A Neue Zürcher Zeitung szerint Magyar Péter első száz napja azt mutatja, hogy az új magyar kormány valóban szakítani akar az Orbán-korszak több fontos elemével, ám a változtatások tempója és módszere máris felveti a kérdést: hol húzódik a határ a szükséges rendszerváltás és a politikai leszámolás között. Markus Ackeret tudósító úgy látja, a miniszterelnök olyan lendülettel kezdte meg a kormányzást, amelyet sok nyugat-európai konzervatív politikus megirigyelhetne. Magyar több választási ígéretét gyorsan teljesítette, politikájának kulcsszava pedig a „rendszerváltás”, amely tudatosan idézi fel az 1989-es fordulat nyelvezetét.
A svájci lap szerint ez a szóhasználat sokat elárul arról, milyen történelmi jelentőséget tulajdonít saját győzelmének Magyar Péter. A Tisza elnöke korszakhatárként kezeli az Orbán Viktor feletti választási győzelmet, és továbbra is erős az igény arra, hogy az új hatalom számoltassa el az előző rendszer kedvezményezettjeit.
A népszerűség azonban a lap szerint könnyen politikai önigazolássá válhat.
A kétharmados parlamenti többség lehetővé teszi az alkotmánymódosításokat és a nagyobb intézményi átalakításokat kompromisszumkényszer nélkül. Ez megkönnyíti a reformok végrehajtását, ugyanakkor azt a veszélyt is hordozza, hogy a kormányfő a választási felhatalmazásból azt a következtetést vonja le: amihez többsége van, az szükségképpen helyes is.
A hatalomgyakorlás próbája
Az NZZ példaként említi az állami média átalakítását. Az új kabinet megerősítette a közmédia független felügyeletét, vezetőcseréket hajtott végre, az állami hírcsatorna pedig átmenetileg felfüggesztette hírműsorait a szerkesztőségi működés újjászervezése miatt. Később bocsánatot is kért a nézőktől a korábbi évek szakmai hibáiért. A svájci lap szerint mindez jelzi a változtatás szándékát, arra azonban még nem ad választ, hogy egy hosszú ideig politikailag kompromittált médiarendszer miként szerezheti vissza gyorsan a hitelességét.
Még élesebben bírálja az újság Sulyok Tamás államfő eltávolításának módját. A kormány olyan alaptörvény-módosítást vitt keresztül, amelynek hatálybalépésével megszűnt az elnök megbízatása. Az NZZ az utódlás kezelését is ügyetlennek tartja. Magyar Péter Polgár Judit sakknagymestert már azelőtt lehetséges államfőjelöltként mutatta be, hogy ehhez megkapta volna a beleegyezését. Polgár Judit végül nem vállalta a tisztséget, és szeptember elején arról beszélt, hogy meglepte, milyen gyorsan vált valós lehetőséggé a felkérés.
A lap problémásnak tartja azokat az alkotmányos változtatásokat is, amelyek korlátozzák a parlamenti képviselők és a miniszterelnök mandátumainak számát.
A szabályok Orbán Viktort és a Fideszt is közvetlenül érinthetik. A Neue Zürcher Zeitung szerint egy liberális demokrácia éppen abban különbözik az illiberális modelltől, hogy a többség nem használhatja korlátlanul erejét a kisebbség ellen, még akkor sem, ha az előző hatalom maga sem tartotta tiszteletben ezt az elvet.
Ackeret szerint Magyar radikalizmusában időnként felismerhetők elődje politikai módszerei. A lap Ivan Krasztev bolgár politológus értékelését is felidézi, aki úgy látja: az új kabinet több kérdésben inkább továbbfejleszti Orbán politikáját, semmint teljesen szakít vele. Magyar gyorsan rendezte a kapcsolatot Brüsszellel, részben azért, mert az országnak szüksége van a korábban befagyasztott támogatásokra. Szeptember 9-én Budapest hivatalosan is arról értesítette az Európai Bizottságot, hogy teljesítette a jogállamisági feltételek egy részét; ezzel több milliárd eurónyi forrás felszabadítása kerülhet közelebb.
Nem az elszámoltatás lesz a végső mérce
Az NZZ szerint a magyar politika sajátossága, hogy a valódi törésvonal jelenleg kevésbé a bal- és jobboldal, inkább a konzervatív táboron belül húzódik. A Tisza maga is az Orbán-rendszerből nőtt ki, vezetőinek egy része korábban a Fidesz környezetében dolgozott, miközben a hagyományos baloldali és liberális erők jelentősen meggyengültek. A politikai rendszer ezért úgy változik meg, hogy közben több társadalmi és ideológiai vonása változatlan marad.
A svájci újság szerint az új hatalom legnagyobb politikai energiáját jelenleg mégis az Orbán-korszak kedvezményezettjeivel való elszámolás adja. A kormány olyan intézményi rendszert épít, amelynek feladata az előző években jogtalanul megszerzett vagyonok visszaszerzése lehet. Ackeret úgy látja, ezen a területen különösen erős a társadalmi igény: sok választó konkrét felelősöket és büntetéseket akar látni.
Az NZZ szerint ez részben azt is megmagyarázza, miért bukott meg az Orbán-rendszer.
A választók jelentős része hosszú ideig elfogadta a hatalmi koncentrációt, a fékek és ellensúlyok gyengítését és a média politikai befolyásolását, amíg úgy érezte, saját életkörülményei elfogadhatóak. A törés akkor következett be, amikor egyre látványosabbá vált a politikai elit gazdagodása és a társadalom mindennapi tapasztalatai közötti különbség.
A lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyar Péter hosszabb távú sikere nem azon múlik majd, hány egykori fideszes tisztségviselőt vonnak felelősségre. A választók előbb-utóbb azt fogják mérni, javult-e az életük. A kormánynak magas költségvetési hiánnyal kell megküzdenie, miközben jobb egészségügyet, működő közlekedést, kiszámíthatóbb megélhetést és több munkahelyet kell biztosítania.
A Neue Zürcher Zeitung szerint ezért a rendszerváltás valódi próbája még hátravan.
A gyors törvényalkotás, az Orbán-korszak lebontása, az uniós kapcsolatok rendezése és a korrupciós ügyek feltárása önmagában kevés lesz. Az új alkotmány előkészítésekor Magyar Péternek azt is bizonyítania kell, hogy valóban pluralista politikai rendszert akar létrehozni, és nem egy újabb kétharmados hatalmi modellt épít. Ha a választási lendület kifullad, a magyarok figyelme az elszámoltatásról arra fordul majd, mitől lett jobb az ország.
