgatói pályázatoknál kompetenciamérést is alkalmaznak a jövőben. Azt is hozzátette, hogy nem szeretné, ha a színházakban toxikus légkör uralkodna, így megelőzésként gondoltak erre a megoldásra. Az ötlet mindenképp jónak tűnik!
Valóban az új döntéshozók felelőssége, hogy a színházi közeg etikai anomáliáit kezeljék.
Ismerünk ügyeket, olyan korábbi színházi vezetőket, akiknek azért kellett távozniuk, mert nem tudták, vagy nem akarták tisztázni a velük szemben felvetődött vádakat, ezzel elhúzódó, a mai napig tisztázatlan helyzetet teremtve. Ezzel sokan méltatlan helyzetbe kerültek és a félelem miatt továbbra is megmaradtak az egyre inkább hatalmasodó kérdőjelek.
Az államtitkár arról is mesélt, miként képzeljük el ezt a kompetenciamérést. Elmondta, hogy
a versenyszférában működő cégeket vonnának be, akik ezzel foglalkoznak és úgymond profilozzák a jelölteket, elkészítik a jellemrajzukat.
Az más kérdés, hogy éppen a színházi szféra sajátosságai miatt lehet-e ugyanazt a módszert használni, mint a piaci cégvezetők esetében. Először a Madách és az Újszínház igazgatói pályázatánál próbálják majd ki a kompetenciamérést. Mindkét mostani vezetőnek lejár a mandátuma, ezért ki is írták a pályázatot.
Az államtitkár, mivel maga is színész, nagyon is jól ismeri ezt a közeget, ismer több ügyet, több konkrét anomáliát, etikai vétséget. Az pedig mindenképp hiteles és biztató, amikor azzal érvel, elhatározta, ha ilyen pozícióba kerül, mint amilyenben most van, akkor tenni akar azért, hogy ezek a jelenségek ne ismétlődjenek meg. A színházi szférát is elérte tehát a rendszerváltás fuvallata. Csak kívánni tudjuk, hogy ezt kellő kompetenciával képesek legyenek a döntéshozók végigvinni, szakszerűen és ezzel együtt eredményesen le tudják vezényelni.