Új szakaszba lépett Szlovénia és Horvátország együttműködése a második világháború utáni tömeges kivégzések áldozatainak feltárásában. Janez Janša szlovén miniszterelnök nemrégiben Ljubljanában fogadta Ivan Penavát, a horvát parlament alelnökét és Stipo Mlinarić képviselőt. A találkozón Mitja Ferenc, a rejtett tömegsírok ügyével foglalkozó szlovén kormánybizottság elnöke is részt vett.
A tárgyalások középpontjában a Maribor melletti Tezno és a Škofja Loka közelében fekvő Crngrob állt. A szlovén kormány közlése szerint Tezno a horvát áldozatok legnagyobb ismert háború utáni tömegsírja lehet: a kutatók 15-20 ezer ember maradványaival számolnak. A helyszínen 1999-ben, autópálya-építés közben találták meg az első nagyobb sírszakaszt, ahol 1179 holttestet emeltek ki.
A maradványok egy második világháborús páncélosárokban fekszenek, amelynek eddig mintegy 930 méteres szakaszát azonosították. A kutatócsoport azt vizsgálja, mennyivel hosszabb a tényleges árok, és milyen területeken lehet további temetkezési helyeket találni. A cél nem azonnal a teljes exhumálás, hanem a helyszín pontos feltérképezése és a többéves munka szakmai előkészítése.
Crngrobnál már ebben a hónapban folytatják
A legközelebbi konkrét lépés Crngrobhoz kapcsolódik. A szlovén bizottság a horvát fél és emberi maradványok keresésére kiképzett kutyák segítségével már korábban is végzett terepvizsgálatokat. A kormány tájékoztatása szerint szeptemberben több új sírhelyet ellenőriznek, majd ahol a vizsgálatok megerősítik a feltételezéseket, megkezdődhet az exhumálás.
A crngrobi erdők különösen érzékeny helyet foglalnak el a horvát történelmi emlékezetben. A kutatók szerint itt a nácibarát Független Horvát Állam (NDH) tisztviselői, katonái, menekülő hozzátartozóik és civilek is a háború utáni megtorlások áldozataivá váltak. A becslések bizonytalanok, ezért a szlovén és horvát szakértők a helyszíni bizonyítékok, antropológiai vizsgálatok és DNS-elemzések alapján akarják tisztázni az áldozatok számát és személyazonosságát.
A két ország már korábban is együttműködött a katonai temetők és rejtett sírhelyek ügyében.
A horvát kormány áprilisban arról számolt be, hogy szakemberei a szlovén bizottsággal közösen kutatnak Crngrob térségében. Az új politikai megállapodás ezt az együttműködést szélesítheti ki, és lehetővé teheti, hogy Horvátország közvetlenül részt vállaljon a nagyobb exhumálások költségeiből.
A feltárásokat az új szlovén jogi környezet is segíti, mert könnyebbé vált a biológiai minták és DNS-profilok nemzetközi cseréje. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha az áldozatok hozzátartozói Horvátországban vagy más országokban élnek. Az azonosítás évekig tarthat, hiszen a tömegsírokban a maradványok keveredhettek, és sok esetben csak genetikai összehasonlítással lehet személyhez kötni őket.
Történelmi trauma és belpolitikai vita
A kérdés Horvátországban erősen politikai töltetű. Penava a jobboldali Haza Mozgalom vezetője, pártja 2024 óta a Horvát Demokratikus Közösség koalíciós partnere, és kiemelt ügyként kezeli a kommunista korszak bűneinek feltárását. Horvát sajtóértesülések szerint a ljubljanai látogatás a kormányon belül is vitát váltott ki, mert Penava a találkozót önálló politikai kezdeményezésként szervezte.
A történelmi háttér különösen összetett. A Független Horvát Állam 1941 és 1945 között fasiszta bábállamként működött, usztasa rezsimje tömeges üldözést és gyilkosságokat követett el szerbek, zsidók, romák és politikai ellenfelek ellen. A háború végén azonban a Jugoszláviából Ausztria felé menekülő katonák, tisztviselők és civilek közül sokakat a brit erők visszaadtak Tito partizánjainak, akik tömeges kivégzéseket hajtottak végre.
A kegyeleti szempont mellett a történészek számára az is fontos, hogy a feltárások ne előre rögzített nemzeti narratívák igazolását szolgálják. A sírokban katonák, tisztviselők és civilek maradványai egyaránt lehetnek, ezért az egyéni azonosítás és a halál körülményeinek dokumentálása nélkül könnyű politikai célokra leegyszerűsíteni a történetet.
A jugoszláv kommunista rendszer évtizedeken át elhallgatta a megtorlások történetét,
a rendszerváltás után viszont Szlovéniában több száz rejtett tömegsírt és kivégzési helyet azonosítottak. A feltárások azért haladnak lassan, mert minden helyszín régészeti, igazságügyi orvosi és antropológiai munkát igényel, az egyéni azonosítás pedig sok esetben csak DNS-vizsgálattal lehetséges.
Tezno esetében ezért a politikai bejelentéseknél jóval hosszabb folyamat következik. Szlovénia az idén elsősorban a páncélosárok további szakaszait térképezné fel, és emlékhely kialakítását készítené elő. Az exhumálás csak horvát finanszírozással, megfelelő szakértői kapacitással és többéves program keretében képzelhető el. A két ország számára a tét egyszerre kegyeleti, történeti és politikai: a feltárásoknak úgy kell tisztázniuk az áldozatok sorsát, hogy közben ne relativizálják se az usztasa rezsim, se a háború utáni kommunista megtorlások bűneit.
