Őselemek ihlették – François Fiedler kiállítása a Kieselbach Galériában

François Fiedler a párizsi magyar absztrakt festőknek a szűk elit táborába tartozik, melyben olyan szupersztárok vannak, mint Reigl Judit és Hantai Simon, akik az elmúlt évtizedekben a tündöklő csillagai lettek a magyar kortárs képzőművészetnek, hisz Párizsban ők inkább emigráns francia festőkként épültek be a helyi művészeti színtérbe – mondja Rieder Gábor művészettörténész a François Fiedler tiszteletére rendezett tárlaton a Kieselbach Galériában. Majd hozzáteszi, hogy az itthoni kutatások tovább növelték a magyar művészek franciaországi és nemzetközi érvényesülését. – Ennek a művészcsapatnak a menedzselésében különösen a Makláry Fine Arts Galériának megkerülhetetlen a szerepe. Ugyanez a galéria foglalkozott François Fiedlerrel is, aki különös alkotó, mert a festészete kötődik a Hantai- és a Reigl-féle, háború utáni franciás gesztusfestészethez, de ő ezen belül kialakított egy saját „nyelvezetet” és világot is – mondja Rieder.

A kommunista hatalomátvétel után pedig úgy döntött, hogy a francia fővárosban marad, festészetében pedig nem kísérletezett a figurális szürrealizmussal, hanem absztrakt képeket kezdett készíteni. – Fiedler visszahúzódó személyiség volt, idővel kiköltözött Párizsból egy vidéki házba, melynek a kertjében festette az alkotásait. Az ötvenes években pedig nagy hatással voltak rá az akkor felfedezett lascaux-i barlangrajzok, melyeknek a történelem előtti aurája, a sziklák festett felülete nagyban meghatározta a művészetét – mondta Rieder Gábor. A mostani kiállításon is szerepelnek ilyen képek, melyek olyan hatást keltenek, mintha tényleg az őskori barlangok egy-egy falrészletét látnánk. – A képeknek gipszes alapja van, amelyen Fiedler festéket csurgatott és folyatott le, és mivel egyszerre használt olaj- és vízbázisú festékeket, amik nem keverednek egymással, ezért a találkozásukból egy mikroszkopikus, márványos rajzolat alakul ki. A kép felületét ezután visszacsiszolta, amitől annak rajzolata még intenzívebb lett – mondta a művészettörténész. A képben tehát jelen vannak az őselemek: a földből eredeztethető gipsz, a festékek mint a víz és végül a szél, mely erodálja a felületet.

Frey Fiedlerhez hasonlóan autonóm művészetet művelt, olyan absztrakt kompozíciókat hozott létre, melyekbe beépítette az expresszív írásgesztusokat. Rieder szerint e szöveges karakter miatt Frey művészetét szkripturális absztrakciónak nevezhetjük. A jelen tárlaton láthatjuk az alkotó 1963-as Brief an Uschi (Levél Orsinak) című ciklusának darabjait, illetve a hetvenes években készült alkotásait is, melyek szintén a kézírásos leveleket idézik.