A 2001. szeptember 11-i merényletek huszonötödik évfordulóján az Egyesült Államok ismét a World Trade Center, a Pentagon elleni támadás, a United–93-as járat Pennsylvaniában történt lezuhanásának összesen csaknem háromezer áldozatára emlékezik. New Yorkban a jubileum miatt a szokásosnál is nagyobb biztonsági készültséget rendeltek el: Alsó-Manhattanben a rendőrség, a Secret Service és más szövetségi szervek közösen dolgoznak, nehézfegyveres egységeket és drónelhárító csoportokat is mozgósítanak. A város vezetése közben szeptember 11-ét az emlékezés és a közösségi szolgálat napjává nyilvánította.
A negyedszázados évforduló azonban nem csak a gyászról szól. A 2001 után felépített terrorellenes rendszer eredményeit és költségeit is mérlegre teszik. Az al-Káida központi szervezete már nem képes olyan összehangolt, nagyszabású műveletekre, mint amilyennel New Yorkot és Washingtont támadta meg. A nyugati hírszerzési együttműködés, a repülőtéri ellenőrzés, a pénzügyi nyomkövetés és a nemzetközi rendőrségi koordináció lényegesen megnehezítette hasonló akciók előkészítését. A veszély ugyanakkor nem szűnt meg, hanem széttagoltabbá és nehezebben felismerhetővé vált.
A válasz ára messze túlnőtt Afganisztánon
George W. Bush elnök a merényletek után globális háborút hirdetett a terrorizmus ellen. Afganisztán megtámadása közvetlenül az al-Káida és az azt befogadó tálib rendszer ellen irányult, az iraki invázió viszont már egy sokkal szélesebb stratégia része lett. A következő két évtizedben amerikai katonai műveletek, kiképzési programok és terrorellenes akciók tucatnyi országra terjedtek ki.
A Brown Egyetem Costs of War projektjének szeptember elején közzétett összegzése szerint a 9/11 utáni háborúkban 905–940 ezer ember halt meg közvetlenül harci erőszak következtében, köztük 409–432 ezer civil. Az infrastruktúra pusztulása, az egészségügyi rendszerek összeomlása, az éhezés és a betegségek miatt további 3,6-3,8 millió közvetett halálesettel számolnak. A teljes emberveszteség így 4,5-4,7 millió lehet. Washington 2021-ig több mint nyolcezermilliárd dollárt költött vagy vállalt magára ezekkel a háborúkkal kapcsolatban.
A katonai fellépés legsúlyosabb mellékhatásai közé tartozott a hosszú afganisztáni és iraki háború, Guantánamo, az iraki fogolytáborokban elkövetett visszaélések, valamint a rendkívüli megfigyelési jogosítványok tartóssá válása. Az Egyesült Államokban és Európában a muszlim közösségeket érő előítéletek is felerősödtek. Több terrorizmuskutató szerint a nagyszabású katonai beavatkozások egy része újabb radikalizációt táplált, miközben a célzott hírszerzési és rendőri munka sok esetben hatékonyabbnak bizonyult.
Az Iszlám Állam 2014-es felemelkedése megmutatta, hogy az al-Káida meggyengítése nem jelentette a dzsihadista mozgalmak végét.
A szervezet Irakban és Szíriában területet foglalt, államszerű struktúrát épített, és közösségi médiára támaszkodó nemzetközi toborzást indított. Területi veresége után a hálózat regionális ágakra támaszkodik. Az Iszlám Állam Horaszán tartománya Afganisztánból és a környező térségből szervez támadásokat, miközben az al-Káida és az Iszlám Állam több afrikai szervezete is erősödött.
A következő veszély gyakran egy képernyő mögött születik
A 2026-os fenyegetettségi értékelések szerint ma nincs egyetlen, minden más csoportot háttérbe szorító terrorista szervezet. A Közel-Keleten és Afrikában működő dzsihadista hálózatok továbbra is komoly kockázatot jelentenek, s Európában és Észak-Amerikában egyre nagyobb gondot okoznak a lazán szerveződő online közösségek és az egyéni elkövetők. Az Európai Unió terrorellenes koordinátora a jubileum előtt arra figyelmeztetett, hogy a fiatalokat már nemcsak vallási vagy politikai ideológiák radikalizálhatják, hanem az erőszak iránti öncélú vonzalom és az internetes ismertség keresése is.
A közösségi platformok, a titkosított üzenetküldők, a mesterséges intelligenciával készített propaganda egyszerre könnyítik meg a toborzást és nehezítik a felderítést. A hatóságok számára különösen nagy gondot jelentenek azok, akik korábban nem kerültek rendőrségi látókörbe, mégis rövid idő alatt jutnak el az erőszakos cselekményig. Egy kés, gépkocsi vagy házilag összeállított eszköz beszerzése ráadásul jóval kevesebb nyomot hagy, mint egy összetett merénylet megszervezése.
A pénzügyi háttér is alkalmazkodott.
A készpénzes futárok és a hagyományos banki átutalások mellett megjelentek a kriptovaluták, a digitális tárcák és a nehezen ellenőrizhető informális átutalási rendszerek.
A válságövezetekben működő fegyveres csoportok ugyanakkor továbbra is klasszikus módszerekkel, védelmi pénzekből, csempészetből, emberkereskedelemből és nyersanyagok illegális kitermeléséből finanszírozzák magukat.
A jubileum egyik legfontosabb tanulsága ezért az, hogy a terrorellenes politika súlypontja ismét a megelőzésre tolódik. A 2001 után létrehozott hírszerzési és rendvédelmi együttműködés képes volt jelentősen csökkenteni egy újabb, hasonló méretű összehangolt támadás esélyét. A szakértők most attól tartanak, hogy a nagyhatalmi verseny, az ukrajnai és közel-keleti háborúk, valamint a belpolitikai viták miatt a kormányok túl gyorsan vonnak el figyelmet és erőforrást a terrorizmus elleni munkától. Huszonöt év után a fenyegetés kevésbé látványos, de ettől még nem lett egyszerűbb.
