Új szakaszba lépett az Európai Unió külpolitikai apparátusáról folyó vita. Németország és Franciaország közös reformelképzelése az Európai Külügyi Szolgálat, az EEAS működésének átalakítását célozza, de a szeptember eleji külügyminiszteri egyeztetés azt mutatta, hogy a terv messze nem élvez általános támogatást. Kaja Kallas külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nyilvánosan is visszafogta a reformlendületet: szerinte az alapvető intézményi szerkezet működőképes, a fő gond az, hogy a már meglévő koordinációs szabályokat nem hajtják végre következetesen.
A francia–német vitaanyag abból indul ki, hogy az EU külső fellépésének eszközei túl sok intézmény között oszlanak meg. A klasszikus diplomáciát és a közös biztonságpolitikát az EEAS irányítja, miközben a kereskedelem, a fejlesztési támogatások, a humanitárius segítség, a bővítés, a migráció és egyre több védelmi ipari program az Európai Bizottság különböző főigazgatóságaihoz tartozik. Emiatt ugyanabban az országban vagy válságban több brüsszeli szereplő jelenik meg, részben eltérő prioritásokkal és költségvetésekkel.
A reform egyik elképzelése éppen ezért az, hogy a főképviselő tényleges koordinációs jogot kapjon a Bizottság külső ügyekkel foglalkozó egységei felett. Ez elvileg erősítené Kallas pozícióját, ugyanakkor jobban beillesztené őt Ursula von der Leyen bizottsági hierarchiájába. Az EEAS közben szűkebben koncentrálna a stratégiai külpolitikára, a biztonságra, a válságkezelésre és az uniós delegációk klasszikus diplomáciai feladataira.
A szeptember eleji wicklow-i külügyminiszteri találkozón azonban kiderült, hogy Berlin és Párizs sem teljesen ugyanazt akarja.
Diplomáciai források szerint Johann Wadephul német külügyminiszter radikálisabban csökkentené az EEAS önálló apparátusát, míg Franciaország hagyományosan inkább a diplomáciai szolgálat megerősítését támogatja. A francia álláspont ezért kevésbé a szervezet „lebontásáról”, inkább a hatáskörök tisztázásáról és a főképviselő politikai súlyának növeléséről szól.
Hatalmi ellentétek
Kallas válasza szerint a problémák jelentős része szerződésmódosítás vagy nagy intézményi átalakítás nélkül is rendezhető. A főképviselő jelenlegi jogállása eleve kettős: egyszerre vezeti az EEAS-t és alelnöke az Európai Bizottságnak. Elvben tehát most is koordinálnia kellene a külső politikákat. Az észt politikus azt mondta, a tagállamok többsége támogatja a jelenlegi szerkezet fenntartását, és inkább annak hatékonyabb működtetését szeretné.
Kallas megtorpedózott terve ismét felszínre hozta Brüsszel védelmi hatásköri harcaitAz intézményi vita mögött személyi és hatalmi feszültség is húzódik. Von der Leyen az elmúlt években egyre aktívabban lépett fel külpolitikai ügyekben, és a Bizottság saját geopolitikai szerepét is erősítette. Kallas ezzel párhuzamosan próbálja újraszervezni az EEAS vezetését, és visszaszerezni a diplomáciai kezdeményezést. Szeptemberben új főtitkár, Kajsa Ollongren kezdte meg a munkát, aki maga is tagállami körutat indított a szolgálat jövőjéről.
A reformnak van egy másik, politikailag még nehezebb része:
tizenegy tagállam – Németország, Franciaország, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Luxemburg, Hollandia, Románia, Spanyolország és Svédország – a külpolitikai vétójog korlátozását is sürgeti. A csoport azt szeretné, hogy bizonyos kérdésekben az egyhangúság helyett minősített többséggel lehessen dönteni, így egyetlen kormány ne tudjon hónapokig blokkolni szankciókat vagy közös nyilatkozatokat.
A kezdeményezés egyik fő akadálya, hogy az úgynevezett passerelle-klauzula aktiválásához is egyhangú döntés kell. Vagyis azok az országok, amelyek ragaszkodnak vétójogukhoz, éppen ezzel a vétóval akadályozhatják meg annak korlátozását. A kisebb tagállamok közül többen attól tartanak, hogy a változás Németország és Franciaország súlyát növelné, miközben saját érdekérvényesítő képességük csökkenne.
Gyors reagálásra lenne szükség
A vita időzítését a geopolitikai nyomás magyarázza. Ukrajna támogatása, az Oroszországgal szembeni szankciók, a közel-keleti háború, a bővítés és az amerikai kapcsolatok mind olyan területek, ahol az EU-nak gyorsan kellene reagálnia. A jelenlegi rendszerben viszont a tagállamok közötti politikai eltérések gyakran hetekkel vagy hónapokkal lassítják a döntéseket. A reformpártiak szerint a közösség nem lehet globális szereplő, ha minden külpolitikai kérdésben teljes konszenzusra kell várnia.
A másik oldal éppen ezt tekinti garanciának. A kül- és biztonságpolitika a nemzeti szuverenitás egyik legérzékenyebb területe, ezért több kormány szerint elfogadhatatlan lenne, ha egy tagállamot olyan nemzetközi állásponthoz kötnének, amelyet saját parlamentje vagy kormánya elutasít. Ez a dilemma nem oldható meg pusztán szervezeti ábrával: az EU egyszerre akar gyorsabb lenni, és megtartani a tagállami politikai kontrollt.
A francia–német javaslat ezért valószínűleg fokozatos reformokhoz vezethet, nem pedig az EEAS gyors felszámolásához.
A következő hónapokban a fő kérdés az lesz, hogyan lehet egyértelműbb felelősségi rendet kialakítani a Bizottság és a külügyi szolgálat között, valamint milyen ügyekben lehet elmozdulni az egyhangúságtól. Kallas eddigi fellépése arra utal, hogy az intézmény önállóságát meg akarja őrizni, de kész a koordináció erősítésére.
Kitört a nagy hatásköri háború, Leyen–Kallas-vita bénítja meg az Európai Unió külpolitikáját