A jemeni húszik alig három év alatt helyi fegyveres mozgalomból a közel-keleti háború önálló katonai szereplőjévé váltak. Az Anszár Alláh néven alakult mozgalom 2023 őszén még a Gázai övezetben harcoló palesztinok támogatásával indokolta fellépését, hamarosan azonban Izrael elleni rakéta- és dróntámadások, kereskedelmi hajók elfoglalása, amerikai és brit hadihajók elleni akciók, majd 2026-ban a szaúdi front újbóli megnyitása követte egymást. A mozgalom ma már egyszerre terheli az izraeli légvédelmet, a nyugati flottákat, Szaúd-Arábia biztonsági rendszerét és a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát.
A húszik katonai felemelkedése jóval korábban kezdődött. A zajdita síita közösségből kinőtt mozgalom a 2010-es években elfoglalta Szanaát és Észak-Jemen jelentős részét, majd 2015-től hosszú háborút vívott a szaúdi vezetésű koalícióval. Ebben a konfliktusban tanulta meg, hogyan lehet viszonylag olcsó drónokkal, cirkáló- és ballisztikus rakétákkal nagy értékű repülőtereket, olajlétesítményeket és katonai bázisokat fenyegetni. Irán fegyverkomponensekkel, technológiával, kiképzéssel és hírszerzési támogatással segítette a csoportot, miközben Teherán következetesen tagadja, hogy közvetlenül irányítaná a jemeni hadműveleteket.
A 2024-es ENSZ-szakértői jelentések szerint a húszik létszáma és fegyverzete egy évtized alatt nagyságrendekkel nőtt.
A korábbi, tízezres nagyságrendű milíciából százezres haderő lett, amely saját rakéta- és dróngyártó kapacitást, föld alatti raktárakat, mobil indítóállásokat és part menti megfigyelőhálózatot épített ki. A mozgalom erejét az is növeli, hogy hegyvidéki területen, széttagolt infrastruktúrával működik, ezért légicsapásokkal nehéz tartósan megbénítani.
A közel-keleti háborúba 2023 októberében kapcsolódtak be közvetlenül. Először Éjlát és Izrael déli területei felé indítottak drónokat és rakétákat. Sok eszközt még a cél előtt megsemmisített az izraeli, amerikai vagy más regionális légvédelem, de már önmagában az is stratégiai változást jelentett, hogy Izraelnek több mint másfél ezer kilométer távolságból érkező támadásokkal kellett számolnia. A húszik ezzel demonstrálták: az iráni szövetségi hálózat legtávolabbi tagja is képes közvetlenül bekapcsolódni az Izrael körüli hadszíntérbe.
A valódi nemzetközi áttörést a vörös-tengeri hadjárat hozta.
2023 novemberében helikopteres rajtaütéssel elfoglalták a Galaxy Leader autószállítót, majd hajók elleni ballisztikus rakétákat, cirkálórakétákat, támadó drónokat és robbanóanyaggal megrakott pilóta nélküli vízi eszközöket vetettek be. A húszik azt állították, hogy izraeli kapcsolatokkal rendelkező hajókat támadnak, a gyakorlatban azonban számos olyan kereskedelmi hajó is célponttá vált, amelynek izraeli kötődése közvetett vagy vitatható volt.
A gázai szolidaritástól a regionális frontig
A következmények távolról sem csak a jemeni partvidék régióját érintették. A Báb el-Mandeb a Vörös-tenger déli kapuja, innen vezet az út a Szuezi-csatornához, vagyis az Ázsia és Európa közötti kereskedelem egyik legfontosabb útvonalához. A kockázat miatt a legnagyobb hajóstársaságok hónapokra a Jóreménység foka felé terelték forgalmuk jelentős részét. Az út meghosszabbodott, nőttek az üzemanyag- és biztosítási költségek, a szállítási idők pedig kiszámíthatatlanabbá váltak. Egy jemeni fegyveres szervezet ezzel közvetlen hatást gyakorolt a globális kereskedelemre.
Izrael és a húszik között 2024 nyarától közvetlen csapásváltás alakult ki. Júliusban egy jemeni drón eljutott Tel-Avivig, ahol halálos áldozatot is követelt, Izrael pedig másnap Hodeida kikötője és energetikai létesítményei ellen indított légitámadást. Ettől kezdve a húszik izraeli célpontokat lőttek, a zsidó állam pedig időről időre kikötőket, erőműveket és katonai célra is használhatónak minősített infrastruktúrát támadott. 2025 májusában egy húszi ballisztikus rakéta a Ben Gurion repülőtér területén csapódott be, átmenetileg megbénítva a légi forgalmat.
2026-ban a helyzet ismét élesen megváltozott.
