Közel két évtizeddel azután, hogy Izrael 2007-ben lebombázta az al-kibari létesítményt Kelet-Szíriában, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség olyan bizonyítékokhoz jutott, amelyekkel lényegében lezárhatta a Bassár el-Aszad rendszerének titkos atomprogramja körüli vitát. A 2024-ben megbukott rezsim utódai hozzáférést biztosítottak korábban elzárt helyszínekhez, és bejelentettek egy olyan raktárt is, ahol az ellenőrök mintegy 73 tonna természetes uránfémet azonosítottak.
Az IAEA szerint ebből hozzávetőleg 55 tonna fűtőelemek formájában volt, a többi hulladék és maradékanyag. Az ügynökség a teljes készletet nyilvántartásba vette és ellenőrzés alá helyezte. A fejlemény nyomán az IAEA kormányzótanácsa szeptember 9-én lezárta a Szíria ellen 2011 óta fennálló meg nem felelési ügyet.
A 73 tonna anyag természetes, nem dúsított urán: önmagában nem jelent kész atomfegyver-alapanyagot, de a titkos program méretét jól mutatja.
Az al-kibari reaktor Dajr ez-Zaur tartományban épült, és a nyugati hírszerzési értékelések szerint észak-koreai segítséggel a jongbjoni konstrukció mintáját követte. Izrael 2007 szeptemberében még azelőtt megsemmisítette, hogy működésbe léphetett volna. Damaszkusz ezután éveken át tagadta, hogy a helyszínen nukleáris létesítmény épült, és csak korlátozott hozzáférést engedett a nemzetközi ellenőröknek. Az IAEA 2011-ben ezért állapította meg, hogy Szíria megsértette a biztosítéki kötelezettségeit.
A helyzet az Aszad-rendszer bukása után változott meg. Ahmed el-Sará kormányzata 2025-ben szélesebb hozzáférést ígért az ügynökségnek, 2026 nyarán pedig bejelentette egy korábban nem deklarált nukleáris anyagkészlet megtalálását. Rafael Grossi IAEA-főigazgató augusztusban Szíriába utazott, felkereste az al-kibari helyszínt és az újonnan feltárt raktárt is. Az ügynökség szerint az együttműködés lehetővé tette a korábban nyitva maradt biztosítéki kérdések tisztázását.
Reaktor plutóniumtermelésre
A szeptember elején ismertetett IAEA-megállapítások szerint az al-kibari építmény valóban nukleáris reaktor volt, és műszaki kialakítása gyors hasadóanyag-termelésre tette alkalmassá. A természetes uránnal működő, grafitmoderátoros konstrukcióból működés közben plutóniumot lehetett volna előállítani, amely megfelelő újrafeldolgozás után nukleáris fegyverhez is felhasználható. Grossi úgy fogalmazott, hogy a reaktor tulajdonságai összhangban álltak a fegyvercélú hasadóanyag előállításával. Nyilvános bizonyíték ugyanakkor nincs arra, hogy a létesítmény az izraeli támadás előtt működésbe lépett volna vagy hogy Szíria valaha plutóniumot választott volna le.
A feltárt készlet ezért fontos, de pontosan kell értelmezni. A természetes urán fém formában nem azonos a magasan dúsított uránnal, amely közvetlenül használható lehetne egy uránalapú fegyverben. Jelentősége abban áll, hogy a reaktor üzemanyag-ellátásához és a teljes nukleáris projekt méretéhez ad közvetlen bizonyítékot. A fűtőrudak mennyisége azt támasztja alá, hogy az Aszad-rendszer nem pusztán kísérleti építkezést folytatott, hanem a reaktor hosszabb távú működtetéséhez szükséges üzemanyag-infrastruktúrát is előkészítette.
Az új szír vezetés együttműködése tette lehetővé, hogy az IAEA olyan helyszínekhez és készletekhez jusson el, amelyeket az Aszad-rendszer éveken át elzárt.
A nemzetközi ellenőrök egy üzemanyaggyártó létesítményt és a programhoz kapcsolódó tárolóhelyeket is vizsgáltak. A nyilvánosságra került adatok szerint a 73 tonnányi anyag nagy része már fűtőelem formájában volt, ami tovább erősíti az észak-koreai technológiai kapcsolat feltételezését. Az IAEA ugyanakkor nem állapított meg működő újrafeldolgozó üzemet, és nem tett olyan megállapítást sem, hogy Szíria ténylegesen elkészített volna nukleáris robbanószerkezetet. A mostani vizsgálatok elsősorban azt tisztázták, milyen létesítmények és anyagok maradtak a korábbi program után.
Damaszkusz közölte, hogy az urán szíriai őrizetben marad, de az IAEA biztosítéki rendszerének hatálya alatt. A jelenlegi vezetés békés nukleáris program lehetőségéről is beszél, elsősorban egészségügyi, energia-, élelmiszer- és vízgazdálkodási felhasználással. Ehhez azonban alapvető feltétel a korábbi titkos program teljes dokumentálása és az ellenőrzési rendszer iránti nemzetközi bizalom helyreállítása.
Lezárult a régi jogvita
A fordulat legfontosabb diplomáciai következménye az volt, hogy az IAEA kormányzótanácsa konszenzussal lezárta a 2011-ben megnyitott szíriai meg nem felelési ügyet. Ez nem jelenti azt, hogy az Aszad-korszak programjának minden politikai és hírszerzési részlete ismertté vált, de az ügynökség szerint a biztosítéki szempontból nyitott kérdések rendezhetők voltak a most megszerzett információk és helyszíni hozzáférés alapján. A lezárás az új damaszkuszi vezetés számára fontos lépés a nemzetközi elszigeteltség felszámolásában.
Az al-kibari történet így tizenkilenc év után lépett új szakaszba. A 2007-es izraeli csapás idején még csak hírszerzési értesülések és műholdképek alapján lehetett következtetni a program céljára; 2026-ban már az egykori rendszer utódai nyitották meg a raktárakat és helyszíneket az ellenőrök előtt. A megtalált urán nem egy kész atomfegyver bizonyítéka, hanem annak kézzelfogható nyoma, hogy Szíria titokban jóval előrébb jutott egy plutóniumtermelő nukleáris infrastruktúra kiépítésében, mint amennyit évtizedeken át elismert.
