A Fidesz-kormány bukása óta a magyar gazdaság – másfél évtizeden át korrupcióval átszőtt – alapjain ismét remény ébredt, és immár reálisnak tűnik az euró bevezetéséhez szükséges feltételek 2030 körüli teljesítése. Orbán Viktor, a nagy vesztes azonban, mit is tehetne mást, szkeptikus.
A Fidesz elnöke – kiszivárogtatott kötcsei beszédében – úgy látta, hogy Magyar Péter kormányának első gazdasági „sikerei”, például a költségvetési hiány vagy a GDP-arányos államadósság csökkentése csupán átmenetiek, csak a könyvelési és PR-akciók eredményei; nincs mögöttük valós, produktív gazdasági teljesítmény. Szerinte amint a választók a saját bőrükön érzik a növekedés elmaradását és a beruházások leállását, a kormány támogatottsága össze fog omlani.
A volt kormányfő baljóslatú mondatai éppen egy olyan időszakban hangzottak el, amikor a kormány makrogazdasági tevékenységének eredményességét nagymértékben befolyásoló, az árstabilitásért – vagyis az inflációért – felelős Magyar Nemzeti Bank a progressziót, a tartós növekedést elősegítő, nyugodtan mondhatjuk: gazdaságtörténeti jelentőségű lépést jelentett be.
A több mint húsz éve érvényben lévő 3 százalékos középtávú inflációs célt 2,5 százalékra csökkentették.
A bevezetés időpontját látszólag elég messze, 2028. január 1-jére tették, ám ezzel időt hagytak arra, hogy a gazdaság szereplői, a kormány (és intézményei), valamint a lakosság és a vállalkozások felkészülhessenek az új korszakra.
Orbán Viktor kétkedő, kizárólag saját politikai céljait szolgáló, zavaros jövőképével szemben a jegybank döntésével azonosulni tudó makrogazdasági elemzők szerint a cél középtávon abszolút tartható. Az odavezető út azonban nem lesz teljesen zökkenőmentes, annak ellenére, hogy a rövid távú kilátások kifejezetten kedvezőek. Hiszen az infláció mértéke 2026-ban rendkívül jól alakul, az MNB szeptemberi előrejelzése szerint az idei éves átlagos infláció mindössze 1,8 százalékos lesz.
Viszont a jövő esztendőben, legalábbis a jegybankban így látják, átmenetileg megugrik, akár a 3,1 százalékot is elérheti. Ennek oka elsősorban a dohánytermékek jövedéki adójának novemberre tervezett emelésében, valamint a világpiaci energiaárak várható begyűrűzésében rejlik, aminek mértékét korántsem egyszerű megbecsülni. Közeljövőbeli alakulását magas volatilitás (áringadozás) és strukturális nyomás jellemzi.
Bár a lakossági (rezsicsökkentett) árak Magyarországon továbbra is a legalacsonyabbak közé tartoznak Európában, a nemzetközi és hazai piaci beszerzési árakra komoly növekedési kockázatok leselkednek. Ennek ellenére az infláció várhatóan 2027 végére vagy 2028-ra tartósan visszasüllyed a most kijelölt, 2,5 százalékos új célszintre.
Mindez azért sikerülhet, mert a forint tavaszi erősödése a vártnál sokkal gyorsabban fékezte meg az importált termékek és nyersanyagok árait.
A külföldről behozott áruk az eddig megszokotthoz képest olcsóbbá váltak, ami lehűtötte a hazai áremelkedést. Emellett, bár a magyar gazdaság kezd kilábalni a korábbi recesszióból, a lakossági fogyasztás és a beruházások még mindig óvatosak. A kereskedők a gyengébb belföldi kereslet miatt egyszerűen nem tudnak vagy nem mernek árakat emelni. A globális kockázatok, például a klímaváltozás miatti mezőgazdasági sokkok vagy a háborús feszültségek okozta szállítási nehézségek valósak, de időkéséssel, főként majd 2027-ben mutatkozhatnak meg erősebben a hazai árakban.
A társadalom nagy része bizakodó, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az árak emelkedését gerjesztő inflációs várakozások egyre inkább közelítenek a realitásokhoz. Hamarosan elkészül a magyar gazdaság fejlődésének – ez újdonság – négyéves fejlesztési terve. Szinte bizonyos: az inflációval ezúttal nem lesz gond.