Friedrich Merz több mint három hét után tér vissza a német politikai nyilvánosságba, és aligha találhatna kényelmetlenebb pillanatot a visszatérésre. A kancellári hivatal a nyári hetekben igyekezett úgy fogalmazni, hogy a kormányfő valójában nem volt szabadságon, csak nem szerepelt nyilvános programokon, a politikai élet azonban közben nem állt meg. A fekete–vörös koalíció támogatottsága mélypontra jutott, a CDU és az SPD saját táborában is erősödött az elégedetlenség, szeptemberben pedig három tartományi választás jön, amelyek közül kettőben az AfD toronymagas esélyes.
A Süddeutsche Zeitung ezért „megtépázva az őszbe” hangulattal ír Merz visszatéréséről: a kancellárnak éppen akkor kellene fájdalmas reformokat elfogadtatnia, amikor politikai tekintélye a leggyengébbnek látszik hivatalba lépése óta.
A következő hét már önmagában próba lesz. Augusztus 25-én és 26-án a brandenburgi Neuhardenberg kastélyában kétnapos kormányzati tanácskozást tartanak, amelynek központi témája a versenyképesség, az ipar, az innováció és a német gazdaság helyzetének javítása lesz. A napirend egyik blokkja a „Németországot újra pályára állítani” címet kapta, a kabinet pedig vállalatvezetőket, kézműves szervezetek képviselőit és technológiai cégeket is meghívott. Közvetlenül utána, augusztus 27-én és 28-án Münsterben találkozik a CDU/CSU és az SPD parlamenti frakcióinak vezetése. A két eseménynek eredetileg azt kellett volna sugallnia, hogy a koalíció a nyári szünet után új lendületet vesz.
Merz gyors átalakítással vetne véget a Spahn-botránynak, Németországban most először irányíthatja nő a kormányzat napi működésétMost inkább annak tesztje lesz, képes-e még közös irányt kijelölni.
A társadalmi hangulat ehhez rendkívül kedvezőtlen. A Forschungsgruppe Wahlen legfrissebb Politbarometerében a megkérdezettek 75 százaléka elégedetlen Merz kancellári munkájával, mindössze 20 százalék elégedett.
A személyes politikusi értékelésben Merz mínusz 1,9 pontra esett az ötpontos pozitív és negatív skálán, ami eddigi mélypontja. A Süddeutsche Zeitung által idézett adatok szerint a fekete–vörös kormány munkájával nagyjából tízből hét német elégedetlen. Még súlyosabb jelzés, hogy a választók 80 százaléka úgy érzi, maga a CDU sem áll teljesen pártelnöke mögött; ezt még az Unió támogatóinak 67 százaléka is így látja.
A nyugdíj lehet az első nagy konfliktusforrás
A legveszélyesebb ügy a nyugdíjreform. A berlini kormány által felállított szakértői bizottság egyik központi javaslata az úgynevezett „63 éves nyugdíj” megszüntetése. Az elnevezés ma már félrevezető, mert az aktuális korosztály esetében a kedvezményes korhatár 64 és fél év, a lényeg viszont változatlan: aki 45 éven át fizetett járulékot, a rendes korhatár előtt, levonás nélkül vonulhat nyugdíjba. Évente mintegy 250–280 ezer ember él ezzel a lehetőséggel. Gazdasági kutatók szerint eltörlése milliárdos megtakarítást hozhatna és több tízezer idősebb dolgozót tarthatna a munkaerőpiacon, politikailag viszont rendkívül népszerűtlen intézkedés.
Kitört a lázadás Friedrich Merz nyugdíjterve ellen, Németországban még tovább erősödhet a szélsőjobbA második front az adóreform. A koalíció a kisebb és közepes jövedelműek tehermentesítését ígérte, a tervek teljes kifutásakor egy átlagos dolgozó család számára évi néhány száz eurós, egyes számítások szerint nagyjából 600 eurós könnyítéssel. Az SPD ezt kevésnek tartja. Lars Klingbeil pénzügyminiszter nagyobb tehercsökkentést szeretne az alsó és középső jövedelmi sávokban, ennek finanszírozásához viszont a magas jövedelmek és a nagyobb örökségek erősebb adóztatását is napirendre venné. Az Unió ezt elutasítja.
A vita klasszikus koalíciós ütközőzóna: a CDU azt akarja megmutatni, hogy nem emel adót, az SPD pedig azt, hogy a költségvetési lyukakat nem a középosztállyal és a szociális rendszer kedvezményezettjeivel
fizetteti meg.
Szeptemberben jön a választási próba
Szeptember három választása ezért országos erőpróbává válik. Elsőként szeptember 6-án Szász-Anhalt szavaz. Az augusztusi Pollytix-felmérés 43 százalékot mért az AfD-nek és 23-at a CDU-nak; más kutatások is húsz pont körüli különbséget mutatnak. Az AfD ugyan a jelenlegi számok alapján nem feltétlenül szerezne önálló parlamenti többséget, de történelmi esélye van arra, hogy messze a legerősebb párt legyen, és olyan helyzetet teremtsen, amelyben a CDU csak nagyon széles, politikailag nehezen kezelhető együttműködéssel tudná távol tartani a tartományi kormány élétől.
Két héttel később, szeptember 20-án Berlin és Mecklenburg-Elő-Pomeránia következik. Berlinben az INSA augusztusi felmérése 20 százalékot adott a CDU-nak, 19-et a Baloldalnak, 17-et az AfD-nek, 16-ot a Zöldeknek és 15-öt az SPD-nek.
A jelenlegi CDU-vezette kormány folytatása ezért korántsem biztos, a szövetségi fővárosban a koalíciós matematika a kampány végére teljesen nyitott maradhat. Mecklenburg-Elő-Pomerániában még rosszabb az Unió helyzete: az AfD 36 százalék körül, az SPD 29 körül, a CDU mindössze 9–10 százalékon áll.
Csapdába került Friedrich Merz CDU-ja, a bevándorlók száma csökken, a szélsőjobboldali AfD népszerűsége nőA három voksolás közül különösen Szász-Anhalt eredménye alakíthatja át a német pártrendszer vitáit. A Politbarometer szerint a németek 64 százaléka rossznak tartaná, ha egy keleti tartományban AfD-s miniszterelnök kerülne hivatalba, 23 százalék viszont üdvözölné. A CDU együttműködési tilalmát az AfD-vel a választók 61 százaléka támogatja, a Baloldallal szembeni hasonló elzárkózást viszont csak 34 százalék. Egy nagyon erős AfD-eredmény ezért újra előhozhatja azt a vitát, hogy az Unió milyen pártokkal hajlandó kormányt alakítani, és meddig tartható a jelenlegi „tűzfal”, ha a hagyományos pártok támogatottsága tovább zsugorodik.
