Az Európai Unió pénzügyminiszterei és a tagállami jegybankok vezetői pénteken Dublinban kezdték kétnapos informális tanácskozásukat, amelynek egyik központi témája a közel-keleti háború miatt kialakult új energiaválság. Az ír EU-elnökség találkozóján ismét napirendre kerül az energiacégek rendkívüli nyereségének megadóztatása, miközben a résztvevők azt keresik, miként lehet mérsékelni az olaj- és gázárak emelkedésének gazdasági következményeit.
A megbeszélést Simon Harris ír pénzügyminiszter vezeti. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke és Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója mellett brit, kanadai, ukrán és svájci pénzügyi vezetők is részt vesznek rajta. A dublini ülésen a versenyképesség és a mesterséges intelligencia gazdasági hatása is napirenden van, de a közel-keleti konfliktus miatt az energiaárak kerültek előtérbe.
A helyzet péntekre valamelyest enyhült.
A Brent ára a hét eleji, csaknem 110 dolláros szintről 102-103 dollár környékére csökkent, miután Szaúd-Arábia jelezte, hogy részben helyreállíthatja a megtámadott kelet–nyugati olajvezeték kapacitását, és alternatív szállítási megoldásokkal növeli az exportot. A kockázat azonban nem tűnt el: a Hormuzi-szoros forgalma továbbra is korlátozott, a húszik újabb támadásokkal fenyegetnek, az iráni Forradalmi Gárda pedig pénteken is egy tartályhajó megtámadásáról számolt be.
Visszatér a 2022-es eszköz
Az extraprofitadó gondolata nem új. A 2022-es energiaválság idején az EU ideiglenes szolidaritási hozzájárulást tett lehetővé a fosszilis energiacégek rendkívüli nyereségére. A tagállamok a bevételekből a háztartások és vállalkozások támogatását finanszírozhatták, több ország pedig saját nemzeti különadót is bevezetett.
A támogatók most is azzal érvelnek, hogy háborús helyzetben egyes vállalatok olyan többletnyereséghez jutnak, amely nem beruházásból vagy termelékenységi javulásból, hanem a világpiaci árak hirtelen megugrásából származik. Ennek egy részét szerintük indokolt visszaforgatni a lakossági és vállalati terhek enyhítésére.
Az ellenzők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Európának éppen most van szüksége hatalmas energetikai beruházásokra.
LNG-terminálok, villamos hálózatok, tárolók, megújulókapacitások és tartalék rendszerek építéséhez kiszámítható szabályozás és magántőke kell. Ha a vállalatok arra számítanak, hogy magasabb nyereség esetén újabb rendkívüli adó jelenik meg, óvatosabbá válhatnak a hosszú távú fejlesztésekkel.
A tagállamok érdekei sem azonosak. Az importfüggő országok erősebben érdekeltek a fogyasztói kompenzációban, míg a jelentős energiatermeléssel vagy nagy energetikai vállalatokkal rendelkező államok óvatosabbak. Külön probléma annak meghatározása, mi számít valódi háborús extraprofitnak, és mi a korábbi beruházásokból származó nyereség.
Infláció és növekedési fék egyszerre
Az új sokk azért különösen kellemetlen, mert az európai növekedés több országban eleve gyenge. A magas energiaárak csökkentik a háztartások elkölthető jövedelmét, rontják az ipar versenyképességét, és ismét felfelé tolhatják az inflációt. A légi közlekedés, a vegyipar, a mezőgazdaság és a közúti fuvarozás különösen érzékeny az üzemanyagárakra, a drágulás pedig később az élelmiszerek és más fogyasztási cikkek árában is megjelenhet.
Az EKB számára ez kényes helyzetet teremt. A külső energiaársokk egyszerre gyengíti a növekedést és emeli az inflációs kockázatot, ezért a monetáris politika nehezebben tud reagálni. A jegybanknak azt kell mérlegelnie, hogy az áremelkedés átmeneti marad-e, vagy beépül a bérekbe és a szolgáltatások áraiba.
A költségvetések mozgástere szintén szűkebb, mint négy éve.
A járvány, az ukrajnai háború, a korábbi energiaválság és a védelmi kiadások növekedése után több tagállam magas adóssággal küzd. Egy új, széles körű támogatási program ezért nehezebben finanszírozható. Az extraprofitadó éppen emiatt vonzó: külön bevételt teremthet anélkül, hogy azonnal ugyanekkora összeggel növelné a hiányt. A vita egyik kulcskérdése az is, hogy az esetleges támogatások mennyire legyenek célzottak: a 2022-es tapasztalatok után Brüsszelben erősebb az igény arra, hogy az általános ársapkák helyett a leginkább érintett háztartások és vállalatok kapjanak segítséget.
A dublini találkozó informális, így azonnali jogszabályi döntés nem várható. Politikai jelentősége mégis nagy, mert kiderülhet, van-e elegendő támogatás egy új európai energiaválság-kezelő csomaghoz. Ha a közel-keleti ellátási zavarok tartóssá válnak, a mostani vita gyorsan konkrét bizottsági javaslatokhoz vezethet. A pénteki olajáresés némi időt adhat a döntéshozóknak, de a 100 dollár fölötti Brent azt jelzi, hogy az ellátási kockázat továbbra is közvetlen gazdaságpolitikai tényező.
