Csak hétvégére várható a múlt hét vasárnapján tartott svéd parlamenti választás eredménye. A szavazatszámlálás során már csak egy főre olvadt az ellenzéki szövetség előnye, de a svéd állami tévé, az SVT lényegében biztosra veszi, hogy a szociáldemokrata Magdalena Andersson kaphat kormányalakítási megbízást és nem az eddigi jobboldali miniszterelnök.
A szerda esti adatok szerint a baloldali blokk 175, a jobboldal 174 mandátumra számíthat a 349 fős Riksdagban. Ez tehát azt jelenti, hogy a hétfői háromfős mandátumelőny egyetlen mandátumra olvadt a külföldről és a késve beérkező szavazatok megszámlálása során. A svéd rendszerben ugyanakkor a miniszterelnök-jelöltnek nem kell abszolút többséget szereznie, az viszont szükséges, hogy legalább 175 képviselő ne szavazzon ellene. Egy 175–174-es parlament ezért minden költségvetési és bizalmi szavazást kiélezetté tehet.
Anderssonnak ráadásul több koalíciós partnerrel is meg kell állapodnia.
A Szociáldemokraták, a Baloldali Párt, a Zöldek és a Centrumpárt együtt adhatják a többséget, de több meghatározó ügyben egymással is vitában állnak. A Centrumpárt jelezte, hogy támogatni tudja Andersson miniszterelnökségét, ugyanakkor nem kíván közös kabinetben ülni a Baloldali Párttal. Utóbbi viszont a kampányban világossá tette, hogy ezúttal kormányzati részvételt szeretne, és nem akar pusztán külső támasza lenni egy újabb szociáldemokrata vezetésnek.
A kisebbségi kormány a legvalószínűbb opció
Ezért az egyik lehetséges megoldás ismét egy kisebbségi kabinet lehet, amelyben a Szociáldemokraták önállóan vagy a Zöldekkel együtt kormányoznak, a parlamenti támogatást pedig külön megállapodásokkal biztosítják. Svédországban ennek van hagyománya, de a mostani eredmény mellett már egyetlen képviselői távolmaradás vagy pártszakadás is komoly következményekkel járhat.
Az adópolitika az egyik első ütközési pont. A Centrumpárt a vállalkozások terheinek mérséklését és piacbarátabb gazdaságpolitikát sürget, a Baloldali Párt nagyobb újraelosztást és a legvagyonosabbak erősebb adóztatását akarja. A szociáldemokraták eltörölnék a betegszabadság első napjához kapcsolódó jövedelemveszteséget, miközben a centrumpártiak attól tartanak, hogy ennek költségei részben a munkáltatókat terhelnék.
Hasonló konfliktus várható az oktatásban és az energiapolitikában.
A baloldali pártok korlátoznák a profitorientált szabadiskolák nyereségkivonását, amit a Centrumpárt csak jóval visszafogottabb formában támogatna. Az atomenergiában pedig a szociáldemokraták az elmúlt években nyitottabbá váltak új kapacitások építésére, miközben a Zöldek, a Baloldali Párt és részben a Centrumpárt jóval szkeptikusabb.
A kormányváltás a migráció és a bűnözés területén sem jelentene visszatérést a tíz évvel ezelőtti svéd politikához. A Szociáldemokraták maguk is szigorítottak bevándorlási álláspontjukon, és támogatják a bandabűnözés elleni keményebb fellépés több elemét. Változás inkább a hangsúlyokban jöhet: több pénz kerülhet megelőzésre, iskolákra, lakhatásra és a leszakadó városrészek integrációjára.
Három mandátumon múlhat Magdalena Andersson visszatérése Svédország kormányfői székébeKülpolitikában aligha jön fordulat
A legnagyobb folytonosság a kül- és biztonságpolitikában várható. Svédország NATO-csatlakozását még Andersson előző kormányzása alatt kezdeményezték, Ukrajna katonai támogatása mögött pedig továbbra is széles parlamenti többség áll. Stockholm 2026–2027-re 80 milliárd koronás katonai támogatási keretet különített el Kijevnek, miközben a védelmi kiadások emelése is hosszú távú politikai vállalás maradt.
A választás másik fontos következménye a szélsőjobboldali Svéd Demokraták visszaesése. Jimmie Åkesson pártja négy éven át kívülről biztosította Kristersson kabinetjének parlamenti hátországát, és a kampányban már közvetlen kormányzati részvételre készült. A jobboldali blokk veresége ezt egyelőre elhalasztja, politikai súlya azonban nem tűnik el: a bevándorlásról és közbiztonságról vallott több álláspontját a nagy pártok is átvették.
A hivatalos eredményig a pártok óvatosak maradnak.
Kristersson még nem tekinti lezártnak a folyamatot, Andersson pedig azért kerüli a győzelmi retorikát, mert tudja: a tényleges próba nem a mandátumelosztás, hanem a működő parlamenti konstrukció létrehozása lesz. Ha a 175–174-es arány marad, Svédország nemcsak kormányt vált, hanem minden eddiginél törékenyebb alkukorszakba léphet.
A baloldali blokk nyerte a svéd parlamenti választást az exit poll szerint