Európa fegyverkezési fordulata már százmilliárd dolláros megrendelésekben mérhető folyamat. A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete most frissített adatsora szerint a NATO európai tagállamai 2022 és 2025 között több mint 358 milliárd dollár értékű gyártási és beszerzési szerződést kötöttek. Ez 171 százalékos növekedés a 2018 és 2021 közötti 132 milliárdhoz képest, és azt jelzi, hogy Oroszország ukrajnai háborúja tartósan átírta a kontinens védelmi prioritásait.
A pénz egyre nagyobb része ráadásul Európában marad. A nyilvánosan azonosítható szerződésekből több mint 227 milliárd dollár, vagyis mintegy 63 százalék jutott európai gyártóknak. Az amerikai vállalatok részesedése 25 százalék volt, bár szerződéseik összértéke így is több mint kétszeresére nőtt. Különösen látványosan terjeszkedtek a dél-koreai hadiipari cégek: európai megrendeléseik értéke néhány év alatt 2,5 milliárdról több mint 40 milliárd dollárra ugrott.
A leggyorsabban a légvédelem, a tüzérségi lőszerek és a páncélozott eszközök iránti kereslet nőtt.
A földi telepítésű légvédelmi rendszerekre kötött szerződések értéke a háború előtti évekhez képest többszörösére emelkedett, a 155 milliméteres lőszerek európai gyártókapacitása pedig jelentősen bővült. A NATO-tagállamok közben egyre magasabb kiadási célokat vállalnak, így a beszerzési hullám a következő években sem valószínű, hogy kifullad.
A pénz megérkezett, a rendszer még nem
Az IISS értékelése mégsem egy kész európai védelmi rendszer képét rajzolja meg. A hadseregek felszerelése gyorsabban változik, mint az infrastruktúra, amelynek háború esetén mozgatnia, ellátnia és javítania kellene ezeket az eszközöket. Egy nagyobb keleti konfliktusban rövid idő alatt százezres nagyságrendű erőt és óriási mennyiségű technikát kellene Németországon keresztül a NATO keleti szárnyára átcsoportosítani. A vasutak, hidak, közúti csomópontok és engedélyezési rendszerek azonban sok helyen nincsenek erre felkészítve.
A katonai mobilitás egyik jelképes problémája, hogy a határátlépési engedélyek beszerzése egyes esetekben még mindig hetekig tarthat. A Baltikumban a vasúti nyomtáv különbsége okoz fennakadást, másutt a nehéz harcjárművek szállítására alkalmas vagonokból van kevés. A NATO régi üzemanyag-vezetékes rendszere is elsősorban a hidegháborús nyugat-európai térképet követi, miközben a mai védelmi tervek súlypontja jóval keletebbre tolódott.
A felszerelés mellett a támogató képességek hiánya is komoly gond.
Európában újra megjelentek a hadosztály- és hadtestszintű parancsnokságok, de ezek önálló működéséhez nem mindenhol áll rendelkezésre megfelelő rakétatüzérség, lég- és rakétavédelem, hírszerzés, felderítés, elektronikai hadviselés és logisztika. Az Egyesült Államoktól való függés ezért nem egyszerűen a fegyvervásárlásokból következik: Washington olyan támogató képességeket biztosít, amelyeket a kontinens csak lassan tud saját rendszerrel kiváltani.
A hadiipari termelésnek is vannak kevésbé látványos szűk keresztmetszetei. A lőpor, a hajtóanyag, a rakétamotorok, egyes elektronikai komponensek és a képzett munkaerő hiánya sokszor ugyanúgy fékezi a kibocsátást, mint a gyártócsarnokok kapacitása. A hosszú szerződéskötési folyamatok és a nemzeti szabványok széttagoltsága megnehezíti, hogy a cégek több évre előre beruházzanak.
A legnehezebb hiány nem feltétlenül a fegyver
A legnehezebben orvosolható probléma ugyanakkor a létszám. Több európai hadsereg küzd toborzási és megtartási gondokkal, miközben a megnövelt készültségi követelményekhez több katona, technikus, logisztikus és tartalékos kellene. A fegyverrendszerek beszerzése néhány év alatt felpörgethető, a tapasztalt állomány felépítése és kiképzése viszont hosszabb folyamat.
A technológiai autonómia sem teljes. Európa erős kutatói és ipari bázissal rendelkezik a szenzorok, kvantumtechnológiák és speciális védelmi rendszerek területén, de a felhőszolgáltatások, a nagy számítási kapacitás és több mesterségesintelligencia-alkalmazás terén továbbra is amerikai infrastruktúrától függ. A modern hadviselésben ez már ugyanúgy stratégiai kérdés, mint a tankok vagy rakéták száma.
Az IISS frissített mérlege ezért kettős képet ad. A kontinens az elmúlt négy évben olyan fegyverkezési programot indított el, amelynek nagyságrendje a hidegháború óta példátlan, és a megrendelések többsége már európai cégekhez kerül.
A valódi önállóság azonban nem csak több fegyvert jelent.
Utakat, vasutakat, raktárakat, lőszert, digitális infrastruktúrát és elegendő embert is kell melléjük építeni. Ezek nélkül a rekordkiadás sem válik automatikusan önálló katonai erővé.
