Az idei évben tovább terjedtek a turistaadók és belépődíjak Európa legnépszerűbb úti céljain. A korábban elsősorban Velencéhez, Barcelonához vagy a görög szigetekhez kötött intézkedések ma már jóval szélesebb kört érintenek: Edinburgh, Brüsszel, Bukarest és Milánó is új vagy megemelt terhekkel próbálja kezelni a látogatók okozta nyomást. A háttérben ugyanaz az ellentmondás áll mindenütt: a turizmus egyszerre nélkülözhetetlen bevételi forrás és egyre súlyosabb lakhatási, közlekedési, környezeti teher.
Velencében 2026-ban az úgynevezett hozzáférési díj hatvan napon át, április 3. és július 26. között volt érvényben, reggel fél kilenctől délután négyig.
Aki legalább négy nappal korábban fizetett, 5 euróért léphetett be a történelmi városmagba, későbbi vásárlásnál 10 eurót kellett fizetni. A város ezzel nem a szállóvendégeket, hanem elsősorban az egynapos látogatókat célozza. A 14 év alattiak, a helyiek, több diák- és ingázócsoport mentesül, a lagúna kisebb szigeteire utazóknak pedig nem kell fizetniük. A 2027-es naptárt szeptember közepéig még nem fogadták el.
Barcelonában a katalán és városi adók együtt már a szállástípustól függően komoly pluszköltséget jelentenek, miközben a városvezetés a turizmusból származó bevételek egy részét a lakhatási válság kezelésére fordítja. A politikai nyomás nem enyhült: a helyiek az elmúlt nyarak folyamán többször tüntettek a rövid távú lakáskiadás, a zsúfoltság és az elszálló bérleti díjak ellen. A cél ugyanakkor itt sem a turizmus felszámolása, hanem annak szabályozása és a költségek nagyobb részének áthárítása a látogatókra.
Új pénz a városoknak
Edinburghban július 24-én életbe lépett Nagy-Britannia első városi szintű látogatói illetéke. A szállásköltség 5 százalékát kell megfizetni, legfeljebb öt egymást követő éjszakára. A város akár évi 50 millió font bevétellel számol, amelyet többek között köztisztaságra, kulturális és turisztikai infrastruktúrára fordíthat. Az intézkedés minden fizetős szállásformára kiterjed a hotelektől az apartmanokon át a kempingekig.
Brüsszelben 2026-tól a standard szállásadó 5 euró lett éjszakánként és szállásegységenként, a magánszállásoké 4 euró, miközben a kempingeknél 3 eurós szint maradt. Bukarestben szintén az idei évtől egységesen 10 lejes, nagyjából 2 eurós éjszakánkénti idegenforgalmi hozzájárulást vezettek be turistánként.
Milánóban április 1-jétől új tarifaszerkezet lépett életbe.
Az összeg személyenként és éjszakánként 3 eurótól 12 euróig terjed: az ötcsillagos hotelekben 12, a négycsillagosokban 10, a rövid távú lakáskiadásnál és több magánszállástípusnál 9,5 euró a teher. A 2026-os téli olimpia idején az olasz szabályozás nagyobb mozgásteret adott az érintett településeknek, de a milánói rendszer már tavasszal egységesebb, kategóriaalapú kulcsokra állt át.
Amszterdamban továbbra is Európa egyik legmagasabb idegenforgalmi adója működik: a szállás nettó árának 12,5 százaléka, a tengerjáró hajók egynapos utasai után pedig fejenként 15 euró. A korábbi tervezetektől eltérően jelenleg nincs elfogadott olyan menetrend, amely 2027-től automatikusan 16, majd 20 százalékra emelné a kulcsot, ezért a következő évekre vonatkozó további növelés egyelőre nem tekinthető eldöntöttnek.
Nem minden díj tart vissza
A görög szigeteken jól látszik, hogy a magasabb teher nem feltétlenül csökkenti önmagában a keresletet. Szantorinin és Míkonoszon a nyári csúcsszezonban 20 eurós személyenkénti kikötői illetéket kell fizetniük a tengerjárók utasainak, miközben a hatóságok a napi hajóforgalmat is korlátozzák. A valódi fékező hatást inkább a kikötői kapacitások szigorúbb szabályozása adhatja, nem az a díj, amely egy több ezer eurós hajóút teljes árához képest továbbra is viszonylag kicsi.
A városok ezért mindinkább kettős eszközrendszerben gondolkodnak: pénzt kérnek a látogatóktól, de közben kvótákkal, rövid távú lakáskiadási korlátozásokkal, hajóforgalmi limitekkel vagy időszakos belépési rendszerrel is próbálják szétteríteni a tömeget. A cél nem az, hogy eltűnjenek a turisták, hanem hogy a helyiek számára elviselhetőbbé váljon a jelenlétük, és a városok több forrást kapjanak a terhelés kezelésére.
A gazdasági kényszer ugyanis erős.
A turizmus Európában több ezer milliárd dolláros ágazat, milliók megélhetését adja, és számos országban a GDP jelentős részét biztosítja.
Ezért a legtöbb döntéshozó óvatosan egyensúlyoz: a túl alacsony adó nem változtat a zsúfoltságon, a túl magas teher viszont hosszabb távon versenyhátrányt okozhat. Az idei tapasztalatok alapján a következő szezonban inkább a szabályok finomhangolása és a célzott korlátozás terjedhet tovább. A következő hónapokban ezért több város a 2027-es szabályokat is felülvizsgálhatja, különösen ott, ahol az idei díjemelések mellett sem csökkent érzékelhetően a forgalom.
