Miután az elmúlt ötven évben rendkívül károsnak ítélték és gyakorlatilag mindenki számára kategorikusan tiltották az orovosok a napozást, az utóbbi években arról jelentek meg tanulmányok, hogy a napfénynek, benne az UV-sugárzásnak jó hatása is lehet a mentális egészségünkre, a D-vitamin szintünkre, az immunrendszerünkre. A magas D-vitamin-szint csökkneti bizonyos rákok és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, javítja a szív- és érrendszer állapotát, segíti az alvást és a gondolkodást.
A napfény csökkenti a vérnyomást is: amikor az UVA sugarak - ebből van a legtöbb a napfényben az UVB és UVC mellett (utóbbiak nem érik el a földfelszínt) - elérik bőrünket, nitrogén-monoxidot szabadítanak ki belőle, ami az erek tágulásáért felelős, ily módon csökkentve a szívroham és a sztrók kockázatát. A kérdés tehát, hogyan használhatjuk ki a napozás előnyeit, úgy, hogy elkerülhessük a veszélyeket.
Valójában mennyi napfényre van szükségünk?
A napozást régebben az angolkór ellen és szanatóriumokban tuberkulózis ellen ajánlották az orvosok, 1903-ban Niels Finsen Nobel-díjat kapott a fényterápia kidolgozásáért, miután felismerte, hogy a tuberkulózis baktérium okozta bőrbetegség (lupus vulgaris) kezelhető erős napsugárzással vagy mesterséges fénnyel. (Az angolkór fiatalkori csontfejlődés zavar, amit a D-vitamin hiánya okoz. Ezt a vitamint a szervezet a bőrünkben napfény hatására képes előállítani.)
A barna bőrt, mint a jólét és egészség jelképét Coco Chanel terjesztette el a világban, miután 1923-ban Cannes-ban bronzbarnára sülve lépett partra egy hajókázás után.
A napozásnak ezek után évtizedekig nagyon pozitív volt a megítélése, egészen addig míg ötven évvel ezelőtt a szaporodó bőrrákos eseteket összefüggésbe nem hozták a napfény és a szoláriumok UV-sugarzásával: a legtöbb bőrrákot a túlzott ultraibolya (UV) sugaraknak való kitettség okozza. Jó tudni, hogy a nap UV-sugarai felhős és hűvös napokon is elérhetnek minket, és visszaverődnek vízfelületekről, a betonról, a homokról és a hórol is.
Ugyanakkor egy húsz éven keresztül végzett átfogó svéd kutatás - amelyben harminc ezer nőt vizsgáltak - 2014-ben arról számolt be, hogy a napfényt kerülők körében kétszeres volt a - bármilyen okból bekövetkező - halálozás mint a legtöbb napfényt kapók körében. Érdekes viszont, hogy a szolárium (mesterséges UV-sugárzás) használata a bármilyen okból bekövetkező halálozás és a rákos halálozás növekedésével járt.
“A megfelelő mennyiségű D-vitamin-szint segít tompítani a gyulladásokat, ellenállni a kórokozóknak és megakadályozza, hogy az immunrendszer a szervezet ellen forduljon” - mondta Rebecca Mason, a Sydney Egyetem orvosprofesszora a BBC-nek. A reggeli napfény amelyben sok a kék fény, a melatonin szint csökkentésével segít elűzni az álmot, a kortizolszint emelésével pedig felkészíti az agyat a napközbeni gondolkodási folyamatokra: a reakcióidőre és az emlékezésre.
Egy több mint 360 000 résztvevő bevonásával végzett tanulmány szerint a napfénynek való kitettség (körülbelül 1,5 óra) összefüggésbe hozható a demencia alacsonyabb kockázatával.
A napfény növeli az agyban található kémiai hírvivő, a szerotonin szintjét, ami segít abban, hogy nyugodtabbnak és koncentráltabbnak érezzük magunkat. A súlyos depresszió miatt napfényes helyiségekben kezelt betegekről kimutatták, hogy gyorsabban épülnek fel. A napfény hiánya viszont növelheti a depressziós tünetek, a rossz hangulat és az álmatlanság kockázatát.
De mennyi az elég napsütés a jó hatásokhoz? Az iránymutatások kortól, földrajzi elhelyezkedéstől és bőrtípustól függően változnak, de a szakértők jellemzően rövid, gyakori napsütést javasolnak. Mason szerint a D-vitamin szintézise szempontjából a leghatékonyabb napozni a nap közepén, amikor az UVB-szint a legmagasabb, de inkább keveset és gyakran. A világos bőrűek számára a hét legtöbb napján rendszeres, rövid napon való tartózkodást javasol: a kezeket, karokat vagy lábakat mindössze néhány percre fedetlenül hagyva. Nagyon magas UV-sugárzásnak kitett területeken erre inkább a délelőtt vagy délután a megfelelő időszak.
A sötét bőrűeknek lényegesen több napsugárzásra lehet szükségük, mivel a magasabb melaninszint azt is jelenti, hogy a D-vitamin termelése hosszabb időt vesz igénybe.
Egy tanulmány szerint az Egyesült Királyságban a megfelelő D-vitamin termelődéséhez a sötétbarna bőrűeknek tavasszal és nyáron körülbelül 25 perc napfényre van szükségük délben. A nagyon sápadt bőrűeknek, azoknak, akiknek a melanoma szerepel személyes vagy családi kórtörténetében, illetve azoknak akiknek sok anyajegyük van, és magas a kockázata a bőrrák kialakulásának, fokozott óvintézkedéseket kell tenniük. Ez vonatkozik azokra is, akik immunszuppresszánsokat szednek.
A napozás dél körül a leghatékonyabb, ekkor az UVA-hoz képest több UVB-sugárzás van a napfényben, ami ugyan a bőrrák elsődleges oka, de elengedhetetlen a D-vitamin termelődéséhez. A nap korábbi vagy későbbi szakaszában nem kapunk annyi UVB-sugárzást, és a viszonylag károsabb UVA-sugárzásnak vagyunk kitéve, ami összefüggésben áll a bőr öregedésével, és szerepet játszik a bőrrák kialakulásában is.
Mason azonban hangsúlyozza, hogy a napozás után gondosan le kell fednünk testrészeinket, és ő is felhívja a figyelmet a sokszor hangoztatott veszélyre: kerülni kell a hosszan tartó, védelem nélküli napsugárzást, különösen délelőtt tíz és délután négy óra között. Hozzáteszi, hogy a nem napozás céljából szabadban töltött idő is számít, legyen szó testmozgásról vagy a szabadban történő ügyintézésről.
A veszélyek
A napon töltött túlságosan sok idő nem hat a D-vitamin-termelés mennyiségére, viszont növeli a leégés, a pigmentáció, a korai öregedés kockázatát, és ez a bőrrák kialakulásának elsődleges oka.
A napsugárzásnak való kitettség korlátozása gyermekkorban és serdülőkorban kritikus fontosságú, mivel a kutatások azt mutatják, hogy az életünk első 20 évében eltöltött napsugárzás mennyisége jelentős mértékben meghatározza a bőrrák kialakulásának valószínűségét.
