Az elmúlt hatéves működése során idén először jóval több lett a polgári jogi megoldásokat kívánó probléma, mint a büntetőjogi jellegű a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesületnél – mondta el dr. Kajó Cecília, az egyesület titkára. Ez remélhetőleg annak is köszönhető, hogy az egyesület az elmúlt években sokat foglalkozott a hozzá forduló állatvédő szervezetek és magánszemélyek, illetve jogász kollégák megkereséseivel, és sok kis „hobbijogászt” nevelt ki az évek folyamán, akik csodálatos tartalommal és önállósággal tesznek bejelentéseket és feljelentéseket hibás, hiányos állattartások, illetve állatkínzások miatt, sőt akár a meghozott döntések elleni jogorvoslati kérelmeket is önállóan intézik, maximum megerősítést kérnek az egyesület jogászaitól.
Kajó Cecília kifejtette: naponta kapnak 10–15 megkeresést telefonon, e-mailben és Messengeren, nagyjából fele-fele arányban állatvédő szervezetektől és magánszemélyektől. Kiemelte: az utóbbi időben megváltozott a segítségkérések típusa, például megnövekedett azoknak a problémáknak a száma és aránya, amikor egy olyan állat, amelyet felelőtlen impulzusvásárlás révén szereztek be a tulajdonosok, a későbbiekben csak méregdrága állatorvosi kezelések révén marad életben, de az eladó („tenyésztő”) vagy eleve felkutathatatlan volt, vagy fellelhető ugyan, de nem hajlandó kommunikálni és egyezségre törekedni.
„Egyre többször találkozunk olyan esetekkel is, amikor egy menhellyel nem rendelkező állatvédő szervezet nem írásban szerződik az általa igénybe vett ideiglenes gondozói körrel,
majd vita támad, hogy kinek pontosan mi a feladata és a felelősségi köre, ki és milyen mértékben vállalta a tartási és kezelési költségeket” – részletezte.
A jogász szerint munkájuk során az örök klasszikus az a vita, amely abból fakad, hogy a menhelyek sok-sok évvel ezelőtt valahonnan, ellenőrizetlen forrásból letöltöttek egy örökbefogadási sablonszerződést, és például maga az örökbe adó szervezet sem érti, hogy mi a tulajdonjog-fenntartással történő átadás lényege, vagy egyes elvárások kapcsán réges-régi jogszabályokra hivatkoznak az örökbefogadóval szemben, amelyeknek egyébként már a múltban sem volt jogi relevanciájuk, mert a kikényszeríthetőségre nem voltak hatással.
Az előző években nagyon gyakori volt, hogy az egyesülethez fordulók oltatlan, chip nélküli, rendszertelenül etetett és gondozott állatok okán kívántak bejelentéseket és feljelentéseket tenni, elérni, hogy a hatóság kötelezze az állattartót a felelős állattartásra, vagy egyenesen büntesse meg, szabjon ki bírságot, vagy tiltsa el az állattartástól. „Ehhez képest idén arányaiban megdöbbentő módon megnövekedett a szerződéses partnerek jogvitás ügyei. Szerződés alatt nagy általánosságban érthetünk házastársakat, élettársakat, eladót és vevőt, illetve örökbe adót és örökbefogadót.
A büntetések iránti igény helyét átvette a jogvitás esetek rendezésének igénye.
Utólag természetesen mindenki sokkal okosabb, mi is, de sajnos a jogvitás esetek hátterében az előzetes hanyagság és gondatlanság is sokszor szerepet játszik” – mondta el dr. Kajó Cecília. Sokan a mai napig fölösleges „papírozásnak” érzik a szerződést egy állat megvásárlásánál vagy örökbefogadásánál, holott gyakran a többszörösét költik rá, mint mondjuk egy ruhára, cipőre vagy műszaki cikkre, amelynek szavatossági iratait bezzeg alaposan elrakják, hogy ha meghibásodik, ki lehessen cserélni.
A felelőtlenség az élőlények „lepapírozásával” sajnos az elmúlt években nem változott, nem javult – jelezte a szakember. Mint elmagyarázta, az adásvételi ügyleteknél elsősorban az eladó diktál, és azért nem papírozza le az állatot, mert „adót optimalizál”. Az örökbefogadásnál pedig sokszor rohannak a menhelyi dolgozók, nincs idő, nincs hely az azonnali iratkitöltéshez, becsszóra megígéri mindenki, hogy később majd küldi az adatait, vagy később majd kitöltve visszaküldi az üres szerződést, de erre végül gyakran nem kerül sor. „A szerződések tartalma is sok kívánnivalót hagy maga után,
nap mint nap látunk olyan sablonokat, ahol kézzel kell átjavítani a keltezést ’19-ről 2026-ra. Gondolhatja mindenki, milyen hatályos jogszabályokat és XXI. századi elvárásokat, jogilag kikényszeríthető elvárásokat tartalmazhatnak az ilyen szerződések…”
Rendkívül elkeserítő a harmadik vezető ügytípus, a válófélben lévő partnerek, illetve szakítás után az egykori élettársak egymás elleni bosszúhadjáratai, amikor az egyik fél akár azért, hogy egy vagyonmegosztás vagy más egyezség jól sikerüljön, akár tényleg pusztán bosszúvágyból elviszi a partnere állatát ismeretlen helyre. „Ilyenkor a tanácsadás sokszor már az első kérdésnél megakad, mert a hozzánk forduló nem tud válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy ki az állat tulajdonosa. A legbonyolultabb, legvadabb verziók hangzanak el, például hogy a párom adta a pénzt, de az én nevemre vettük, de aztán átírattuk a gyerek nevére, mert nagyon szerette volna” – mutatott rá dr. Kajó Cecília az emberi természet gyarlóságára.
Az az állatvédelmi jog tehát, amit ők folytatnak az egyesületnél, a gyakorlatban egy olyan komplex halmaz, amelyben megjelenik a felelős állattartás számonkérése, az állatkínzásokkal szemben kiszabott szigorú büntetések, illetve az állattartó által és az állattartó kárára elkövetett cselekmények egyaránt. Ehhez nem elég annyit tudni, hogy rossz tartás esetén a jegyzőhöz kell fordulni, állatkínzás okán pedig feljelentés tehető a rendőrségen. A jogászaik élete ezért folyamatos tanulás, készülés, utánanézés. „A cél a jövőre nézve az, hogy az állatvédelemben tevékenykedők ne csak egy, a múltban elkövetett cselekményért kiszabható büntetéssel kapcsolatos eljárás kezdeményezésében legyenek profik, hanem a már bekövetkezett károk helyes kezelésében, de leginkább azok megelőzésében is. A büntetőjog elsősorban a múltról szól, a polgári jog pedig elsősorban a jövőről. Ezeknek kéz a kézben kell járniuk, hogy kiadják a teljes egészet, amely kellő lefedettséget ad az állatvédelmi rendszernek” – zárta dr. Kajó Cecília.
