Amint az Európai Tanács elnökévé választottak, úgy döntöttem, hogy minden évben ellátogatok valamennyi tagállamba, hogy kétoldalú megbeszélést folytassak minden egyes európai vezetővel. Ezek az eszmecserék mindenekelőtt arra adnak lehetőséget, hogy meghallgassam az Európai Tanács tagjait, és így első kézből értesüljek e vezetők és az általuk képviselt polgárok aggodalmairól, prioritásairól és elvárásairól.
Arra is lehetőséget adnak ugyanakkor, hogy megosszam az uniónk előtt álló kihívásokkal és lehetőségekkel kapcsolatos meglátásaimat. Ezekre a látogatásokra a politikai évad kezdetén kerül sor. Egyedülálló, teljes körű képet adnak uniónk helyzetéről, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az Európai Tanács munkája továbbra is szorosan igazodjon az Európa-szerte jellemző realitásokhoz, prioritásokhoz és törekvésekhez.
Az európai integráció egyik meghatározó sajátossága, hogy legkézzelfoghatóbb előnyei gyakran éppen azért maradnak észrevétlenek, mert mindennapi életünk részévé váltak.
Könnyedén kelünk át a határokon. Lisszabontól Helsinkiig és Dublintól Athénig ugyanazt a közös valutát használjuk. Mindannyiunknak előnyére szolgálnak azok a közös normák, amelyek védik környezetünket, egészségünket és életminőségünket. Támogatjuk egymást a természeti katasztrófákra való reagálásban, amint azt az idei nyár pusztító erdőtüzei során is tettük, és támogatjuk egymást a népegészségügyi szükséghelyzetek és más közös kihívások idején is. Amikor pedig útra kelünk Európában, kapcsolatban maradunk családtagjainkkal és barátainkkal anélkül, hogy egy pillanatig is a roaming díjakra kellene gondolnunk.
Ami mindennapi életünkben mára hétköznapivá vált, valójában több évtizednyi közös európai erőfeszítés eredménye. Ez szilárd alapot biztosít ahhoz, hogy tovább építsük Európát. A mai geopolitikai helyzetben Európa erősebbé tétele, valamint ellenálló képességének és autonómiájának növelése fontosabb, mint valaha.
Ezért építjük a védelem Európáját: hogy megerősítsük a fenyegetésekkel szembeni elrettentési képességünket, megvédjük polgárainkat és végső soron helyreállítsuk a békét kontinensünkön. Azt a békét, amelyet Oroszország Ukrajna elleni, jelenleg is tartó agressziója tört meg.
Az EU azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra határozottan fokozza Európa védelmi készültségét az európai védelmi ipar megerősítése, a stratégiai függőségek csökkentése és a kiemelt katonai képességek közös fejlesztése révén.
Alapvető fontosságú, hogy Európa szükségszerű újrafegyverkezését közösen valósítsuk meg, elkerülve a párhuzamosságokat és a pazarlást, mindenekelőtt pedig biztosítva, hogy ez a történelmi jelentőségű erőfeszítés Európa egészének kollektív biztonságát és védelmét erősítse.
Európa stratégiai autonómiájának kiépítéséhez versenyképesebb gazdaságra is szükség van. Ezért az Európai Unió a bürokrácia csökkentésével megkönnyíti az üzleti tevékenységet, magánberuházásokat mozgósít annak érdekében, hogy segítse a vállalkozásokat a növekedésben és az innovációban, kiteljesíti az egységes piacot, megerősíti az ellátási láncokat és diverzifikálja a kereskedelmi kapcsolatokat, miközben biztosítja a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz, valamint a megfizethető, tiszta és hazai energiaforrásokhoz való hozzáférést.
Mindezeken a területeken az Európai Tanács által jóváhagyott „Egy Európa, egy piac” program konkrét, 2027 végéig megvalósítandó célkitűzéseket határoz meg. A geopolitikai szükségszerűségen túl mindez végső soron arról szól, hogy a polgárok számára megfizethetőbbé tegyük az életet, megteremtsük a több jó minőségű munkahely létrejöttének feltételeit és javítsuk Európa szociális piacgazdaságának rezilienciáját.
A védelem és a versenyképesség – az EU bővítése és az Ukrajnának nyújtott folyamatos támogatásunk mellett – kiemelt helyen szerepel majd a napirenden, amikor az idei fővárosi látogatássorozatom során találkozom az európai vezetőkkel.
Az előttünk álló idei kulcsfontosságú döntések közül azonban egy kiemelkedik: az, hogy az év végéig megállapodásra jussunk az EU következő többéves pénzügyi keretéről, vagyis a 2028–2034-es időszakra szóló hosszú távú költségvetésünkről.
Miért kell ezt a megállapodást 2026 vége előtt elérni? Azért, mert ezt követően körülbelül egy évre lesz szükségünk ahhoz, hogy – Brüsszelben és a tagállamokban egyaránt – kialakítsuk a szükséges jogalkotási és igazgatási keretet, és ezáltal biztosítsuk a következő uniós költségvetés zavartalan végrehajtását. Ezt egyszerűen a körültekintő tervezés követeli meg. Ellenkező esetben azt kockáztatjuk, hogy fennakadások keletkeznek a mezőgazdasági termelők, a vállalkozások, a diákok, a kutatók és az innovátorok finanszírozásában.
Az uniós költségvetés évtizedek óta támogatja kontinensünk fenntartható és inkluzív növekedését a mezőgazdaságba, régióinkba, a kutatásba, valamint a zöld és digitális átállásba irányuló beruházások révén. Ez a jövőben is így lesz. Ugyanakkor a költségvetésnek Európa változó prioritásait is tükröznie kell, ideértve a védelmet, a biztonságot és a versenyképességet.
A nemzeti költségvetésekhez hasonlóan az uniós költségvetésnek is véges erőforrások keretei között kell megvalósítania prioritásait. Finanszírozásának legnagyobb részét a tagállamok nemzeti hozzájárulásai biztosítják. E hozzájárulásokat észszerű keretek között kell tartanunk. Ezért az új közös források kiegyensúlyozott és ambiciózus csomagja az átfogó megállapodás elengedhetetlen részét fogja képezni.
Bátorítónak érzem azt a konstruktív szellemet, amely eddig a vezetők többéves költségvetésről folytatott megbeszéléseit jellemezte. Bízom abban, hogy végül megtaláljuk majd a megfelelő egyensúlyt, uniónk, polgáraink és jövőnk javát szolgálva. Mert közös felelősségünk, hogy így tegyünk.
A szerző az Európai Tanács elnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.