Patrick Feys rendőrfőnök, hallva a hírt, először arra gondolt, hogy valaki tréfát űz vele: pincében aranyrudak? A munkások azonban letették elé a 49 aranyrudat és a több mint 4000 csillogó aranyérmét – összesen több mint 3 milliárd forintra becsült értékben. Ekkor már sejtette, ez korántsem tréfa.
A belgiumi Dendermonde városában dolgozó építőmunkások a héten egy olyan épület alapjai alatt fúrtak, amely az 1890-es években épült sörfőzde helyén állt. A területet egy olyan beruházás keretében újítják fel, amely átmeneti lakhatást biztosít majd hajléktalanoknak. Az első ragyogó pénzérmék után még izgatottabban fúrtak tovább. Kisvártatva aranyrudak kerültek elő – sajnálatos módon egypárat pedig fúrás közben be is horpasztottak, megkarcoltak.
Feys főnök ezután vakargatni kezdte a fejét, nehogy meglovasítsa a kincset valaki. A rendőrség gyorsan a kapitányságra szállította a leletet, ahol négy ember egy megfigyelőkamera előtt megszámolt minden egyes darabot, hogy biztosítsák: semmi nem tűnik el, senki nem lop el egyetlen érmét sem.
Geert Hillaertnek, az ingatlant tulajdonló szociális szolgáltató nonprofit szervezet igazgatójának is az volt az első gondolata – már az örömön túl –, hogy miként kellene biztonságba helyezni a kincset.
Miután azonban a rendőrség átvette az aranyat, felmerült egy újabb kérdés is: kié lesz a kincs?
A helyi ügyészségnek is meg kell vizsgálnia, hogy az aranyat ellopták-e, illetve összefüggésbe hozható-e bármilyen bűncselekménnyel – mondta Hillaert. Ha nem, akkor a belga jog szerint a családtagoknak vagy más örökösöknek öt évük van arra, hogy igényt jelentsenek be a kincsre.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a sörfőzde eredeti tulajdonosának nincsenek közvetlen leszármazottai, sőt életben lévő örökösei sem. Piet Buyse volt polgármester szerint a tulajdonos egy Théophile van Assche nevű férfi lehetett.
A sörfőzdét a 19. század végén építették, és Van Assche három gyermeke vezette az üzemet egészen annak 1970-es bezárásáig. Buyse szerint egyik gyermek sem házasodott meg, és egyiküknek sem született örököse. A hatóságok egyelőre kevés nyomot találtak arra vonatkozóan is, honnan származhat az arany. Az egyik aranyrúdon található bélyegzés alapján annak gyártási dátuma az 1960-as évekre tehető.
Az ingatlant 1982-ben egy helyi bencés kolostorra hagyták, amely átmeneti szállásként hasznosította korábban börtönben lévő emberek ideiglenes elszállásolására.
Tavaly a szerzetesek az ingatlant a Hillaert által vezetett CAW Oost-Vlaanderen nonprofit szervezetnek adományozták. A kolostor nem válaszolt egyelőre a sajtó megkeresésre.
Hillaert azt mondta, ha végül a nonprofit szervezet kapja meg az aranyat, a pénzt további lakások építésére szeretnék fordítani olyan családok számára, amelyeknek nincs otthonuk. Az állami támogatásban részesülő szervezet emellett bántalmazás áldozatainak, fiataloknak, bevándorlóknak és korábban bebörtönzött embereknek is segítséget nyújt.
Feys rendőrfőnök azonban elárulta azt is, hogy már legalább három ember jelentkezett a rendőrségnél, azt állítva, hogy kapcsolatban állnak az előkerült sörfőzdével, így a családi vagyonnal. A nyomozók egyelőre azt vizsgálják, hogy az arany köthető-e bármilyen bűncselekményhez.
A projekt vezetője ugyanakkor őszintén beszélt arról is, hogy ha bizonyíthatóan az örökösök bukkannának fel, akkor cége nem vitatja, kit illet meg a mesés kincs.
