Szász-Anhalt a legkisebb német tartományok közé tartozik, alig több mint kétmillió lakossal. A német gazdaság teljesítményében csekély szerepet játszik, Berlinből nézve ezért sokáig távolságtartással tekintettek az ottani folyamatokra, a jobbratolódásra: a keletnémet elégedetlenség különös laboratóriumaként emlegették. Az Alternatíva Németországért (AfD) vasárnapi földcsuszamlásszerű győzelme óta ez a magyarázat már nagyon kevés.
Nem elég ugyanis arra hivatkozni, hogy Kelet-Németország mégiscsak más: így az újraegyesítés utáni társadalmi veszteségek, a fiatalok elvándorlása, a csekélyebb vagyon, a Berlin iránti bizalmatlanság és Oroszország eltérő történelmi megítélése magyarázza az AfD megerősödését. Ez már csak azért sem kielégítő magyarázat, mert a populista erő nem pusztán keletnémet párt. Országosan is 27-28 százalék körüli a népszerűsége, mintegy öt százalékkal előzi meg a keresztény uniópártokat, a CDU/CSU-t.
Németország közel került ahhoz, hogy a háború utáni időszakban először szélsőjobboldali tartományi kormánya legyen.
A következő próba pedig már itt is van, karnyújtásnyira: szeptember 20-án Mecklenburg–Elő-Pomerániában választanak, ott 35 százalékra mérik az AfD-t, 32-re Manuela Schwesig tartományi miniszterelnök szociáldemokrata pártját. Itt korántsem annyira drámai a helyzet, mint Szász-Anhaltban: a választók 56 százaléka továbbra is SPD vezette kormányt szeretne, és Schwesiget személyesen is jóval többen választanák miniszterelnöknek, mint az AfD jelöltjét.
Ugyanezen a napon Berlinben is szavaznak, ahol az AfD nagyjából 18 százalékon áll. Vagyis egyelőre szó sincs keletnémet dominóról; a többi keletnémet tartományban, Szászországban, Türingiában és Brandenburgban pedig csak 2029-ben lesz a következő tartományi választás.
Korai lenne tehát pánikba esni, de meg kell kondítani a vészharangot, és nemcsak Németországban, hanem európai szinten is. A keletnémet tartományokban ugyanis egy olyan párt áll az élen, amelynek a vezetői nyíltan kampányolnak az Európai Unióból és az euróövezetből való kilépés mellett.
Németország az EU legnagyobb gazdasága, legnépesebb tagállama és az Ukrajna támogatásáról, az oroszok elleni szankciókról, a védelemről, a költségvetésről és a bővítésről szóló kompromisszumok egyik nélkülözhetetlen szereplője. Az AfD megerősödése a CDU jobbratolódását eredményezheti, és erősítheti a németeknek a közös Európával szembeni szkepticizmusát.
Ugyanakkor a tartományi választások még nem változtatják meg Németország európai elköteleződését.
Nagyobb próbatétel lesz az EU számára Franciaország.
A 2027-es elnökválasztáson Emmanuel Macron nem indulhat újra. Marine Le Pen a nyári fellebbviteli ítélet után ismét versenyben van, és felmérések szerint 33-35 százalékra számíthat az első fordulóban. Sőt, a második fordulóban is győzhet több felmérés szerint.
A jobboldali populista politikus elnöksége már alapjaiban változtatná meg az Uniót. A Nemzeti Tömörülés (RN) ugyan már nem a Frexit programjával kampányol, így egy Le Pen-elnökség nem jelentené automatikusan Párizs távozását az EU-ból. Sokkal valószínűbb, hogy Le Pen belülről akarná megreformálni az Uniót, ami azt jelentené, hogy egy sor jogkört elvonnának Brüsszeltől, csökkentenék a közösség költségvetését, kevesebb pénz jutna Magyarországnak is.
Ha Németország mindeközben képtelen lenne kikecmeregni a politikai válságból, akkor az EU valódi vezető nélkül maradna, ami súlyos következményekkel járna a mai geopolitikai helyzetben. Hiszen az Unió mind nagyobb nyomás alá kerül az USA és Kína részéről, s komoly erőfeszítéseket kell tennie saját védelme szavatolására.
Szász-Anhalt még messze nem jelenti Európa halálos ítéletét. De komoly figyelmeztetés.
És jelzés arra, hogy valamit másként kell csinálni. Mert egyre kevesebben érzik úgy, hogy a jelenlegi Európa képes jobb életet kínálni nekik.