Az amerikai–iráni háború és a Hormuzi-szoros körüli válság idején a húszik újra felerősítették szárazföldi és tengeri műveleteiket. Előretörtek Jemen Vörös-tenger felőli partvidékén, megerősítették pozícióikat a Báb el-Mandeb térségében, és ismét támadásokat indítottak Szaúd-Arábia ellen. A harcokban szaúdi városokat rakéták és drónok értek, polgári sérültek is voltak, miközben a szaúdi olajexport egyik kulcsfontosságú kerülő útja is sérülékennyé vált.
A szaúdi vezetés számára ez különösen rossz pillanatban történt. Rijád évek óta azon dolgozott, hogy lezárja a jemeni háború közvetlen szakaszát, és a 2022-es tűzszünet után fokozatosan visszavonuljon a konfliktusból. A mostani húszi támadások azonban ismét katonai válaszra kényszerítik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Hormuzi-szoros bizonytalansága miatt éppen a Vörös-tengeri kijárat vált volna Szaúd-Arábia legfontosabb alternatív olajexport-útvonalává.
Ebben a helyzetben vált fontossá az izraeli–szaúdi hírszerzési együttműködésről szóló értesülés.
Rijád már egykori ellenfeleihez is fordul
A Times of Israel az országszerte ingyenesen terjesztett napilap, az Iszrael Hajom beszámolójára hivatkozva azt írta, hogy az amerikai Központi Parancsnokság, a CENTCOM közvetít Rijád és Jeruzsálem között. A cél olyan izraeli hírszerzési információk átadása, amelyek segíthetik a szaúdi légvédelmet és a húszi indítóállások azonosítását. A jelentés szerint Mohamed bin Szalmán trónörökös az amerikai parancsnokságon keresztül kérte az izraeli segítséget. Hivatalos megerősítés egyelőre nincs, ezért messze nem lehet még teljes körű katonai szövetségről beszélni.
A háttérben zajló regionális koordináció azonban ennél szélesebb lehet. Szeptember közepén a CENTCOM vezetője Németországban olyan találkozót szervezett, amelyen amerikai, izraeli katonai vezetők és több arab ország katonai parancsnokai vettek részt. A megbeszélés középpontjában Irán és a regionális biztonság állt, de a húszik szaúdi támadásai és a Báb el-Mandeb ellenőrzése is közvetlenül érinti ugyanazokat az államokat. A találkozó azt mutatja, hogy az iráni szövetségi hálózat nyomása olyan országokat is közelebb kényszerít egymáshoz, amelyek között hivatalosan nincs teljes diplomáciai kapcsolat.
Izrael katonai vezetése ugyanakkor óvatosságot javasol. A Hárec szerint a hadsereg azt tanácsolta a politikai vezetésnek, Izrael ne vállalja magára a húszik elleni új háború irányítását, hanem nemzetközi és regionális koalíció felépítésére törekedjen. Ennek logikája világos: Izrael rendelkezik hírszerzési adatokkal, nagy hatótávolságú csapásmérő képességgel és tapasztalattal a jemeni célpontok ellen, de egy hosszú, földrajzilag távoli hadjárat költségeit nem akarja egyedül viselni.
Az Egyesült Államok már most közvetlenebb támogatást ad Rijádnak.
Amerikai katonai tanácsadók és hírszerzési szakemberek segítik a szaúdi célfelderítést, miközben a regionális légvédelem összehangolása is egyre fontosabb. A kialakuló modell lényege az lehet, hogy a helyi erők hajtják végre a műveleteket, az információs, műholdas, elektronikai és mesterségesintelligencia-alapú támogatást pedig amerikai és részben izraeli rendszerek biztosítják.
A húszik jelentősége ezért ma már nem mérhető az általuk kilőtt rakéták számával. A csoport egyszerre képes Izraelt fenyegetni, a Vörös-tengeren megdrágítani vagy megbénítani a hajózást, amerikai és brit haditengerészeti erőket lekötni, valamint újra közvetlen katonai nyomást gyakorolni Szaúd-Arábiára. Mindezt egy több mint egy évtizede háború sújtotta országból teszi, amelynek állami struktúrái töredezettek, gazdasága romokban van, lakossága pedig súlyos humanitárius válságot él át.
A közel-keleti háború egyik legfontosabb változása éppen ez: a korábban különálló frontok összekapcsolódtak. A gázai háború elérte a Vörös-tengert, a jemeni csatatér összefonódott az amerikai–iráni konfliktussal, a szaúdi légvédelem ugyanazzal a fenyegetéssel néz szembe, amely Izraelt is támadja. A húszik mozgalma olyan regionális erővé vált, amely képes egyszerre katonai, gazdasági és diplomáciai kényszert gyakorolni, s következő lépései a világ egyik legfontosabb energiaszállítási térségének a biztonságát befolyásolják.
