Németország;Szász-Anhalt tartomány;Friedrich Merz;

Itt épült volna meg az Intel magdeburgi üzeme, ez azonban elmaradt, ez is hozzájárult a szász-anhaltiak csalódottságát

Gazdasági ügyekben is egyre több ember bizalmát élvezi az AfD, Friedrich Merz reformjai népszerűtlenek

A földcsuszamlásszerű szász-anhalti AfD-győzelem országos problémát jelent a német kancellár pártjának: a szeptemberi DeutschlandTrend felmérés szerint a jobboldali radikális formáció látványosan zárkózott fel a CDU/CSU mögé a gazdaság kezelésének megítélésében. Közben a tartományban a választók 36 százaléka már a jobboldali populistákra bízná a legfontosabb feladatok megoldását.

A szász-anhalti választás után Friedrich Merz azt mondta, kormánya a súlyos vereség ellenére sem mond le a gazdasági és szociális reformokról. A kancellár mozgástere azonban szűkült. A szélsőjobboldali, populista Alternatíva Németországért (AfD) párt vasárnap 43,8 százalékkal fölényesen megnyerte a tartományi választást, míg a kormányon lévő CDU 17,2 százalékkal történelmi mélypontra került. A választók 76 százaléka úgy véli, a szövetségi kormány megérdemelte a szász-anhalti figyelmeztetést, 82 százalék pedig nem bízik abban, hogy Merz sikerrel veszi az akadályokat az elkövetkező időszakban.

A politikai elégedetlenség mögött gazdasági bizalomvesztés is áll. A szeptemberi ARD-DeutschlandTrend-felmérés szerint a CDU/CSU-t továbbra is többen tartják kompetensnek a gazdaság kezelésében, mint bármely más pártot, de előnye gyorsan olvad: a választók 24 százaléka bízik leginkább az uniópártokban ezen a területen, miközben az AfD látványosan felzárkózott. Kelet-Németországban már minden vizsgált szakpolitikai területen – a klíma- és környezetvédelem kivételével – a jobboldali radikális párthoz társítják a legnagyobb kompetenciát.

Szász-Anhaltban a változás még markánsabb. Az Infratest dimap júliusi felmérésében a megkérdezettek 36 százaléka az AfD-re bízta volna a tartomány legfontosabb problémáinak megoldását, miközben öt éve még csak 9 százalék gondolkodott így. A CDU mutatója ugyanezen idő alatt 40-ről 16 százalékra zuhant. A gazdaság, a bevándorlás és az oktatás mellett a tartomány három legfontosabb problémája között szerepelt.

Az elégedetlenségből gazdasági hitel lett

Az AfD támogatói között különösen erős a személyes egzisztenciális bizonytalanság. A választási elemzések szerint ők különösen nagy arányban aggódnak a mindennapi kiadások, a munkahelyek és az energiaárak miatt. Szász-Anhalt munkanélkülisége továbbra is magasabb az országos átlagnál, a bérek alacsonyabbak, a lakosság lélekszáma pedig az újraegyesítés óta jelentősen csökkent. Sok térségből évtizedeken át fiatal és képzett munkavállalók költöztek el, miközben a társadalom elöregedett.

A párt ezekre a problémákra egyszerű és politikailag könnyen kommunikálható, a valóságban azonban nehezen megvalósítható választ kínál. Munkaerőhiány esetén nem a külföldi munkavállalók toborzását szorgalmazza, hanem a kivándorolt németek hazacsábítását, a menedékkérők és harmadik országból érkezők bevándorlásának erős korlátozását, valamint az úgynevezett szegénységi bevándorlás visszaszorítását. A program ugyanakkor kevés részletet tartalmaz arról, miként lehetne ezzel betölteni az egészségügyben, az iparban és a szolgáltatásokban tízezres nagyságrendben meglévő betöltetlen állásokat.

Az energia- és iparpolitikai ígéretek különösen fogékony közegre találnak a tartományban. Az AfD az Oroszország elleni szankciók eltörlését, az orosz földgázimport újraindítását, az Északi Áramlat gázvezeték használatának helyreállítását és a klímapolitikai előírások jelentős visszavágását, enyhítését ígéri. Szász-Anhalt a német vegyipar egyik központja, ezért a magas energiaárak az elmúlt években közvetlenül érintették a foglalkoztatást és a beruházásokat. A párt a szénerőművek és gázerőművek működtetésének meghoszabbítását támogatja, az új szélerőművek építését pedig korlátozná.

Az Intel magdeburgi gigaberuházásának meghiúsulása szintén erősítette a csalódottságot.

A multicég két chipgyárat épített volna a tartományi fővárosban mintegy 30 milliárd euróból, csaknem tízmilliárdos szövetségi támogatással, ám kényszerű globális költségcsökkentése miatt felfüggesztette a projektet. Az AfD ezt annak bizonyítékaként használja, hogy a nagy nemzetközi beruházások helyett a helyi kis- és középvállalkozásokat kellene előnyben részesíteni.

A program számai jóval nehezebben állnak össze

A gazdasági hitelesség erősödése azonban nem jelenti azt, hogy a program pénzügyi szempontból meggyőző lenne. A Hallei Gazdaságkutató Intézet (IWH) a választás előtt tételesen megvizsgálta az AfD 136, költségvetést érintő ígéretét. A hivatalos adatokkal számszerűsíthető 28 intézkedés évente mintegy 1,6 milliárd euró új kiadást jelentene. Ehhez hozzáadódik a tartomány költségvetésében már szereplő 877 millió eurós éves hitelfelvétel, amelyet a párt saját programja szerint szintén meg kellene szüntetni.

Az IWH számítása szerint így körülbelül 2,5 milliárd euró finanszírozási igény keletkezne, miközben a programból nagyvonalúan számolva is csak 243 millió euró megtakarítás vezethető le. A hiány legalább 2,2 milliárd euró lenne évente, ami a tartomány adóbevételeinek nagyjából negyedének felel meg. A párt adóemelést és új eladósodást is kizár, ezért a kutatók szerint nem látható, hogy miből finanszírozná ígéreteit.

Ez az ellentmondás azonban egyelőre nem gyengítette a politikai vonzerőt. A szász-anhalti eredmény azt mutatta, hogy a választók jelentős része a gazdasági kompetenciát már nem kizárólag részletes költségvetési számításokon méri. Az energiaárak, a lemaradó bérek, az ipari bizonytalanság és az elvándorlás tapasztalata erősebb lehet, mint a programok finanszírozhatóságáról szóló szakértői figyelmeztetés. Merz számára ezért a következő hónapok kérdése: hogy képes-e visszaszerezni azt a gazdasági hitelességet, amely évtizedeken át a CDU egyik legerősebb politikai előnye volt.

A dél-koreai elnöki hivatal azt vizsgálja, hogy katonai vagy nem harcoló egységeket is küldene a Közel-Keletre, az amerikai–iráni konfliktus közepette. A döntéshez parlamenti jóváhagyás szükséges. Szöul azért hajlik erre, mert az ország nyersolajimportjának csaknem hetven százaléka azon a tengeri útvonalon halad át, amelynek biztonságát most védenék.