Megmosolyogtató, amikor a mai Fidesz ideológiákról beszél. Polgári szárny. Konzervatív szárny. Radikális szárny. Mintha Magyarországon az elmúlt másfél évtized a politikai eszmék és szakpolitikák csatájáról szólt volna. Pedig tudjuk, hogy nem.
Ahogy a tizenhat éven át vergődő ellenzéknél sem a baloldaliság volt a lényeg. Nem azért létezett egymás mellett kábé fél tucat párt, mert kibékíthetetlen vitájuk volt az újraelosztásról, a beszédstílusról vagy a kanti etikáról. Hanem mert a hatalmi harcok újra és újra szétszedték őket. A választóikat viszont ez egyáltalán nem érdekelte. Nem baloldali árnyalatokat kerestek, hanem Orbán Viktor eltakarítóját. Ezért tudta őket egyetlen mozdulattal felszívni a Tisza.
Szóval a Fidesz nemcsak a vereségéből, de láthatóan korábbi győzelmeiből sem tanult semmit. A Medián legújabb felméréséből sem az következik, hogy hirtelen tömegek követelnének maguknak egy „igazi” polgári-konzervatív pártot. Inkább az, hogy Orbánék számára valódi kockázat lett a pártszakadás.
Ennek könnyen „óellenzéki” remake lehet a vége.
A sötét felhők már gyülekeznek is: a KDNP 30 év után önállósodna, Ferencz Orsolyáék szervezkednek, a Mi Hazánk erősödése szintén bekavarhat még… Az „egy a tábor, egy a zászló” felségelvét így lassan felválthatja a roncsderbi, főszerepben a nemzeti oldal dékáival, momentumaival és párbeszédeivel.
Az sem lenne meglepetés, ha a következő két évben olyan mondatokat hallanánk, hogy: „előválasztás kell a jobboldalon”, „csak közös listával sikerülhet a kormányváltás” vagy „legalább az egyéni körzetekben meg kellene egyezni!”.
Ezt a mozit láttuk már valahol…