„Nyilvánvaló, hogy a gazdasági kamarák esetében sem kerülhető meg a kötelező kamarai tagság, illetve az azzal járó fizetési kötelezettség kérdése. Én továbbra is az önkéntesség híve vagyok, de igazából nem ez a lényeg. Hanem annak tisztázása, hogy a kormánynak van-e egy jól kistafírozott – kamarának álcázott – végrehajtó szervezete vagy a magyar vállalkozói közösség rendelkezik-e egy hiteles, szolgáltató jellegű és erős gazdasági önkormányzattal. Nem kérdés, hogy melyik a jó változat.”
Ezekkel a mondatokkal zártam a Kamarai változatok című írásomat, amely a Népszava május 29-i számában jelent meg. Jegyzetemben részletesebben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával foglalkoztam, illetve azzal, hogy mennyire elfogadható a vállalkozói közösség számára, hogy az MKIK jelenlegi elnöke tavaly nyáron közreműködött az első Digitális Polgári Kör alapításában, Orbán Viktor mellett Dopeman és Rákay Philip társaságában. A Parragh-korszak (2000-2024) tapasztalatai után sokakat elgondolkodtathat ez a kötődés.
Május óta – az aszály ellenére – sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán, és napjainkban nem a hivatásrendi kamarák és az MKIK sorsa van terítéken, hanem a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) sorsáról folyik élénk diskurzus.
Emlékeztetőül: egy évtizedig az a Győrffy Balázs volt a NAK elnöke, aki magas kamarai tisztségével egy időben a Fidesz parlamenti képviselője is volt az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának tagjaként, alelnökeként. Ez praktikusan azt jelentette, hogy a Fidesz-frakció által elfogadott ágazati törekvéseket és törvényeket Győrffy a NAK első számú vezetőjeként (kamarai komisszárként) végre is hajtatta az általa irányított - köztestületi formában működő - gazdasági önkormányzattal. A politikai elvárásoknak maradéktalanul eleget tett, a gazdaközösség érdemi szolgálata szóba sem kerülhetett.
Győrffy egy kocsmai balhéba bukott bele, ezért 2024 szeptemberében Papp Zsolt Györgyöt választotta elnökének a NAK, aki ezzel párhuzamosan a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Ifjú Gazda Tagozatának elnöke is volt. A MAGOSZ abszolút Fidesz-befolyás alatt állt, hiszen elnöke (Jakab István) a Fidesz által delegált országgyűlési alelnök volt 2010 és 2016 között. A NAK-nak pillanatnyilag nincs elnöke, a május 6-án lemondott Papp Zsolt György most fideszes országgyűlési képviselőként az Agrár- és Élelmiszer-gazdasági Bizottság alelnökeként tevékenykedik.
A többszörösen cserben hagyott gazdatársadalom megelégelte ezt a méltatlan helyzetet, és a legjelentősebb mezőgazdasági érdekképviselet (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége - MOSZ) mostani követelése tömörítve így szól: „A MOSZ követeli a kötelező kamarai tagság megszüntetését, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi rendszer sérti a demokratikus érdekképviseletet és egy politikailag elfogult szervezetet tart fenn a gazdálkodók akaratával szemben. Emellett azt is kifogásolja, hogy a minisztérium a kamarai reform helyett a szervezet átmentésére koncentrál, miközben az agráriumot sújtó válság és a tömeges gazdasági csődök kezelésére nem ad megfelelő válaszokat. A MOSZ a kamara működésének kivizsgálását, az önkéntes tagság bevezetését, a kamara földforgalmi jogosítványainak megszüntetését, valamint a gazdálkodók bevonásával lefolytatott szakmai egyeztetést sürgeti.”
Ezek a mondatok híven tükrözik az ágazat képviselőinek hangulatát és tartalmazzák a gazdák legfontosabb követeléseit. Nem vagyok a MOSZ prókátora (nem is vagyok agrárszakember), de meghallgatásuk nélkül, illetve álláspontjuk negligálásával nem célszerű módosítani a hatályos – a Magyar Agrár, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló – törvényt!
Július 18-án Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszer-gazdaságért felelős miniszter egy rádióinterjúban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) működésének átfogó reformját helyezte kilátásba. A tárcavezető szerint a kamara működését hosszú ideig áthatotta a politika, ezért olyan új kamarai törvényt és választási rendszert szeretnének kialakítani, amely valódi önkormányzatiságot biztosít az agrárszereplők számára.
A miniszter azzal is tisztában van, hogy a korábbi kamarai választási rendszerben a politika meghatározó szerepet játszott, amely – megfogalmazása szerint – a MAGOSZ-on keresztül érvényesült.
Hogy mennyire? Átbogarásztam a NAK megyei elnökeinek és a MAGOSZ megyei elnökeinek névsorát, és meglepő – legalábbis számomra meglepő – névazonosságokra leltem. A következő megyékben ugyanaz az ember a MAGOSZ és a NAK elnökségi tagja: Baranya (Rittlinger József), Békés (Kozsuch Kornél), Borsod-Abaúj-Zemplén (Taskó József), Csongrád-Csanád (Szél István) Győr-Moson-Sopron (Németh Gergely), Heves (Ignácz Szabolcs) - a sort még folytathatnánk.
Ez a részleges névsorolvasás egyértelműen bizonyítja, hogy a MAGOSZ és a NAK teljes szimbiózisban élt/él: az önkéntes alapon szerveződött „harcos érdekképviselet” (MAGOSZ) és a kötelező tagságú „gazdasági önkormányzat” (NAK) annyira egymásra talált, hogy a megyei górék mindkét szervezetben országos elnökségi pozícióra leltek.
Ami jó a NAK-nak, az jó a MAGOSZ-nak, és fordítva; nem beszélve arról, hogy ez előnyös a tisztséghalmozóknak is.
Erről a vállalhatatlan „harmóniáról” gondoskodott a Győrffy, Papp és Jakab nevével fémjelzett Fidesz-különítmény. És még valami: nagy pénz forog a NAK-nál, a 2025. évi költségvetési bevétele meghaladta a 30 milliárd (!) forintot, aminek hozzávetőlegesen a fele tagdíjból származott.
Befejezésül. Mindenki számára legyen világos: párt által irányított, talpnyaló ál-érdekképviseletre (MAGOSZ) és parancsuralmi rendszerben csupán végrehajtói funkciót magára vállaló köztestületre (NAK) semmi szükség. Amire viszont igény van: szolgáló/szolgáltató kamarára és harcos/hangos szakmai érdekképviseletre!
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.