Az a szurkolói csoport, amelyik a Ferencváros legitim, a klubbal azonosítható részének tekinti magát, a kilencvenes évek maffiaéveit idéző módon üzent az újságíróknak. Nem állításokat cáfoltak, nem tényeket állítottak szembe tényekkel, és nem próbálták megmagyarázni, hogy miért téves az, amit Kele János (24.hu) és Murányi András (Index) feltárt.
Ehelyett az egyik cikk szerzőjét egy drapérián támadták, másikukat pedig az online térben: létükben fenyegették, és egyikük elhunyt családtagját is bevonták a megfélemlítésbe.
Mindezt azért, mert a két újságíró igyekezett szétszálazni a Fradiváros 25 milliárd forintos állami támogatásának útját, illetve megkérdőjelezték a felhasználás szabályszerűségét, tudniillik nem épült semmi, cserében viszont a pénz sincs már meg.
Nem cáfoltak – fenyegettek
Mindez azonban már messze túlmutat a szurkolói indulatokon: ez súrolja a Büntető Törvénykönyvben leírtakat. Dr. Borbély Zoltán ügyvéd, sportjogász szerint a „Kezdj el aggódni, Jani!” típusú üzenet önmagában nem meríti ki a büntetőjogi fenyegetés tényállását. Ehhez ugyanis személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekménnyel kellene megfenyegetni valakit. „Az erőszak kilátásba helyezéséhez ez a szófordulat, hogy a kezdj el aggódni, kevés” – fogalmazott.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a történteknek ne lehetne jogi következménye. Borbély szerint
felmerülhet a garázdaság szabálysértése, ha a magatartás kihívóan közösségellenesnek minősül, vagyis ehhez nem is kell erőszak.
„Ha azt mondjuk, hogy egy újságíró közérdekű ügyben írt cikkei miatt való fenyegetés kihívóan közösségellenes, akkor ez megvalósítja a garázdaság szabálysértését” – mondta. Ennek megítélése azonban már az adott ügy körülményeitől függ.
A fenyegetésnek is van jogi határa
Tudniillik a burkolt fenyegetések jogi megítélése különösen nehéz. Borbély saját praxisából is említett egy esetet, amikor egy komoly bűnszervezet ügyében az egyik elkövető jogi képviselője a karácsonyi ünnepek előtt azt kérdezte védence nevében a bírótól: „Ügyfelem érdeklődik, hogy hogy van a család?”. A szakember szerint ez nyilvánvalóan fenyegető üzenet volt, mégsem találtak olyan büntetőjogi tényállást, amely alapján eljárást lehetett volna indítani.
Vagyis a jogi határvonal világos: ami nem felel meg a Büntető Törvénykönyv fenyegetésre vonatkozó tényállásának, az nem lesz attól bűncselekmény, hogy fenyegetőnek érezzük.
Ettől azonban még minősülhet szabálysértésnek, és erkölcsileg, illetve a sajtószabadság szempontjából is súlyosan kifogásolható és aggályos lehet.
Kérdésünkre, hogy a ferencvárosi klubnak el kellett volna-e határolódnia a fenyegetőktől, az ügyvéd azt válaszolta, hogy „ez mindenképpen helyes lenne”. Egyúttal hozzátette, hogy a klub azt is mondhatja: ez tőle teljesen független és mivel nincs köze a történtekhez, ezért nem tartja szükségesnek az elhatárolódást vagy a bocsánatkérést.
Innen már a jogállam a tét
A sportjogász szerint azonban a történet nem pusztán jogi kérdés. Ha egy újságíró azért gondolja át írását vagy gyakorol öncenzúrát egy közérdekű ügyben, mert megfenyegetik, az a sajtószabadságot is érinti. „Ha valamilyen oknál fogva nem írhat szabadon, még akkor is, ha ez a vélemény adott esetben komoly vitára ad okot, akkor a jogállam is veszélybe kerül” – figyelmeztetett Borbély Zoltán.
