koncert;zene;HS7;Budapest Park;Heaven Street Seven;

Hol van az a krézi korszak? – a Heaven Street Seven a Budapest Parkban

Seal, Moby és Lenny Kravitz budapesti koncertje után, közvetlenül a Sziget Fesztivál előtt – ahol a kilencvenes-kétezres évek két meghatározó formációja, a Faithless és a Morcheeba is újra színpadra lép –, a Budapest Parkban a Heaven Street Seven idézte fel ugyanezt a korszakot. A zenekar egyetlen estére összeálló, Kb. 30 című produkciója arra is alkalmat adott, hogy megnézzük, mit kezdünk ma azokkal a dalokkal és a hozzájuk fűződő keserédes emlékekkel, amelyek fiatalságunk részei voltak.

Alig néhány nappal Seal, Moby és Lenny Kravitz budapesti koncertje után, közvetlenül a Sziget Fesztivál előtt – ahol a kilencvenes-kétezres évek két meghatározó formációja, a Faithless és a Morcheeba is újra színpadra lép –, a Budapest Parkban egy jelentős magyar zenekar kínált alkalmat ugyanezen korszak felidézésére. A Heaven Street Seven egyetlen estére összeálló, Kb. 30 című produkciója arra is lehetőséget adott, hogy megfigyeljük, mit kezdünk ma azokkal a dalokkal és a hozzájuk fűződő keserű és édes emlékekkel, amelyek egykor a fiatalságunk részei voltak.

A Heaven Street Seven (HS7) története a kilencvenes évek közepéig nyúlik vissza, a mostani koncerten pedig az alapfelállás öt tagja, Szűcs Krisztián, Ábrahám Zsolt, Takács-Brouwer Zoltán „Jappán”, Németh Róbert és Orbán Gyula lépett újra együtt színpadra. A HS7 bizonyos értelemben mindig is Szűcs Krisztián köré épült: hangja, dalszövegei és sajátos világlátása tartja össze azt az univerzumot, amelyben a banalitás, az abszurditás és a személyes csetlés-botlás megfér egymás mellett.

Ehhez most kulcsot ad Szűcs idei novelláskötete, az Utazás a kegyetlenbe, amelyben az énekes-dalszerző immár íróként is visszatekint életére és pályájára. Az általa „sznobelláknak” nevezett rövid történetek egy-egy dalhoz kapcsolódva rajzolnak ki valamiféle felnövéstörténetet.

Szűcs Krisztián igazi antisztár: nem csupán sztárallűrjei nincsenek, de kívül áll azon a szerepen is, amelyet a közvélemény egy sikeres könnyűzenésztől elvár. Dalszövegeinek hősei a szerelemben és az életben bizonytalan figurák, akiknek nem mindig sikerül úgy boldogulniuk, ahogyan azt a világ elvárná tőlük. Éppen ettől válnak rokonszenvessé: aki maga is ismeri a kudarcokat és a bizonytalanságot, könnyen magára ismer bennük.

A HS7 dalai nem azért időtállóak, mert zeneileg különösebben bonyolultak lennének. Nincsenek bennük virtuóz hangszeres szólók, progresszív harmóniai fordulatok vagy ritmikai bravúrok. Egyszerű zene ez, sokszor jól azonosítható panelekkel. Szűcs Krisztián és társai azonban ezeket kivételes leleménnyel rakják egymás mellé. A banális, olykor már-már abszurd dalszöveg és az egyszerű zenei szerkezet együtt olyan karakteres világot hoz létre, amely évtizedek múltán is felismerhetően a sajátja maradt.

Ennek legszebb példája a Hol van az a krézi srác?, a HS7 legnagyobb slágere. Ezt most nem a zenekar játszotta el, hanem a hozzájuk lazán kapcsolódó fiatal banda, a Hűvös vette át lendületes, gyors tempójú, punkos, a Green Day világát idéző megszólalásban. Így a koncert közepén az egyik legismertebb régi dal kapott új, fiatal energiát. A ráadásban aztán maga a HS7 is eljátszotta – mintha ugyanazt a dalt két nemzedék adta volna egymásnak.

A Gesztenyefák alatt a szakítás utáni keserű leltár, az Ez a szerelem pedig valóságos közös énekléssé, koncerthimnusszá vált. A közönségben bőven akadtak olyanok, akik valamennyi dalt kívülről fújták; jelenlétük mutatta meg, milyen mélyen épült be ez a zene egy generáció emlékezetébe. A Mozdulj! már címében is dinamikus felszólítás, miközben a szöveg éppen az ellenkezőjét mondja: „Meg ne kérdezd, hogy hogy vagyok, / tudod, hogy fogalmam sincsen.” A cím és a szöveg közötti feszültség jól mutatja a HS7 sajátos öniróniáját.

A Dél-Amerika pedig talán az egész HS7-világ esszenciája: a szerelmi csalódás, a tehetetlenség és az önirónia különös keveréke. „Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát” – hangzik a refrén, amelyben egyszerre van jelen a vigasztalás és a keserű tréfa, miközben a szerencsétlen, de szerethető figura saját kudarcán is képes nevetni.

A koncert vendége, Lovasi András csak néhány dalban csatlakozott Szűcs Krisztiánhoz, így művészileg inkább epizódszereplő volt, jelenléte azonban túlmutatott ezen. A Kispál és a Borz, majd a Kiscsillag világa ugyancsak annak a rendszerváltás utáni magyar kultúrtörténetnek a része, amelyhez a HS7 is tartozik: annak a világnak, amely az iróniából és a hétköznapi élet apró mozaikkockáiból építkezett.

A több mint kétórás koncert végül nem azért volt meggyőző, mert a HS7 valamiféle klasszikus rockzenekarrá változott volna. Éppen ellenkezőleg: megmaradt annak, ami mindig is volt. Egyszerű zenei eszközökkel, karakteres mondatokkal és szerethető esendőséggel beszélt arról a világról, amelyből annak idején megszületett.

Infó: Heaven Street Seven – kb. 30, Budapest Park, 2026. augusztus 8.

Csaknem hat órán át tartó, több generáció kedvenc dalait felvonultató különleges zenei programmal várják a látogatókat a Sziget Bródy Dalok Napján.