A GeoHealth által a napokban közreadott tanulmány szerzői azt állítják, hogy nem a fák száma volt meghatározó egy adott területen Chicagóban, hanem az döntötte el hogyan alakul az ott élő emberek egészsége, hogy a lombkoronával védett területek mérete nőtt vagy csökkent a vizsgált tizenegy év alatt. Ahol a lakók hagyták, hogy kivágják a fákat, a halálozási arány nőtt, ahol megőrizték őket, vagy növelték, csökkent. A tanulmány azt nem tudta megmutatni, hogy a két tényező hogyan függ össze, mi okozza fátlanodott területeken a halálozások ugrásszerű megnövekedését, de de a párhuzamot, igen.
Harrison Garcia , a tanulmány társszerzője, a Northwestern Egyetem orvostanhallgatója elmondta, hogy a projekt egy gyalogtúrával kezdődött Chicago fákkal ritkásabban borított területén. „Észrevettem, mennyivel fárasztóbbnak tűnt olyan területeken sétálni, ahol kevés fa volt, mint a közeli, terebélyes fákkal szegélyezett tömbökben” – mondta egy nyilatkozatban.
A fák árnyékolják az utcákat és a házakat, és párologtatásukkal csökkentik a levegő hőmérsékletét.
A tanulmányt azonban nem azzal a céllal végezték, hogy kimutassák, hogy a fák védik az emberek egészségét - ezt a tudósok már évek óta gyanítják -, hanem hogy ezt a ténynt nyomon kövessék. A tudósok ennek során egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy a városi faállomány rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy a melegedő bolygón megvédje az embereket a szélsőséges hőségek idején.
Térkép készült az ingyen szüretelhető magyarországi gyümölcsfákról, 143 városban csaknem 22 ezer fa szerepel rajtaAz eddigi kutatások csak egyetlen adott pillanatot vizsgáltak: egy adott helyen a zöldfelület mennyiségének és a halálozások számának arányát. Most nem egyszerűen a faállomány számát vizsgálták, hanem a változását és azt, hogy ez hogyan függ össze a halálozási aránnyal.
“A mostani tanulmány megerősítette azt, amit más városokban is tapasztaltunk. Harminchárom város közel háromnegyede vesztett zöldterületet, és a legmelegebb területek többet veszetettek és kevesebbet szereztek, mint a hűvösebbek” - mondta a Livescience-nek Vivek Shandas, a Portlandi Állami Egyetem tudósa, aki nem vett részt a kutatásban.
Az új tanulmány figyelemre méltó eredményt mutatott ki: a lombkorona évenkénti, egy százalékpontos növekedése a halálozási arány nagyjából tíz százalékos csökkenésével járt, a legnagyobb hatás a szív- és érrendszeri, légzőszervi és mentális egészséggel összefüggő halálesetek esetében volt megfigyelhető.
A kutatók a 2011 és 2021 közötti éves műholdas lombkorona mérések és az időszakból származó 220 000 haláleseti feljegyzés adatait vetették össze. Modelleket készítettek, milyen okokból történtek halálesetek, a lakosság milyen rétegeiben, milyen területeken, majd ezeket vetették össze azzal, milyen volt a lombkorona-borítottság az adott környezetben: megvizsgálták hogyan alakultak ehhez képest a hőség- és halálozási mutatók.
Ez persze csak az együttmozgást tudta kimutatni, a valódi okokat, hogy az egyik következménye a másik, azt nem.
Torzította az eredményt, hogy a durvább felbontású műholdképek nem tudják megmutatni az újonnan ültetett fiatal, kis levélzetű fákat, amelyek hatását így alulbecsülhették. Korábbi, Portlandban végzett kutatások kimutatták, hogy ahogy idővel a fák növekedtek, az emberek halálozási mutatója csökkenni kezdett. Egy újonnan ültetett fa nem tudja egyik napról a másikra egy kifejlett fa árnyékát adni - bár a halálozási mutatók alakulásában nem csak ez számít -, de Shandas szerint ez a minta megerősíti a tanulmány központi eredményét, miszerint a meglévő, kifejlett fák védelme fontosabb lehet, mint újak ültetése .
