A svéd kormány a fiatalkorúak büntethetőségi korhatárát eredetileg 15-ről 13 évre akarta leszállítani, s ennek megfelelően elkezdték a legnagyobb börtön celláinak átalakítását, ám a parlament végül másképp döntött. 14 évben határozta meg az alsó korhatárt. A kiskorúaknak ezután a felnőttekéihez hasonló körülmények között kell büntetésüket letölteniük.
Gunnar Strömmer svéd igazságügy-miniszter parlamenti expozéjában arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedben nőtt a kiskorú bűnelkövetők száma. Nem is csak bolti lopás vagy verekedés, hanem akár gyilkosság vagy robbantásos merénylet írható egyre több kiskorú terhére. A helyzet romlásában nem kis szerepet játszanak a maffiaszervezetek: egyre fiatalabbakkal veszik fel a kapcsolatot és vonják be őket a bűncselekmények elkövetésébe. Svédországban tavaly már több mint ötven, 15 év alatti kiskorút kellett büntetőjogi felelősségre vonni.
Az eddig javítóintézetbe került fiatalok általában visszaesőkké válnak – jellemezte e helyzetet a miniszter. Ez szerinte indokolttá teszi a büntethetőségi korhatár leszállítását. Ugyanakkor új helyzet áll elő – figyelmeztetnek a téma szakértői. Ahogyan a brit Guardian is írja: minél lejjebb szállítják a korhatárt, a bűnszervezetek annál fiatalabbakat vetnek be, hogy így játsszák ki a törvényt.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága korábban a 12 évet tekintette a megengedhető abszolút minimumnak, azonban a legfrissebb hivatalos iránymutatása alapján arra szólítja fel a tagállamokat, hogy ne szállítsák le a büntethetőségi korhatárt 14 éves kor alá.
Érvelésüket fejlődéslélektani és neurobiológiai kutatásokra alapozzák. Erről beszélt a Népszavának Gerő Tamás ügyvéd is, aki szerint a modern társadalomban a gyermekkor és a fiatalkor határai egyre inkább kitolódnak, „mivel az egyéneknek bonyolultabb és összetettebb ismereteket kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy felelősségteljes döntéseket hozzanak és tájékozódjanak a világban”. Ebből számára az következik, hogy a büntethetőségi korhatár általános csökkentése nem indokolt.
Az ügyvéd figyelmeztet arra, hogy a hatályos magyar szabályozás az ENSZ gyermekjogi egyezményébe ütközik, mivel az alapvető követelményként rögzíti a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételét. Márpedig ez magában foglalja a bírói eljárásokban való részvétel mellőzését is. Az, hogy a hatályos Btk. szerint a 12. életévüket betöltött gyermekek felelősségre vonhatók, a gyermekjogi egyezménybe ütközik, hiszen a Btk. szerinti felelősségre vonásnak az a lényege, hogy az igazságszolgáltatás keretein belül kerüljön a gyermek tette elbírálásra.
(Magyarországon a büntethetőségi korhatár általánosságban továbbra is 14 év, azonban az Orbán-kormány egy 2012-es törvénymódosítással 2013 júliusától bizonyos súlyos, erőszakos bűncselekmények – emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, rablás, kifosztás, terrorcselekmény – esetén a korhatárt 12 évre csökkentette. Ezek esetében is csak akkor büntethető a 12-14 éves korú gyerek, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. A szerk.)
131 esetben ítéltek el jogerősen 14 év alatti gyereket Magyarországon 2013 óta, legtöbbjük ellen rablás volt a vádA jelenlegi gyakorlat elsősorban a megtorlásra és a szabadságelvonásra helyezi a hangsúlyt – véli Gerő Tamás. Jelezte: az UNICEF álláspontja szerint a magyar igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási rendszerek, valamint a szakemberképzés nem készültek fel arra, hogy a bűncselekményt elkövető gyermekek számára megfelelő ellátást biztosítsanak. A büntetési rendszer egyik fő kritikája, hogy nem a megelőzést szolgálja. A jelenlegi gyakorlat elsősorban a megtorlásra és a szabadságelvonásra helyezi a hangsúlyt, miközben kevesebb figyelmet fordít a rehabilitációra és a bűnismétléshez vezető okok kezelésére. Így nem biztosítható kellőképpen a gyermekek rehabilitációja sem.
Gerő Tamás határozottan ellenzi a büntethetőségi korhatár leszállítását, mert az inkább eltávolítja a „társadalomtól” a kiskorút, mint bevonja a normális életbe. A gyerek sérülékennyé válik.
A bűnösség megállapítása pedig egy életre szóló megbélyegzést jelenthet, amely hátrányt okozhat az oktatásban és később a munkaerőpiacon.
Ugyanakkor fontosnak tartja annak figyelembevételét is, hogy a 12 éves gyermek biológiai, testi és szellemi fejlődése még nem fejeződött be. Az ilyen életkorban kiszabott büntetések nem veszik figyelembe a gyermekek érési folyamatát, amely meghatározza személyiségfejlődésüket. Ezért a büntethetőségi korhatár csökkentése a gyermekek alapvető jogainak a sérelmét jelentheti. Jogszabályokat idézve rámutatott: Magyarország a hatályos szabályozással nemzetközi kötelezettségeit szegi meg, mert kötelezettséget vállalt – az Alaptörvény XV. cikk (5) és a XVI. cikk (1) bekezdése – a gyermekek védelmére, jogbiztonságot garantált elvileg minden gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez és a róluk való gondoskodáshoz.
Az ENSZ ajánlásai ellenére számos országban a büntethetőség már 7-10 éves korban kezdődik (Anglia, Wales, jó pár amerikai állam).
Nő azon országok száma is, amelyek lejjebb szállítják ezt a korhatárt, 12-14 évre (Írország, Dél-Afrika), de általában a 14 és 18 év közöttiek büntethetősége a jellemző, többek között Európában. A dél-amerikai országok is egyre több helyen ismerik fel a javítóintézeti nevelés fontosságát a megváltozott személyiségfejlődési, oktatási, szociológiai kutatási eredmények tudatában.
