Maroknyi népessége felhelyezte a világtérképre az oxfordshire-i Piddingtont, miután egy szimbolikus jelentőségű népszavazás eredményeként úgy döntött, függetlenné válik az Egyesült Királyságtól. A részvételi arány imponáló 92 százalék volt, a 312 elszánt lakosból 285-en voksoltak a kilépés mellett, 26-an ellenezték a tervet és egy szavazócédula érvénytelen volt.
A községi tanács a brit választási szabályokat követve írta ki és bonyolította le a procedúrát és jelentette be szerda reggel 7 órakor az eredményt. A valóságban, ha népszavazásnak tűnt és a sajtó rendszeresen így is hivatkozott az eseményre, ez egy helyi konzultációs véleménynyilvánítás volt, mely nem rendelkezett jogerővel, azaz nem léptethette ki Piddingtont a szigetországból. A szavazócédulán az állt, hogy a falu önrendelkezési felhatalmazást kér magának. Ahogy erről egy 42 éves szavazó, Ed West nyilatkozott a The Times napilapnak, "klasszikus brit tiltakozásról beszélhetünk, ami csak hasznunkra válhat. Végeredményben a tervezett, 1250 illegálisan bevándorló elszállásolására átépítendő korábbi katonai bázis ellen léptünk fel, és ez bármely más nagy-britanniai helyszínre is vonatkozhat. Ha a döntéshozók eltévesztik az arányokat, problémák adódhatnak. A piddingtoni elképzelés felért azzal, mintha 32 millió migránst telepítenének London határába".
A falu lakossága attól is tartott, hogy ebben a történelmi közegben megismétlődhet az az elvadult bevándorlásellenes tüntetés, mely a napokban a tengerparti Doverben és Portsmouthban is súlyos zavargásokhoz vezetett.
Az emberek érzései szerint gyökeresen megváltozott volna a falu élete, mind a gyermekek gondtalan játszadozása az utcákon, mind a lányok, asszonyok biztonsága veszélybe került volna. Bár a piddingtoniak tudják, hogy előítéletekből indulnak ki, azt mondják, nem ismerik a falu szélén elhelyezésre váró bevándorlókat, a hátterüket, a többségük nyilván nem okozna bajt, de sok a bizonytalanság.
A brit belügyminisztérium, mely pontosan tudja, hogy Piddington példáját más érintett kistelepülések is követhetik, arra hivatkozott, hogy "egymilliárd fontot takarít meg az adófizetőknek a menekültek elszállásolását eddig biztosító hotelek bezárása. A tárca úgy gondolja, hogy a korábbi katonai bázisok önellátásra voltak berendezkedve, így menekülttáborokként sem érintenék a helyi közösségeket. A környező területek nyugalma és biztonsága érdekében egyébként mind a helyi önkormányzatokkal, mind a rendőrséggel szoros együttműködés jön létre".
Októberig mindenképpen érvényben marad az Egyesült Királyság és Franciaország között kötött egyezmény,
melynek értelmében a brit kormány jogosult visszaküldeni a La Manche-csatorna másik partjára azokat a migránsokat, akik illegálisan hajóztak be a szigetországba. Cserébe London kötelezettséget vállal arra, hogy pontosan ugyanannyi, jelenleg Franciaországban tartózkodó, de brit családi vagy egyéb kötődéssel rendelkező menedékkérőt fogad be legális, ellenőrzött és biztonságos úton. A megállapodás további sorsa tisztázatlan, de eddig 1400 bevándorlót fordítottak vissza és nagyjából ugyanennyi, brit kapcsolatokat fenntartó személy érkezett az Egyesült Királyságba. Ez a szám azonban a lélekvesztőkön behajózott illegális bevándorlóknak csak a 4 százalékát teszi ki. A brit belügyminiszter asszony éppen kedden közölte a parlament illetékes bizottságával, hogy egy-egy migráns visszaküldése 56 ezer fontba, 23,8 millió forintba kerül. Shabana Mahmood azzal nyugtatgatta a háborgó ellenzéki képviselőket, hogy "ez a biztonságos és törvényes út sokkal olcsóbb, mint valakit egy évig ellátni egy szállodában". Andy Burnham kormányfő Emmanuel Macronnal folytatott első megbeszélésén külön kérte a francia elnököt az egyezmény meghosszabbítására, miután elterjedt a hír, hogy az Élysée-palota nem kívánja folytatni.
