Több mint egy évtized után megszűnt önálló katonai erőként a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők. Mazloum Abdi főparancsnok Damaszkuszban jelentette be, hogy az SDF küldetése véget ért, a szervezetet feloszlatják, egységeit pedig teljesen beolvasztják a szíriai állami intézményekbe. A döntés a kurdok által létrehozott északkelet-szíriai autonóm közigazgatás végét is jelenti: annak civil szervezetei ugyancsak a központi állam részévé válnak.
A bejelentés a januárban megkötött damaszkuszi–kurd megállapodás végrehajtásának utolsó nagy lépése. Ahmed al-Saraa elnök kormánya és az SDF hónapokon át vitázott az integráció részleteiről, miközben az új szíriai vezetés egyre határozottabban követelte, hogy az ország területén ne maradjon a központi hadseregtől független fegyveres struktúra.
Abdi a damaszkuszi elnöki palotában tartott sajtótájékoztatón azt mondta, Szíria a háború szakaszából a béke és az újjáépítés időszakába lép. A döntést egy új, egységes ország megteremtésének részeként mutatta be, amelyben kurdok, arabok, türkmének és asszírok egyaránt helyet kapnak. A kurd vezető külön hangsúlyozta az anyanyelvi oktatás ügyét, amely az elmúlt hónapok tárgyalásainak egyik legérzékenyebb pontja volt.
Az SDF 2015-ben jött létre, és hamar az Egyesült Államok legfontosabb szárazföldi partnerévé vált az Iszlám Állam elleni szíriai hadműveletekben.
Gerincét a kurd Népvédelmi Egységek, a YPG adták, mellettük arab, keresztény és más helyi milíciák is harcoltak. Az amerikai légierő támogatásával az SDF kulcsszerepet játszott Rakka elfoglalásában és az Iszlám Állam területi kalifátusának felszámolásában.
A damaszkuszi hatalomváltás alapvetően átírta ezt az egyensúlyt. Bassár el-Asszd rendszerének 2024 végi bukása után az Egyesült Államok gyorsan kapcsolatot épített ki az új szíriai vezetéssel. Washington egyre inkább az ország területi egységének helyreállítását támogatta, és a kurd vezetést kompromisszumra ösztönözte. Az SDF számára ezzel megszűnt az a stratégiai helyzet, amelyben az amerikai katonai jelenlét tartós garanciát jelentett önállóságára.
Januárban az SDF és Damaszkusz megállapodott a fokozatos integrációról.
Az egyezség egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a kurd harcosok nem egyetlen különálló hadtestként maradnak meg, hanem a szíriai hadsereg dandárjaiba kerülnek. A YPG egységeinek beolvasztása már korábban megkezdődött, parancsnoka, Sipan Hamo pedig márciusban a keleti területekért felelős védelmi miniszterhelyettes lett.
A kompromisszum politikai engedményeket is tartalmazott. Al-Saraa rendeletben ismerte el a kurdokat Szíria egyik alkotó közösségeként, a kurd nyelv hivatalos státust kapott az arab mellett, a kurd újév, a Nowruz nemzeti ünneppé vált. Több 10 000 olyan haszakei kurd is visszakapta szíriai állampolgárságát, akitől a korábbi rendszer évtizedekkel ezelőtt megvonta azt.
Ezek a lépések azért fontosak, mert a kurd közösség legnagyobb félelme az autonóm struktúrák felszámolása után a korábbi asszimilációs politika visszatérése. Aszad alatt a kurd nyelv nyilvános használatát korlátozták, sok település nevét arabosították, és az állampolgárság nélküli kurdok tízezrei alapvető jogoktól estek el. Az új rendszernek ezért a katonai integráció mellett azt is bizonyítania kell, hogy a megígért kulturális jogokat a gyakorlatban is tiszteletben tartja.
A feloszlás az Iszlám Állam elleni küzdelemben is új helyzetet teremt.
Az SDF őrizte az elfogott dzsihadisták ezreit és családtagjaik tízezreit több északkelet-szíriai börtönben és táborban. A legnagyobb közülük az al-Hol tábor, amely hosszú ideje biztonsági kockázatot jelent. Ezeknek a létesítményeknek az őrzése most a damaszkuszi állam felelősségévé válik.
Az Egyesült Államok számára az integráció egyszerre jelent sikert és korszakhatárt. Washington történelmi jelentőségűnek nevezte a januári megállapodást, mert csökkentette egy újabb szíriai belháború veszélyét. Közben azonban megszűnik az a helyi katonai partner, amelyre az amerikai hadsereg az Iszlám Állam elleni műveleteinek jelentős részét építette. A jövőben az amerikai terrorellenes együttműködés súlypontja egyre inkább a damaszkuszi kormányra kerülhet.
Damaszkusz szempontjából a döntés az ország újraegyesítésének egyik legfontosabb állomása. Az új vezetés most már a korábbi kurd autonóm térség intézményeit, határátkelőit és gazdasági erőforrásait is központi ellenőrzés alá vonhatja. Különösen fontosak az északkeleti olajmezők, amelyek bevételeire az újjáépítéshez pénzszűkében lévő államnak nagy szüksége van.
A mostani döntés legfontosabb eredménye, hogy Szíriában megszűnik az ország egyik legerősebb párhuzamos hadserege. Ez erősíti a központi államot és csökkenti egy kurd–damaszkuszi fegyveres konfliktus veszélyét.
Az alku tartóssága azon múlik, hogy az új szíriai vezetés képes-e az egységes államot úgy felépíteni,
hogy a kurdok a katonai önállóság elvesztését ne politikai és kulturális jogaik elvesztéseként éljék meg.
