Nem tragédia a kormány és a köztársasági elnök jövőbeni viszonyára nézve, hogy a Tisza-frakció nem támogatja Baka András jelöltjét a legfőbb ügyészi pozícióra.
Szathmáry Zoltán nevét hétfő délelőtt hozta nyilvánosságra a Sándor-palota, majd néhány órával később az államfő a parlament plenáris ülésén, napirend előtt indokolta meg jelölését. Bár aznap még volt némi bizonytalanság a kormánypárt álláspontjában – Magyar Péter és Bujdosó Andrea eltérően reagált –, a miniszterelnök és a Tisza-frakcióvezető kedd reggeli közös posztjából kiderült, hogy elutasítják Baka választottját, a Legfőbb Ügyészség informatikai főosztályának vezetőjét, és arra kérik az elnököt, állítson új jelöltet.
Az Orbán-kormányok időszaka alatt ilyesmi természetesen nem fordulhatott és nem is fordult elő: Schmitt Pál, Áder János és Sulyok Tamás köztársasági elnökként – ha árnyalatnyit eltérően is, de – készségesen kiszolgálta a Fidesz nemzetinek nevezett rezsimjét. Semmi jelét nem adták annak, hogy az egyébként is „gyenge” államfői szerepkört önálló közjogi funkciónak tekintenék, amelynek sajátos feladatai vannak a fékek és ellensúlyok rendszerében – belesimultak az Orbán Viktor által uralt végrehajtó hatalomba.
Egy ettől teljesen eltérő elnöki szerepfelfogásra utal Baka András első valódi közjogi aktusa, pedig három elődjéhez hasonlóan neki is egy kétharmados többséggel rendelkező kormányzati hatalommal kell együtt élnie. Épp ezért gondolom, hogy nemhogy nem tragédia, inkább örvendetes fejlemény az államfő mostani jelölési kudarca.
Legfőbbügyész-jelöltjének kiválasztása, illetve a jelölt szinte azonnali elutasítása azt mutatja, hogy az új elnök nem Magyar Péter „embere”, nem a Tisza „kezes báránya”, hanem egy önálló, szuverén közhatalmi szereplő.
Ráadásul az egyik legfontosabb. Baka biztosan nem Schmitt elnöki szerepfelfogását fogja követni, aki „nem fék, hanem motor” kívánt lenni, és mindent aláírt, amit elé tettek; de jó eséllyel nem is a – főleg második ciklusában – pártokkal való konszenzusra törekvő Göncz Árpádot tartja mintának. Már azzal Sólyom László nyomába lépett, hogy előzetesen nem tárgyalt a parlamenti pártokkal jelöltjéről, akik így nem is ismerhették a konkrét személyt.
Épp ez vezethetett Szathmáry Zoltán elutasításához; Baka „széles körű szakmai konzultáció és hosszas mérlegelés” után a „Legfőbb Ügyészség negyedik vonalából” választott jelöltet, amit részletesen meg is indokolt, miközben Magyarék számára a jelenlegi ügyészi szervezetben – úgy tűnik – nincs alkalmas személy.
És még valami: Baka napirend előtti beszédében elmondta, hogy ugyan nem vétózta meg az Alkotmánybíróságról (AB) szóló törvény múlt héten elfogadott módosítását, de az AB-elnök megválasztásának módja miatt ellenérzései vannak a jogszabállyal kapcsolatban. Amivel egyrészt gesztust tett a parlamenti többség felé, elsősorban az általuk jelölt új alkotmánybírók szakmai hitelességére hivatkozva, másrészt viszont jelezte, adott esetben bátran élni fog elnöki jogosítványával, a törvények parlamenti vagy alkotmányos vétójával, amivel ugyancsak Sólyom Lászlót követi.
Sólyom elnöki időszaka alatt esett meg az is, hogy első legfőbbügyész-jelöltje nem kapott parlamenti támogatást, sőt, az általa a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára kiszemelt Baka Andrást magát is csak a harmadik államfői jelölésre választották meg. Ettől függetlenül Baka eminensen dolgozott főbíróként, aminek meg is lett a jutalma: a Fidesz – mandátuma lejárta előtt – leváltotta posztjáról.
A Baka által is említett kaotikus viszonyok az ügyészségen belül új vezető után kiáltanak.
A köztársasági elnök most dönthet úgy, hogy fenntartja jelölését, amivel az államfő közjogi szuverenitását nyomatékosítja. Ám ebben az esetben szinte bizonyos az újabb kormánypárti elutasítás.
Baka nyilván mérlegel, hogy meddig mehet el az őt elnökké választó parlamenti többséggel szemben. Talán könnyebb dolga lenne, ha az ügyészi szervezeten kívülről választana jelöltet. De eddigi pályáját elnézve, nem biztos, hogy ezt az utat választja. Ami megint csak örvendetes fejlemény a magyar jogállam szempontjából.