A németországi Tübingeni Egyetem kutatói szerint az emberek általában jobban kedvelik a halkabb és szűkebb frekvenciatartományban megszólaló madárhangokat, ami persze nem zárja ki, hogy olykor-olykor nem találnák megnyugtatónak a bonyolultabb csiripelést. Mitől függhet a dalérzékelésünk? – erre vonatkozóan Dr. Nadine Kalb, a tanulmány vezető szerzője több dolgot is említ. Egyrészt valamilyen alapvető dologhoz kapcsoljuk az élvezetet. Szerinte ha odafigyelünk a madárdalra, akkor egyrészt nemcsak a természet sokféleségét éljük meg élményként, hanem köti élményünket egy adott szituációhoz. S ha csicsereg a madár, akkor akaratlanul is azt kódoljuk, hogy nincs veszélyérzet, nincs vészhelyzet, minden a lehető legnagyobb rendben van.
A kutatócsoport 84 önkéntest vont be a vizsgálatokba: 123 vadon élő madárfaj hangjáról játszottak le felvételeket, majd arra kérték őket, hogy értékeljék, melyik mennyire kellemes.
A felmérés győztese, 5-ből átlagosan 4,52-es értékeléssel, az európai fekete rigó lett.
A kertekben, parkokban és erdős területeken gyakran látható Turdus merula Európa-szerte jól ismert madár, akinek éneke változatos, emellett lágy és fuvolaszerű. Még akkor is, ha nem tudjuk, tulajdonképpen mit kommunikál társának az adott pillanatban.
A gyöngybagoly a legrosszabb helyen végzett: hangját átlagosan mindössze 1,32 pontra értékelték, mert a megkérdezettek úgy találták, hogy a gyöngybagoly hangja hátborzongató, rekedtes sikoltásra emlékeztet.
A többi vizsgált madár közül a tengelic 4,26 pontot kapott az ötfokú skálán, az európai vörösbegy 4,04-et, a kék cinege pedig 3,92-t.
A madarak éneke hozzájárulhat a lelki regenerálódáshoz és a jólléthez – ezt már Christoph Randler, a tanulmány másik kutatója mondta el a CNN-nek, akit az lepett meg leginkább, hogy az emberek inkább a bonyolultabb madárdalokat kedvelik.
„Intuitívan azt gondolhatnánk, hogy az egyszerű, ismétlődő hangok könnyebben befogadhatók, és ezért kellemesebbek is, de éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk: a bonyolultabb hangok általában magasabb tetszési indexet értek el”
– mondta a tanulmány egyik szerzője.
Egészségük és koruk is befolyásolja a madarak énekétA kutatók szerint az eredmények segíthetnek a várostervezőknek a parkok megtervezésében, a fák kiválogatásában, ahol megtelepedhetnek a dalos pacsirták. Merthogy korántsem mindegy, hogy a hangos, zajos környezetünkben milyen hangok dominálnak.
Fehér Olga, az angliai Warwicki Egyetem pszichológia professzora, aki szintén madárdalkutató, úgy véli, az eredmények arra utalnak, hogy az emberi madárdal-preferenciának van bizonyos biológiai alapja, sőt bizonyos hangokra adott reakcióinknak mély evolúciós gyökerei vannak. Ő márciusban tette közzé tanulmányát, amely szerint az emberek, sőt még maguk az állatok is bizonyos hangadási formákat hasonló módon kedvelnek. Kutatásait 2020 óta folytatja, és arra jutott, hogy az emberi zenében és a madárdalban bizonyos ritmikai mintázatok közösek.
Ugyanakkor személyes tapasztalataink is alakíthatják ezeket a preferenciákat. Fehér például foglalkozott a zebrapintyekkel, amelyek gyors, szinte robotikus énekét sokan kellemetlennek tartják. Ő viszont kifejezetten szereti őket, minden bizonnyal azért, mondja, mert kellemes emlékek kapcsolódnak hozzájuk – jelzi a dalérzékelés különbségeit és azok motivációit.
Fehér Olga madárdalkutató pszichológus azt is állítja, hogy
ha a parkok melodikusságát tervezik a szakértők, akkor nem szabad kizárólag a kedvelt énekes madarakra építeni, mert a diverzitás részét képezik a kellemetlen hangok is, hisz a szép a kevésbé széptől nyeri el szépségét.
Dr. Robert Lachlan pszichológus, az állati kommunikáció kutatója és a Londoni Egyetem Royal Holloway docense a madárdalok frekvenciája felől közelítette meg a kellemes vagy kellemetlen madárének kategorizálását. Megkérdőjelezte, hogy valóban a magasabb frekvenciájú hangok lennének-e szükségszerűen vonzóbbak. Az olyan, gyönyörű énekükről ismert madarak, mint a fekete rigó vagy a fülemüle, gyakran viszonylag mély, fuvolaszerű hangokat használnak. S ebből arra jutott, hogy nem feltétlenül a frekvenciától függ, mire esik a választásunk. Szerinte a biológia mellett a személyes tapasztalatok is valószínűleg befolyásolják, hogyan érzékeljük a madárdalt. Például másképp éljük meg, amikor egy utazásról hazatérünk, és meghalljuk a környékünk ismerős madárdalát. Ez lesz valószínűleg a legszebb a fülnek.
A fekete rigó, a csilpcsalpfüzike és a barátposzáta énekei meglehetősen különböznek egymástól, mégis mindannyian nagyon kellemes-értékelést kaptak. Azt viszont bizonyossággal állítják a téma kutatói, hogy a frekvencia, a hangerő és a sávszélesség kombinációja fontos szerepet játszik abban, mennyire kellemesnek érzékeljük a madárhangot. És abban is egyetértés van köztük, hogy tudományos kutatásuk még igencsak gyerekcipőben jár.
Ezért is vándorolnak a madarak